Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 mái kezdetett, arra jelentékenyebb összeg a múlt évben fordíttatott, erre jelentékenyebb összeget szándékozik a minisztérium ez évben fordítani, de arról, hogy a közönség érdeke, a forgalom biztonsága belyreállittassék, most még egyáltalában szó nincsen. A tényállást ezekben ismertetve, t. képviselőház, csak azt akarom még mellékesen felemlíteni, hogy hasonló esetek Abauj-Torna vármegyében már fordultak elő. Szintén vasúti átjárókról volt szó, a melyek nem feleltek meg a forgalom igényeinek és a melyek veszélyeztették a közlekedés biztonságát. Ezekben az ügyekben a megyei hatóság törvényadta hatáskörében szintén eljárt, szintén határozatot hozott és a munkálatok végrehajtására záros határidőt szabott ki. Ez ellen a záros határidő ellen a vasút felebbezéssel élt és a minisztérium ezekben az ügyekben kimondotta azt, hogy záros határidőhöz az építkezés végrehajtása nem köthető. És tényleg ezen építkezés mindaddig nem lett végrehajtva, a mig a vasútnál halálozások, szerencsétlenségek és ehhez hasonló esetek be nem következtek. Ez a körülmény, t. ház, a nagy közönség körében azt a hiedelmet, sőt mondhatnám, azt a meggyőződést keltette fel, hogy ezen ügy sem lesz addig rendezve, a mig itt valami szerencsétlenség be nem következik. Az a körülmény, hogy én ezt az esetet itt a házban felhozom és hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat a tényállásról felvilágosítva, neki a helyzet orvoslására módot és alkalmat kívánok nyújtani, kétségtelenül igazolja, hogy én ezen hiedelemben és meggyőződésben, a mely a közönség körében él, nem osztozom. Sőt, ellenkezőleg felteszem és elhiszem, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur, a mennyiben megismeri a helyzetet és a viszonyokról magát tájékoztatja, mindenesetre a saját hatáskörében meg fogja tenni azt. hogy a közlekedés érdekei kielégíttessenek és a forgalom szabadsága, folytonossága és biztonsága helyreállíttassák. Ebben a hitben, sőt mondhatnám meggyőződésben a következő interpellácziót intézem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa): »Minthogy a m. kir. államvasutak Miskolcz-Kassa vonalán a kassai vasúti állomás déli végén levő vasúti átjáró, a sürü vonatközlekedés, — főként pedig a nyilt pályán eszközölt tolatás és vonatrendezés miatt egyrészt a kocsiközlekedés folytonosságát akadályozza, másrészt pedig a folyton ismétlődő kocsitorlódás által a közönség vagyonbiztonságát, testi épségét és életbiztonságát is veszélyezteti: Szándékozik-e a miniszter ur ezen veszélyes helyzet megszüntetése iránt intézkedni s a jelzett vasúti átjárónak a hatóságilag megállapított építési terv szerinti átalakítását sürgősen elrendelni ?« Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! A benyújtott interpelláczióra e pillanatban érdemileg nem válaszolhatok, mert a rczius 22-én, szombaton, 53 tényállást nem ismerem, hanem igenis sürgős kötelességemnek fogom ismerni, hogy a tényállást megismerjem és a legközelebbi ülések egyikén arra érdemleges választ fogok adni. (Általános helyeslés.) Szalay László: T. képviselőház! Csak azt kívánom röviden kijelenteni, hogy nagyon köszönöm a miniszter ur nyilatkozatát és azt elismerő köszönettel veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsöbaloldalon). Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelemügyi miniszter úrral. Következik Nessi Pál képviselő ur interpellácziója az általános jövedelmi pőtadóba beszámítandó kamatok tárgyában. Nessi Pál: T. képviselőház! Két intézményt alkottunk meg a polgárok jogainak a kincstár mindenhatóságával szemben való megvédése szempontjából. Az adókivető bizottságot és közigazigazgatási bíróságot. Hogy az adókivető bizottság a múltban miként működött és miként óvta meg a polgárok érdekét, arra bő tapasztalataink vannak. Hogy a jövőben hogyan fogja azokat megóvni, azt majd a tavaszszal lesz alkalmunk meglátni. De itt van a közigazgatási bíróság is, a mely szintén arra van hivatva, hogy minket a kincstárral szemben megvédjen és jogainkat azzal szemben megóvja. De nap-nap után azt tapasztaljuk, hogy rosszabb a fináncznál, finánczabb a fináncznál. E tekintetben ismét egy esetet akarok a háznak tudomására hozni és arra nézve orvoslást kérni. (Halljuk! Halijait!) Már a múlt alkalommal egy hasonló esetben voltam szerencsés a t. pénzügyminiszter urat meginterpellálni és ő nekem teljesen igazat adott, minthogy az én álláspontom a törvényes álláspont volt. Most ismét ezen az erős bázison állok. Röviden előadom a tényállást. (Halljuk! Halljuk!) A jelzálog-hitelintézetekről szóló törvény 11. §-a azt mondja (olvassa): »A jelzálog-intézeteknek azon kölcsönkövetelései, a melyeknek alapján záloglevelek bocsáttattak ki, épségben maradnak akkor is, ha a jelzálogul szolgáló ingatlant birói árverésen a jelzálogintézet maga veszi meg.« És tovább azt mondja: »ezen kölcsönkövetelések a záloglevelek fedezetéül szolgálnak továbbra is.« Az 1883: XLVI. t.-cz. 13. §-a pedig azt mondja (olvassa): »A hitelüzlettel foglalkozó pénzintézetektől felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának változatlanul a törlesztési idő egész tartamára vétetik azon összeg, mely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőkeösszeg után egy évre esik.« A törvény a kamatoknak a jövedelmi pótadóba való beszámítására két kritériumot állit fel: 1. hogy a tőke be legyen kebelezve, és 2. be legyen kebelezve egyidejűleg a kamat is. Már most megtörténik az, hogy egy ilyen pénzintézet kénytelen ilyen ingatlant visszavásárolni és