Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
62 %->. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. adások XI. fejezet, 2. czim, Eendes bevételek: j VIII. fejezet, 5. czim. Kiadás. Kendes kiadások. Kereskedelmi múzeum 176.750 K. Illyés Bálint jegyző : Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Az ipari és kereskededelmi czélok előmozdításának kérdéséhez kivánok röviden hozzászólani, mert azon meggyőződésben élek, hogy ez egy óriási mértékben fontos tárgy, és hogy nincs véleményeltérés e házban a tekintetben, hogy szerencsétlen helyzetben van az olyan ország, a mely Európa közepén egyoldalii ter- ' meléssel bir. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy abban is egyetértünk, hogy ha ezen a nagy bajon nem fogunk segíteni, mielőtt a tengerentúli verseny hatása a mainál is nagyobb lesz, akkor a mi hazánk nagy és kikerülhetetlen anyagi megpróbáltatásoknak lesz kitéve. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szerintem aksziomaszerü igazság az, hogy egy fejlett nagyiparral, ennek szabad versenyével szemben ipart teremteni és kellőleg felvirágoztatni lehetetlen. Nem volt lehetséges ezt megtenni sehol a világon ; egyetlen állam példáját sem lehet felmutatni, a hol egy kezdő ipar meg tudott volna küzdeni egy fejlett nagyiparnak szabad versenyével. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lehetetlennek tartom azt, hogy épen Magyarország képezhessen kivételt. Nem is képez, a mint hogy azok az adatok, a melyeket röviden fel fogok sorolni, ezt bebizonyítják. Azt állítom, hogy az olyan ipar, a mely kormánysegélyezósre szorul, olyan mint az üvegházi növény. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Maga az a tény, hogy arra a kismértékű támogatásra is rászorul a magyar ipar, a milyen kismértékű támogatásban eddig részesítette a kormány, mutatja, hogy ez az ipar a mostani viszonyok közt nem életképes. Az egymást követő kormányok mindannyian eldicsekedtek azzal, hogy milyen nagy támogatásban részesitik a magyar ipart, és megtörtént az, hogy a legelterjedtebb termelési ág az országban, a mezőgazdaság, háttérbe szoríttatott azon pretextus alatt, hogy az államnak erejét az ipari támogatás kimeríti, holott az iparpártolás aránya elenyészőleg kicsiny. Ha összeszámítjuk az ipari támogatásokra szánt összeget az ipari termelés értékének összegével, azt látjuk, hogy az előbbi az utóbbinak mindössze csak l'8°/o-át képezi; már pedig senki annak az igazságnak ellent nem mondhat, hogy l'8°/o ipartámogatás oly csekély, hogy csaknem egy értékű azzal, mintha nem is léteznék támogatás. Ilyen kismérvű támogatás csakis arra lehetne használható, hogy egy bizonyos fokig helyettesítse a védvámokat. De erre sem használható tényleg, minthogy Ausztria a saját iparát sokkal nagyobb mérvben támogatja mint mi támogatjuk a mienket, még pedig négy és félszer annyira támogatja, és ezzel paralizálja a mi segélyezésünk hatását. (Ugy van ! Ugy van! a i szélsőbaloldalon.) A lefolyt 33 évben, illetőleg 1868-tól 1900-ig, ipari oktatásra, ideértve a tanoncziskolákat, összesen csak 16,187.347 koronát költött az ország, iparfejlesztésre pedig 7,312.366 koronát, tehát összesen 24,382.657 koronát. Ugyanezen időszakban Ausztria 104,493.571 koronát költött e czélra. Pedig Ausztria már 33 év előtt is erős iparos állam volt, mi jjedig csak egy kezdő iparállam vagyunk még ma is; ennek folytán természetes, hogy az elköltött sokkal nagyobb összegnek a hatása sokkal nagyobb az osztrák iparra, mint a milyen hatással lehet a magyar iparra az a csekélyebb összeg, a melyet Magyarország a magyar ipar fejlesztésérc szentelhetett. E mellett még Ausztriában a társadalom jobban segiti, mint a mi társadalmunk, az ipar fejlesztését azzal, hogy az ipari oktatást támogatja. így a kereskedelmi és ipari kamarák nálunk e czélra mindössze csak 85,000 koronát költenek egy évben, Ausztriában pedig 750.000 koronát. A felsorolt adatokból világosan kitűnik, hogy az ipar segélyezése Ausztriában sokkal nagyobb mértéket ölt, mint nálunk. (Mozgás és nyugtalanság jobbfelöl. Elnök csenget.) Egyébiránt látszik is a nálunk elért eredmény silánysága abban, hogy a lefolyt 33 év alatt 4'19°/o-ról, a mely százalék képezte 1869-ben az iparral foglalkozó népesség arányát, ez az arány mindössze csak 5'04° 0-ra emelkedett 1900-ban, illetőleg csak alig l°/ 0-kal növekedett az iparból élő, az iparral foglalkozó népesség aránya. Ez bebizonyítja, hogy az egész iparfejlesztési erőlködés meddő volt, mert hogyha 33 év alatt mindössze csak azt értük el, hogy az ország lakossága számából l°/o-kal több él az iparból, mint 33 év előtt, ezt az eredményt bizvást semmisnek nevezhetem. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalo n.) Bár az volna Magyarország hivatása, hogy a mezőgazdaságon alapuló ipart fejleszsze első sorban, tényleg a mezőgazdasági alapon álló ipar sem birt Ausztriával szemben fejlődni: azért mostoha helyzetünkben mégis a mezőgazdasági alapon álló ipart kellene első sorban támogatni, és erre összpontosítani erőfeszítésünket. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert általánosan elismert elv az, hogy az oly iparágak leginkább életképesek, a melyek a nyerstermények bőségével vannak kapcsolatban. Az ilyen iparunk is nagyon kedvezőtlen helyzetben van az osztrákkal szemben, s ezt adatokkal is be fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! _ a szélsöbaloldalon.) Mindjárt felemlítem egyik legnagyobb iparunkat, a ezukor-ipart, ebben az ip'arágban is Ausztria ötszörte többet termel, mint mi. Továbbá azt látjuk, hogy mig Ausztriából 1900-ban behoztunk nyers ezukrot 400.400 mmázsát, addig Magyarországnak csak 56.000 mm. ezukor volt az Ausztriába való kivitele; tehát ezukor-forgalmunk 344.400 mmázsával volt passzív; és minthogy összes fogyasztásunk 581.000
