Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. 63 mmázsa volt, tehát az osztrák ipar fedezte saját fogyasztásunknak 59°/o-át, bár Magyarország termelése 1,677.000 mmázsában szorult exportra. Ez eléggé bizonyítja azt, hogy mily szerencsétlen állapotban van még az olyan iparág is Magyarországon, a mely közvetlenül a mezőgazdaságra támaszkodik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A konzerv-gyártásra felhasznált hüvelyes vetemények legnagyobb részét, 34°/ 0-át, Ausztriából hozzuk be, bár agrárország vagyunk. A saját fogyasztásunkra szánt gyümölcs- és főzelékkonzerveinknek csak 6^'a százaléka készül itthon; mi, az agrárállam, saját fogyasztásunk 93^2 százalékát Ausztriából, illetve a külföldről hozzuk. Az összes gyári kenderszövésünkben felhasznált 1308 kvintál évi fonálszükségletünkből 900 kvintált a külföldről, s főkép Ausztriából veszünk és csak 408 kvintál hazai termény. Az összes 10.007 kvintál lenfonálból 9974 kvintál külföldi és csak 33 kvintál hazai. Lakosságunk közel 79 százaléka él mezőgazdaságból, mégis mezőgazdasági gépeinkből csak 8 millió korona értéket termelünk Magyarországon és 11 millió korona értékűt hozunk be külföldről. A gyapjuiparczikkeket 104 millió k. értékben fogyasztjuk és ebbő! 94 millió k. értékűt hozunk be külföldről és csak 10 millió korona értékűt termelünk itthon; pedig mezőgazdáink nagy jövedelmet húzhatnának abból, ha a birkatenyésztés hasznát a gyapjú közvetlen értékesítése növelhetné. Len-, kender-, pamut- és jutaczikkeket 172 millió korona értékben fogyasztunk és ebből 151 millió korona értékű jön be külföldről és csak 21 millió k. érték termeltetik itthon. És még csak egy példát, említek meg; (Sálijuk! Halljuk.' a Imi- és a szélstbaloldalon.) ezt hagytam utoljára, mert jellemző: a sonka- és husnemüekkel is ugy állunk, hogy bár agrárállam vagyunk, a mi 1,184.000 k. értékű kivitelünkkel szemben 2,801.000 korona értékű behozatal áll. Azt hiszem, hogy a felsorolt adatok eléggé jellemzik azt, hogy milyen a helyzete azoknak az iparágaknak is, a melyek mindem más iparág között legjobban lennének hivatva arra, hogy a mezőgazdasággal összeforrva, erre támaszkodva és ezt támogatva, nagyobb lendületnek örvendhessenek hazánkban. Bocsánatot kérve a t. háztól, ha kissé unalmas voltam, (Halljuk 1 Halljuk,!) azért hoztam fel az előadott tényeket, hogy újra bebizonyítsam, amit kötelességem mindenkor hangoztatni pártállásomnál és meggyőződésemnél fogva, hogy Magyarországon egészséges ipart teremtem nem lehet ma, és nem lesz lehető sohasem, amig Ausztria szabad versenyével kell kezdetleges farunknak küzködni. (Igaz! Ugy van ! a hal- és a szélsöbalóldalon.) Mert ha meg is történik az, hogy a mezőgazdaságra támaszkodóiparvalahogyan kifejlődnék itt-ott, ez is ki lenne téve annak, hogy az osztrák hasonnemü iparágak feláldoznának egy vagy két évi nyereséget, azért, hogy a fejlődésnek indult magyar ipart agyonnyomják. És hogy bebizonyítsam, hogy ez nemcsak feltevés, példaképen felemlítem a nem sok évvel ezelőtt kifejlődött marosvásárhelyi gyermekjátékipart. Ez szépen fejlődött és szép keresetet adott a rászorult székely népnek ; de amint ezt az osztrák gyárak észrevették, azonnal agyonnyomták azzal, hogy feláldozva nyereségeiket, sőt egy ideig veszteségre dolgozva, olyan áru gyártmányokkal árasztották el az oi szagot, hogy a marosvásárhelyi és más erdélyi játékgyárak kénytelenek voltak beszüntetni üzemüket. Ez meg fog ismétlődni minden téren mindaddig, amig Magyarországon a vezető államférfiak meg nem értik azt a nagy igazságot, hogy a mi országunk kivételt nem képezhet az egész világgal szemben, és hogy nálunk szintén igaznak bizonyul az egész világon érvényes szabály, a mely szerint nagy és hatalmas ipar szabad versenyével szemben ipart teremteni nem lehet. A tételt elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A tétel nem lóvén megtámadva, azt megszavazottnak jelentem ki. Nyerge László jegyző (olvassa): Iparfejlesztés 1.900,000 K. Báró Perényi Zr mond! B. Perényi Zsigmond: T. ház! Mái- az általános vita alatt tartalmas és érdekes beszédet hallottunk az ipar fejlesztéséről, és maga az igen t. miniszter ur is nagyhorderejű és nagyfontosságú nyilatkozatokat tett, ha nem is adott részletes programmot, a mi énelőttem csak növeli elmondott szavai súlyát, a tett nyilatkozatok értékét. Ha mégis ezek után a tételhez hozzászólok, teszem ezt azért, mert azt hiszem, hogy az ügy fontossága nagyon is megérdemli, és ugy gondolom, hogy a legigénytelenebb helyről jövő felszólalás is, ha sikerül a t. ház és a miniszter ur figyelmét felkölteni, az ügynek csak hasznára válhat. Iparfejlesztésünkről szólva, először a háziiparral akarok foglalkozni, melyről eddig itt e házban kevés szó esett. Osak néhány éve annak, és ez első sorban a volt kereskedelemügyi miniszter ur érdeme, hogy a házi-iparnak fokozottabb fontosságot kezdtek tulajdonítani, hogy azt kezdték előmozdítani és fejleszteni. Szerény nézetem szerint a házi-ipar nem aimyira általános ipari szempontból, mint inkább szocziális, mondhatnám humánus szempontokból bir fontossággal, és épen azért én első sorban a házi ipar azon ágát tartom felkarolandónak, mely tömeget termelve sokakat foglalkoztat, a munkásoktól különös ügyességet nem igényel, s igy azt a szegény földmives nép mint mellékfoglalkozást űzheti olyankor, mikor mezei munkája nincs, tehát különösen télnek idején. (Helyeslés jobb felöl.)
