Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-82

H2. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön, 77 műnkre, mikor nyilvánvaló a hiriapok közleményéből, hogy a fővárosi malmok tárgyalásokat folytatnak az osztrák érdekeltekkel egy maloinkartell létesítése érdekében, a mely azután nem olyan nemes és hazafias czélokat követ, mint a minőket követnek az osztrák agráriusok és követnek a magyar agráriusok, hanem egyedül és kizárólagos ezéljuk az, hogy a termelést és a fogyasztást kizsákmányolják. (Ugy van! Ugy van ! jobb felől.) Hát én a magam részéről ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozom, hanem felhivom a t. kereskedelemügyi miniszter urnak figyelmét a malomkartellre, mint olyan alakulásra, a mely nagy veszedelmet jelent Magyarország mezőgazdasági termelésére, de magára a fogyasztásra is, mert semmi egyéb czélja nincs, mint a búzaárakat lenyomni, a mi már sikerült is, mert az utolsó négy hónap alatt 50 krajczárral csökkent a búza ára, másrészt czélja a lisztárak emelése. Tessék közrehatni a kereskedelemügyi kormányzatnak arra, hogy kiviteli szövetkezetté tömörüljön a malomérdekeltség, hogy ne az üzem megszorítására bazirozza prosperálását, hanem annak kiterjesztésére. Ez a reális alap és ezen az alapon mi a malomipart a legmelegebben fogjuk támogatni. Ezekben mondtam el mindazokat, a miket az ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében elmondandóknak tartottam. Ezekben adtam meg válaszomat Sándor Pál t. képviselő urnak, egyúttal arra a kérdésre is némileg, hogy mit czóloznak tulajdonkép az agráriusok. Nem a mezőgazdaság egyoldalú támogatását és ebből egyúttal következik, hogy rossz agrárius a 1

1. képviselő ur, a mikor azt mondja, hogy: »En is agrárius vagyok abban az esetben, ha az urak a mezőgazdaság támogatását értik ezalatt*. Nern a mezőgazdaság támogatását értjük, hanem az összes gazdasági tényezők egyöntetű, harmonikus támogatását értjük; az ellenkező esetben volnánk egyoldalúak és volnánk olyan agráriusok, mint Sándor Pál t. képviselő ur. Az agrárius törekvéseknek igenis az a czélja, hogy megtisztítsuk a gazdasági életet, ugy, a mint a politikai életet sikerült a miniszterelnök urnak megtisztítania, a mikor a társadalom szabad megnyilatkozása lehetővé vált, a társadalmi^erők érvényesülhetnek és el nem nyomatnak. És minthogy a t. miniszterelnök ur a t. földmivelésügyi miniszter úrral karöltve, ebben az irányban működik, és ily irányú működést ígért a t. kereskedelemügyi miniszter ur, a magam részéről a tételt megszavazom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Krasznay Ferencz képviselő ur kíván nyilatkozni félreértett szavainak megmagyarázása czimén. (Halljulc! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: T. ház ! (Halljulc! Halljuk!) Nagyon rövid ideig kívánom a t. ház szíves figyelmét igénybe venni. Rubinek Gyula t. képviselőtársam imént elmondott beszédében, a melyben reflektált Sándor Pál t. képviselő ur három hónap előtt elmondott beszédére és a melyben kifejtette földmivelési programmját, — a kereskedelemügyi tárcza tárgyalása alkalmával, — (Derültség a szélsöbaloldalon.) mindezen konzequencziák közepette erős inkonzequencziával vádolt engem. Kern szeretnék hasonló jelzőkre szert tenni a konzequenczia dolgában, mint a minőket objektív bírálóktól itt magam körül hallottam t. képviselőtársam beszédére. Kern szeretnék oly konklúzióra jutni, mint ő, a ki kimutatta a közös vámterület előnyeit, és végezetül oda lyukadt ki, hogy miután a közös vámterületet közös konzulátussal nem lehet megvédeni, kénytelenek leszünk az önálló magyar konzulátusokat felállítani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondom, t. képviselőtársamat a konzequencziák ezen terére és ebben a mértékében követni nem akarom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De tartozom azzal magamnak és különösen a t. pártnak, a melynek megtisztelő felhívására a múlt héten kifejtettem a magam vámkülönzési programmját, röviden elmondani, hogy igenis sem én nem vagyok, sem ez a párt nem inkonzequens. Rubinek Gyula t. képviselő ur azt állítja, hogy én voltaképen szabad kereskedőnek vallom magamat ma, a mikor egész Európa, sőt az egész világ védvámos rendszert követ. Nem, tisztelt képviselőtársam, én nem vagyok szabad kereskedő ! Kossuth Ferencz: Bizony nem, távolról sem ! Krasznay Ferencz: Távolról sem, hanem vallom azt, a mit egy nagy gazda vallott, a kinek nevét talán ismeri mindenki. Á »Kelet Népé«-t irta az a magyar gazda, a ki magyar közgazda is volt és nem csak egyoldalúan mezőgazda. Kifejtette ő a »Kelet Népé«-ben, hogy Magyarországnak mi a gazdasági hivatása. Elmondta, hogy Magyarország rendeltetése az, hogy Európa közepén ipar-államot teremtsen; azt mondta, hogy mi legyünk az angoljai a Keletnek, a kik iparczikkekkel ellátjuk a Keletet és mi fogjuk a kultúrát terjeszteni a Keleten. így irta meg a »Kelet Népé«-ben Széchenyi Magyarország hivatását. Ez a párt Széchenyi István nyomdokain jár, mikor csakugyan harmóniát követel nem csak ugy hangoztatva, mint a hogy halljuk abban a táborban, hogy valamennyi gazdasági ág harmóniáját követelik, tulajdonkép azonban egy nemzetgazdasági ág dolgait pusszirozzák... (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a szélsőjobbon.) Gajáry Géza: Igaza van! Krasznay Ferencz: . . . hanem azzal a becsületes őszinteséggel, melylyel a függetlenségi és 48-as párt ugy a politikában, mint a gazdasági életben az egész magyar nemzet összességének, a nép millióinak gazdasági jólétét kívánja. Mert, t. ház, a helyzet változott az 1878-iki, de különösen az 1882-iki vámtarifa óta, mely határozottan védvámos irányba terelte a mi