Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-93
93. törvényczikk szellemében egyszersniindenkorra szóló, országos törvényben megállapítandó állami dotáczió kieszközlésére a kívánt lépéseket megteszi. « A felirati vita alkalmából volt szerencsém ezt a kérdést itt előhozni. Akkor Széll Kálmán miniszterelnök ur maga is ilyenforma szellemben válaszolt rá : hogy az állam elvileg az 1848 : XX. t.-czikk alapján áll, habár az adott viszonyok közt a maga teljességében végre nem hajthatta, mutatja az, hogy ez a kormány, de az előző kormányok is, állandóan ezen törvénynek részleges, fokozatos, nem teljes ugyan, de bizonyos mértékig megközelitő végrehajtását czélul tűzték ki maguknak. Eddig tehát kimutatásom szerint 1893 óta a kormányok folytonosan igérik ezen törvény végrehajtását, azonban a helyett, hogy fokozatos lenne, az ígéret mindig lefelé száll. Az 1848-iki törvény még határozott, sziklába vájt betűkkel mondja meg a maga felfogását, a t. közoktatásügyi miniszternek tegnapi ígérete azonban már szétfolyó, nem kielégítő. Nem beszél törvényről, ő már csak ígéretet mond és azt mondja, hogy a kormány komolyan megfontolás tárgyává fogja tenni, nem lenne-e czélszerü törvényben fixirozni. Tehát csak megfontolást igér nekünk. Ez a megfontolás és ez az ígéret pedig nem lehet kielégítő, mikor az 1848-iki törvény nem megfontolást, hanem parancsot mond ki, a kormányra nézve pedig utasítást, hogy azt a törvényjavaslatot készítse el. Midőn a Wekerle-féle kormány határozott ígéretet tesz még a módokra nézve is, akkor nekünk ilyen homályba vesző ígéret nem adhatja meg a megnyugvást. (TJgy van! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Készséggel elismerem, minden felszólalásomban elismertem, hogy a kormány eddig is tett valamit a 48-iki törvénynek szellemében, de mindenütt egy hibát követett el mellette, a mely annyival inkább hiba, mert a 48-iki törvénynek betűjével is ellenkezik. Az a törvény világosan kimondta, hogy a kormány a hitfelekezetek meghallgatásával adjon be javaslatot. A kormány a tanítói fizetés kiegészítésénél, a lelkészi fizetés kiegészítésénél, a tanítói korpótléknál, az egyházi segélyeknél, a kongruánál mindenütt mellőzte a hitfelekezeteket és ezért jöttek olyan intézkedések a törvénybe, a melyek a hitfelekezeteknek önkormányzati jogát erősen sértik és a mellett nagyon igazságtalanok, Hogy erre nézve is példát hozzak, mintegy magyarázzam őszinte nyíltsággal, hogy miért fáj ez a dolog leginkább épen az ágostai hitvallású egyháznak, van szerencsém pár adatot bemutatni például a kongrua eredményéről. A lelkészi fizetések kiegészítésénél az volt az irányadó, hogy a mely lelkésznek 800 forintig nincs meg a fizetése, addig kiegészíti neki az áliam. A mely felekezet tehát addig legjobban elmulasztotta kötelességét és legrosszabbul fizette lelkészét, az kapott az államtól legnagyobb jutalmat. A melyik azonban addig is megerőltette KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 401 magát és hiveit és igyekezett lelkészének legalább a 800 forinthoz közel levő fizetést adni, az látta ennek legnagyobb kárát. Hát ez teljességgel nem méltányos, nem igazságos és nem egyenlő mértékkel való kimérése az állam segélyének. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A különbség pedig igen tetemes. A lelkészeknek az ágostai hitvallású egyháznál csak 27°/ 0-a kapott államsegélyt, a görög-keletieknél már 108°/o,a mi képtelenség, mert 100-ból 100°/ 0-nál több talán nem kaphatott, de a sajátságos viszonyok szerint mégis ugy ütött ki, hogy 108°/ 0 kapott. Hát kérdem én a t. képviselőházat: hol van itt a hazafias érdemeknek méltánylása a két egyház között? Annyival több szolgálatot tett a görög-keleti egyház a magyar nemzeti ügynek, mint az ágostai hitvallású, hogy az ágostai hitvallásnál 100-ból csak 27, a görög-keletieknél pedig minden pap kap segélyt az államtól? (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hol van itt a méltánylása az ágostai hitvallású nép áldozatkészségének, hogy ő maga nehéz adójából tisztességes fizetést igyekezett adni papjainak? Épen azért, mert magát századokon át megerőltette, azért nem megy hozzá az állam a maga segélyével. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A lélekszám szerint a kiegészítés szintén ilyenformán üt ki. Lélekszám szerint a lelkészi fizetés kiegészítésénél az ágostai hitvallású evangélikus egyháznál esik egy lélekre hat krajczár segély, a görög-keletinél már 45 krajczár. Egyszóval a kongrua kiosztása, épen azért, mert a kormány és a törvényhozás mellőzte a hitfelekezetek meghallgatását, ilyen igazságtalanul és ilyen aránytalanul ütött ki, és azért természetes, hogy az ilyen egyház, a mely a maga terheit évek óta viseli és középiskolái fentartásával megmérhetetlen és meghálálhatatlan szolgálatot tesz a nemzeti közügynek, érzi, hogy ő jogtalanul volt mellőzve és teljes joggal kívánhatja az 1848-iki törvény szellemében, hogy végre neki is adjon segitséget az állam a maga kötelességei teljesítésére. (Hosszantartó, élénlc helyeslés a szélsöbaloläalo n.) A t. miniszter ur döntő érv gyanánt hozta fel a kormány és a törvényhozás eddigi eljárása mellett, hogy 1867. óta a képviselőház mintegy 23 millió koronát adott már a protestáns egyházaknak. Ezt köszönettel vehették a protestáns egyházak. Hanem a kimutatás hiányos, t. képviselőház. Mutatta volna ki a t. miniszter ur, hogy 1867. óta a protestáns felekezetek mennyit költöttek iskolai czélokra, akkor látná, hogy adós a magyar állam a protestáns egyházzal szemben. Én csak egy évre mutatok rá, a legutóbbira. Az ágostai hitvallású evangélikus egyház elemi iskolákra egy év alatt költött 1,345.118 koronát, középiskolákra 1,423.407 koronát. Mi ehhez képest az államnak segélye ? Az elemi iskolai czélokra ad az állam a költségek51
