Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. 37 jog, a mely szerint a Székelyföldön idegen ember meg nem vethette a lábát, a régi harczok viharai között elég biztosíték volt arra, bogy a Székelyföld, mint egy tengerből kiemelkedő szikla szilárdan megmaradjon magyarnak és a magyar hazának. De, t. ház, az utolsó évtizedben különböző ellenséges árhullámzások már ezt a sziklát is megrepesztették, s a föld talaja kezd inogni. A mi nem is csoda, t, ház, mert a székely lakosságot oly rendkívül nagy közterhek nyomják és pedig az utolsó évtized óta, a melyet másutt alig ismernek. Azonkívül kétségtelen az is, hogy egypár elhibázott törvényhozási és kormányzati intézkedés is hozzájárult a bajhoz, azután meg egy igen nagy oka e bajnak az, hogy a Székelyföld a népesség szaporodásának arányához képest nem nőtt meg, hogy a székely csak mezőgazdasági foglalkozásból él, más kereseti forrása úgyszólván nincsen, s innen van az, hogy azokat a túlságos közterheket a székely úgyszólván csak adósságok csinálásával fedezheti. Ma már ott állunk, hogy a Székelyföld termő talajának 60—70 százaléka csak azért műveltetik, hogy a székely az államnak adót fizessen, és hogy a hitelezőknek kamatot adjon. Ez, t. ház, nem mehet így tovább. Ezen minden körülmények közt segíteni kell. Első sorban, nézetem szerint, éjjen a székely vasút kiéjjitése volna erre az eiső eszköz. A Királyhágón inneni rész, t. ház, talán nem is ismeri azokat a nagy közterheket, a melyeket a székelységnek el kell viselnie. 1867 után az első nagyobb teher, a mely a székelységet érte, az arányositási törvény és az arányositási költségek voltak. A törvényhozás ugy határozott, hogy e költségek 80 százalékát a közbirtokosság nyakába sózza. Már most ott, a hol kevés erdőség van, könnyen elviselheti a birtokosság a nagy terhet. De komoly számításba kell venni, hogy a Székelyföld erdőterülete 775 ezer hektárt tesz ki, vagyis az összes területnek majdnem felét, és ebből lehet kombinálni, mily rendkívül súlyos az a teher, a mely e czimen a székelységet egyéb adókon felül terheli, ugy, hogy akárhány arányositási per befejezése után a székelység azon a ponton van, hogy a közbirtokosság az egyenes adóknak 80—100-szorosát, sőt 200-szorosát kénytelen fizetni a nélkül, hogy ebből a Székelyföldnek látható gazdasági haszna lenne. Sőt ellenkezőleg, nézetem szerint a Székelyföld kikezdésére épen az arányositási törvény ós annak végrehajtása adott alkalmat, mert a szegény székely ember megkapván a birói ítéletben az arányrészhez való jogot, nagy nyomorúságában kénytelen volt azt mindjárt potom áron eladni, és most azon a j:>onton vagyunk, hogy jjénze nincs a székely embernek, és nincs sem neki, sem utódjának erdeje vagy fája, akár tüzelésre, akár építésre. További baj az, t. ház, hogy a székelyföldi erdőségek állami kezelés alatt lévén, az azért követelt felügyeleti dij oly magas, hogy arról az ország más községeiben fogalma sincs az embereknek. Ha a sokkal vagyonosabb és jobbmódú magyarországi községek folytonosan papaszkodnak és jajgatnak a minden czimen behozott és véget nem érő pótadók miatt, el lehet képzelni, mily hatással van a székelységre az, ha ezen adókon felül erdőfelügyelet czimen is óriási összeget kénytelen fizetni. Más baj is van itt. A regálé kártalanítása előtt az italmérési jogot a községek hasznosították és abból többé-kevésbbé a közköltségeket fedezték; az állam ezt is elvette a községektől. A kártalanításért fizetett csekély összeg a közbirtokosság közt felosztatott és ez nyomorúságában adósságok fizetésére vagy kamatokra fordította a maga részét. Most pedig nincs pénze a közbirtokosságnak és nincs fedezete a közköltségek viselésére, ugy, hogy a Székelyföldön ritkaságszámba megy az a község, a hol az előbb külön megemlített nagyobb terheken kivül a községi pótadó 50—60— 80°/o-kon alul volna. Pedig, t. ház, a Székelyföld tele van kincsekkel, melyeket csak kiaknázni kellene, hogy egyrészt ott állandó munkát kapjon a székely, másrészt pedig ezen czikkek után bizonyos pénz jöjjön a Székelyföldre. Csak nagyjából említem meg, hogy Parajdon és vidékén oly nagymennyiségű só van, hogy abból a keleti piaezokra is vihetnénk és így a nagyobbmérvü bányaművelés által ujabb munkát adhatnánk a székelységnek. A székely kőszén egyes helyeken calória tekintetében oly kitűnő minőségű, hogy utóiéri magát a porosz kőszenet és ép oly jól és könynyen kokszolható, mint az. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy a kőszénnek ezen kitűnő telepei épen a határ mentén, úgyszólván a székely vasút közelében vannak, közelségüknél fogva a versenyben a keleti piaezon legyőzhetnők az angol szenet. Már most tessék tekintetbe venni, hogy egyedül ezen nagytömegű czikkel mily óriási összeget lehetne a Székelyföldre behozni, nem is említve, hogy épen azért, mert kokszolható, a minő a magyarországi kőszenek közül idáig csak a lupényi, a külföldről, Poroszországból bejövő behozatalt csökkenthetné. A csíki márvány vetélkedik a carraraival, sőt ellenálló képessége az idő viszontagságaival szemben nagyobb. Van azonkívül nagymennyiségű kék márvány is, melyet az utóbbi években Amerikában használtak fel díszítésül. Tisztán e két czikk segélyével óriási piaezot foglalhatnánk el a keleti városokban, de hogy odajuthassunk, ahhoz hiányzik épen az általam emiitett vasút. Vas és réz minősége tekintetében kiállja a versenyt bármely hasonló bányateleppel, ugy, hogy ezeket félig, vagy egészen feldolgozott állapotban a keleti piaezon könnyen elhelyezhetjük. A grafitnak is bőviben van a Székelyföld, a mely czikknek különféle feldolgozásaiban