Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
<S2. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. v.l 501,016 korona fordíttatott hasonló czélokra, a mely összegnek majdnem báromszorosát költötte el a volt kereskedelmügyi miniszter ur a három év alatt ugyancsak az ipar fejlesztésére és támogatására. De, t. ház, hozzá kell még számitanunk ezen összeghez a különféle állami kedvezményeket is, a melyek közvetve szintén az állam vagyonából folynak, de különösen a hason vállalatok rovására mennek. És ezt is szívesen megadjuk, ha látjuk, hogy az óhajtott czélt elérjük és hogy iparunk az idegen ipar befolyása alól végre-valahára fel fog szabadulni és oly ipart kapunk, a melynek támogatását nemcsak hazafiúi kötelesség, hanem az előállított iparczikkek jósága is ajánlatossá teszi. Mind e feltótelek teljesedéséhez azonban mindenekelőtt megkívántatik, hogy az állami kedvezményekben, vagy pedig egyenesen anyagi támogatásban részesítendő iparvállalatok és egyéb intézmények első sorban igazi szükségletet elégítsenek ki, másodsorban pedig életképesek is legyenek. Mert megtörténhetik — és meg is történt már több esetben — hogy az ilyen állami anyagi támogatással létrehozott iparvállalatok csak azért alakultak, hogy akár egyeseknek, akár j>edig a részvényeseknek több hasznuk legyen az általuk létesített gyárból. Nem iparfejlesztés volt a czóljuk, hanem voltaképen pusztán nagyobb nyereségre számítottak, a midőn a magában véve felesleges iparvállalatot létesítették. (Helyeslés a néppárton.) Hogy ez sok esetben igy volt, kitetszik onnan is, hogy iparunk ma is még mindig gyermekkorát éli és hogy annak létezéséről csak némely esetekben, mint pl. a mödlingi czipőgyárnak hitvány áruczikkeiből értesülünk és veszünk tudomást. T. ház! Az állam támogatásával alapított iparvállalatok némelyikéről azt beszélik — én nem tudom, igaz-e, hanem a közvéleményben el van terjedve — hogy, alig hogy megalakult és máris megszűnt; voltaképen alapításának ideje összeesik megszűnésének pillanatával is. így beszélik azt pl. a mateóczi bőrgyárról, a mely több, mint 60.000 korona állami támogatásban részesült és a mely alapítása után megszűnt. Ha ezt a 60.000 koronát pl. a Nyitra megye Brezova nevű községében már századok óta virágzó bőriparra fordították volna, akkor ez a bőripar nem ment volna tönkre és amellett támogattak volna oly iparágat, a mely századokon át megmutatta életképességét, csak későbben nem volt képes versenyezni a külföldi gyárakkal ugy, hogy ezek a szegény emberek kénytelenek voltak legnagyobbrészt iparukkal felhagyni. így hallom megint — nem tudom, hiszen a t. kereskedelemügyi miniszter urnak több alkalma van, mint nekem meggyőződni arról, — hogy hasonló sors érte a vasmegyei szentgotthárdi óragyárat és ugyanazt beszélik a pápai szövőgyárról is, a mely alig képes néhány munkást foglalkoztatni, daczára annak, hogy tekintélyes állami támogatásban részesül. Az államnak minden támogatása eddig azon az elven alapult, hogy: do, ut des, adok, hogy te is adj. Akármit tesz az állam, akárminő kedvezményben részesít valakit, bizonyos jogokat követel a maga számára. így, midőn az állam a felekezeteket támogatja iskoláik fentartásában, tanítóik fizetésében, a felekezetektől olyan jogokat követel, a melyek bizony sok esetben teljesen azonosak a felekezetek autonomikus jogainak elkobzásával. De tovább megyek. Ha a kormány pl. egy szorgalmas fiatal embernek utazási ösztöndijat ad, attól is megköveteli, hogy utjának eredményéről a kormánynak jelentést tegyen, vagyis a kormány azt mondja: én adtam neked bizonyos mérvű támogatást, te megmutasd meg, mire fordítottad a neked adott összeget, Ha ez mindenütt igy van, ha a magyar államháztartásban mindenütt következetetesen keresztül van vive ez az elv, akkor nem tudom, hogy miért nem lehetne ugyanezt gyakorolni az iparral szemben is, miért nem lehetne itt is bizonyos nyilvános ellenőrzést behozni. Hiszen itt közvagyon elköltéséről van szó, az egész ország van érdekelve; kívánatos tehát, hogy lássa az ország, hogy az az összeg, a mely magában véve nem nagy, de mégis jóakaratunk jele, milyen czélokra fordittatik. Kívánatos, hogy lássa, szükségesek-e azok a gyárak, nem csinálnak-e versenyt a már meglévő házi- és kéziiparnak és tényleg azokra a czélokra használtatnak-e fel a segélyösszegek, a mely czélokra kérettek és a mely czélokra az állam azokat adta. Ez közvagyon és minden közvagyon ellenőrzés alatt áll. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Igaz, hogy a kereskedelemügyi minisztérium az országgyűlés elé terjesztett jelentésében ugy általában elmondja, mennyi gyárat létesített, támogatott, elmondja, hogy ezek a gyárak milyen iparral foglalkoznak, de sem ezek a gyárak nincsenek névleg megnevezve, sem az az összeg nincsen feltüntetve, melyet az állam az ipar pártolására nekik nyújt. Mindezek után azt hiszem, természetesnek méltóztatnak találni, ha azt kívánjuk, hogy ezentúl lássuk, hogy ezek a pénzek mily gyárakra, mily összegben fordíttatnak. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Sőt épen ugy, mint a felekezeti iskolák támogatására hozott törvényben intézkedett a törvényhozás, szükség van itt is azoknak a feltételeknek a megállapítására, a mely feltételek mellett az alapítandó gyárak állami segélyezésben részesülnek, szükséges az országgyűlésnek biztosítani azt a jogot, hogy lássa, hogy mely gyárak, minő összeget kaptak iparpártolás czimén. Ezek után vagyok bátor a következő határozati javaslatot előterjeszteni: Utasittatik a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter, tegyen évenkint jelentést az iránt, mely ipari vállalatok^ s mily összegű segélyt kapnak az államtól. (Elénk helyeslés a haloldalon.) 9*