Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
G8 82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. Szőts Pál jegyző: Rubinek Gyula! Rubinek Gyula: T. képviselőház! Mai felszólalásomban azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy egyáltalában igaz-e az az állítás, hogy Magyarországon, a mig Ausztriával a közösség fennáll, ipart, sőt kereskedelmet sem lehet fejleszteni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ennek a kérdésnek tárgyalására rátérnék, (Halljuk! Halljuk!) engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval reflektáljak gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam egy megjegyzésére, (Halljuk !) A kereskedelemügyi tárcza költségvetésének általános vitája alkalmával tartott beszédében ugyan a t. képviselőtársam ugy nyilatkozott, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben az ipar fejlesztése iránt bizonyos animozitás észlelhető. Igazán nem tudom, t. ház, hogy t. képviselőtársam az ezen állításához szükséges alapot hol és miként szerezhette meg. (Mozgás bal felől.) Én 12 éve nemcsak figyelemmel kísérem, de tevékeny részt is veszek az Országos Magyar Gazdasági Egyesület működésében ; ezen idő alatt egyetlenegy ülés sem kerülte ki figyelmemet, és én egyetlenegy alkalommal sem észleltem olyan jelenséget, a mely t. képviselőtársamat ilyen nyilatkozat tételére feljogosította volna. Gr. Zichy Jenő: Majd felelek erre. Rubinek Gyula: Megengedem, t. ház, hogy talán azon egy alkalommal, a midőn ezen 12 év alatt t. képviselőtársamhoz szerencsém volt, (Halljuk! Halljuk! balfelöl és a középen.) történhettek egyesek részéről olyan felszólalások, a melyek benne ezt az impressziót keltették; azonban, ha egyes nyilatkozatokból akarunk egy testületnek irányára és meggyőződésére következtetést vonni, akkor épen oly hamis következtetésre jutnánk, mint hogyha gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam múltkori felszólalása alapján azt mondaná valaki a szabadelvű pártra, hogy itt animozitással vagyunk a közös vámterület iránt. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőballodalon.) A mint ez nem áll, t. ház, épen olyan kevéssé állhat meg a másik. (Halljuk! Halljuk! a középen.) De, t. ház, én nem játszom a szavakkal, hanem egyszerűen idézem az ipar fejlesztésére vonatkozólag az Országos Magyar Gazdasági Egyesület égise alatt megtartott harmadik országos gazdakongresszuson hozott határozatokat. Ezen határozatok szórul-szóra ugyanazt a programmot tartalmazzák, a melyet az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur magáénak vallott; ugyanazon progranimot tartalmazzák, a mely itt eddig a háznak minden oldalán elhangzott. 1895-ben tartatott meg ez a kongresszus, a mely ma is az egyesület működésének alapját képezi, E határozatokban nem mondatik kevesebb, mint az, hogy »a hazai gyáripar nagyobb mértékű fejlesztését és ezzel nemzeti ipar teremtését a mezőgazdaság érdekében levőnek tartjuk; hogy továbbá szükségesnek tartjuk annak oly irányú fokozását, a mely a nyerstermények jobb értékesítését és a munkások munkakeresetét biztosítja^ Azt hiszem, hogy ez oly programm, . . . Madarász József: A mely nem elég! Rubinek Gyula: ... a mely egyáltalában nem jogosíthat fel valakit arra, hogy azon testületről azt mondja, hogy animozitással viseltetik az ipar fejlesztése iránt. A kérdéses határozati javaslat a kisipar fejlesztésére vonatkozólag a szövetkezeti eszmét pártolja és a hitel fejlesztését tartja szükségesnek. Ezek után legyen szabad rátérnem a felállított kérdésre, hogy a közös vámterület fentartása esetén lehetséges-e az ipart fejleszteni ? Mielőtt azonban erre a kérdésre válaszolnék, (Halljuk! Halljuk!) okvetlenül foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, vájjon a közösség eddigi fennállásának ideje alatt miért is nem fejlődött az ipar, mert valamennyi eddig felszólalt t. képviselőtársammal egyetértek abban a tekintetben, hogy a közösség eddigi fennállása alatt iparunk nem fejlődött, illetve fejlődésének mérve bennünket ki nem elégíthet. (Felkiáltások a, szélsöbaloldalon: Szódagyárak! Czipögyár!) Én ennek okát, t. ház, főkép abban a téves felfogásban találom, a mely nemcsak a társadalomnak, nemcsak a törvényhozásnak jelentékeny részét, tehát a többséget, de magát a kormányzatot is részben uralta, és ez az a felfog mely szerint a közösség ugy értelmezendő, hogy Ausztriának iparát, Magyarországnak pedig mezőgazdaságát fejleszti. A közösségnek ez az értelmezése teljesen tévesztett dolog és ennek tulajdonitható az, hogy Magyarországon a társadalom sem törődött az ipar fejlesztésével, mert ha törődött volna, akkor bizonynyal a kormányzat is törődött volna vele. Thaly Kálmán: Zichy Jenő maga többet törődött vele, mint az egész kormánypárt! Rubinek Gyula: Már most, ha ez a felfogás igaz lett volna, akkor ennek logikai következménye az kell, hogy legyen, hogy Ausztria a maga mezőgazdaságának fejlesztésével álljon meg és Magyarország mezőgazdaságát fejleszsze és viszont ipari fejlesztésével is álljon meg Ausztria és Magyarország iparát fejleszsze. Azonban Ausztria nem állt meg a maga mezőgazdaságának fejlesztésénél, mert ha összehasonlítjuk Ausztriának mezőgazdaságát a magyar mezőgazdasággal, annak gazdasági kultúrájának nívójával, akkor szégyenletesen be kell ismernünk, hogy Ausztriának mezőgazdasági kultúrája sokkalta magasabb fokon áll, mint Magyarországé. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hasonlítsuk csak össze azokat az áldozatokat, melyeket Ausztria fordit mezőgazdaságára és iparára, azokkal, a melyeket Magyarország fordit mezőgazdaságára és iparára; azt fogjuk találni, hogy a mig Ausztriában egy élő lélekre 75 fillér költség esik a mezőgazdasági érdekek támogatása czimén, addig Magyarországon csak
