Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-82

66 81, országos ülés l9ü2 áp legnagyobb részének nagy iparrá kell átváltoznia és ezt az átmenetet kell lehetőleg elősegíteni és előmozdítani. De azért vannak minálunk igy is hatalmasan fejleszthető mesterségek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy milyen óriási a behozatalunk Ausztriából, a kézzel készített iparczikkekben. így pl. ruhákban 24 millió koronányi behozatalunk van, czipőkben 18 millió kor., asztalos árukban 15,800,000 korona, fehérneműben 10 millió korona. És ezek — mint mondám, csakis kézzel készített iparczikkek, nem pedig gyárilag feldolgozott árúk. Ha piaczunknak csak felét a magyar iparosok részére meg tudnók menteni, milyen óriási haladását jelentené ez a magyar iparnak; (Igaz! TJgy van! a jobb- és a báloldalon.) hány becsületes, mostan nyomorral küzdő magyar iparosnak boldogulását, szerencséjét jelentené ez ? (Tetszés.) De iparczikkeinknek piaczot teremteni nem lehet egyedül az államnak feladata és nem is egyedül az önálló vámterülettel lehet azt elérni. . . . Gr. Zichy Jenő: Csakis azzal! B. Perényi Zsigmond: .., mert más faktorok is közreműködnek abban, igy az iparosok maguk, a kereskedők és a nagyközönség. Az iparosoknak szorgalmukkal és minden törekvésükkel oda kell igyekezniük, hogy készítményeik lehetőleg tökéletesek legyenek, ugy, hogy a külföldiekkel is kiállják a versenyt. És a kereskedőktől — tisztelet a kivételeknek — általában elvárhatnánk több hazafiságot, melegebb érdeklődést a honi ipar és a honi készítmények iránt. Sokan vannak, a kik ilyeneket nem is tartanak, nem is árusítanak. De olyanok is vannak, a kik jó hírüket előmozdítani sehogysem igyekeznek és sokszor megtörténik, hogy selejtes külföldi készítményeket magyar iparczikkekként értékesítenek. (Igaz! TJgy van! a baloldalon,) A leghatalmasabb faktor a piacz megteremtésénél, mint az iparfejlesztésnél egyáltalában a magyar társadalom. (TJgy van! TJgy van!) És én azt remélem, hogy azok a szavak, a melyeket a t. kereskedelemügyi miniszter ur a társadalomhoz intézett, élénk visszhangra fognak találni. Megmondotta már a nagy Széchenyi István, hogy a kormány és a társadalom egyetértése ipari és gazdasági téren a haladás alapfeltétele. A mikor ezeket mondotta, a 40-es években, épen az volt a baj, hogy a kormány minden áron ellenezte, akadályozta a magyar ipar fejlődését. A társadalom, Kossuth-tal, Bezerécly-vel, Batthyány-val és másokkal az élén hazafias lelkesedésében óriási tevékenységet fejtett ki, megalkotta a védegyletet, a kereskedelmi részvénytársaságot, és a még gyermekéveit élő magyar iparba uj életet öntött, uj, virágzó iparágakat teremtett. Igaz, hogy a kereskedelmi részvénytársaságot sikkasztó és szédelgő igazgatója megbuktatja, de a védegylet és az egész ipartámogatás oly szépen indult mozgalmát mégis csak >rüis 3-án, csütörtökön. a kormány és a konzervatív párt ellenséges indulata teszi tönkre. Ma majdnem megfordítva áll a helyzet, A kormány támogatja, nagy anyagi áldozatokkal előmozdítani igyekszik a magyar ipart, csak a magyar társadalom nem segíti kellőképen és nem érdeklődik a megindított mozgalom iránt. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Talán csak a sajtó volt az egyedüli, a mely állandó és meleg érdeklődéssel kisérte a magyar ipar fejlődését, de a társadalom nem tett semmit. Pedig én azt hiszem, hogy tud még ideálokért lelkesedni a magyar társadalom és van még benne erő egyöntetű és hazafias cselekvésre. Az igaz, hogy megfoghatatlan, mennyivel kelendőbbek a külföldi, néha igen sejtelmes iparczikkek is a magyar iparczikkeknél. Csak fel kell rázni a társadalmat egykedvüségéből, fel kell kelteni érdeklődését és akkor azt hiszem, hogy önálló vámterület nélküHs fejlődhetik erős és életképes magyar ipar, (Élénk ellenmondás a szélsőbaloldalon.) mert az önálló vámterületnél is többet ér az a vámsorompó, a melyet minden magyar ember küszöbe elé állit, a mikor felteszi magában, hogy idegen készítményeket nem vesz, csak hazai gyártmányokat vásárol. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) A tételt különben elfogadom! (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. képviselőház! Iparfejlesztés czimén fel van véve az 1902-dik évi költségvetésbe 1,900.000 korona szemben az 1901. évre megszavazott 1,665.000 koronával. Az indokolásban pedig ezekre nézve a volt kereskedelemügyi miniszter ur azt mondja (olvassa): »Ez az összeg annyival szerényebb, mert — mint 1901. évi költségvetésemnek képviselőházi tárgyalása alkalmával a törvényhozásnak bejelentettem, — a rendelkezésemre álló hiteladomány nagyobb része le van kötve néhány évre azon vállalatok segélyezésére és egyes intézmények fentartására, melyeket 1899 óta létesítenem vagy biztositanom sikerült, sőt tekintélyes része még azelőtt köttetett le, ugy, hogy rendelkezésemre tulajdonképen alig több, mint egy harmada áll a kért 1,900.000 K.-nak, a mi bizonyára a legminimálisabb összeg akkor, midőn iparfejlesztési jjolitikánkra oly nagy feladatok várnak, a melyek az állam megterheltetése nélkül nem oldhatók meg.« T. képviselőház! Nincsen senki e ház t. tagjai között, a ki őszintén ne kívánná, hogy közgazdaságunk egyik fontos ága, az ipar íejlesztessék, különösen akkor és ugy, ha a fejlesztés akkép történik, hogy az összhangban legyen a többi gazdasági tényezőkkel, ugy mintha mezőgazdasággal és a kereskedelemmel is. És ámbár, t. ház, az 1,900.000 K.-nyi összeg magában véve nem valami nagy, mégis elég tekintélyesnek látszik akkor, ha meggondoljuk, hogy 1889től egészen 1898-ig, tehát tiz év alatt, beleértve Baross miniszternek a működését is, csakis