Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 áj képesek fentartani. A reformátusok, az ágostai hitvallásuak szeretnének pl. leánynevelő-intéze­teket felállítani, a melyekre égető szükségünk van; de ezt nem tehetjük. Szükségünk volna vallásos, református szellemben nevekedett gimná­ziumi tanárokra, de egyházunk nem képes tanár­képző intézetet felállítani. Van ennek még egy másik szomorú oldala is, az t. i., hogy mint egy nagynevű franczia iró és volt miniszter közelebb­ről kimutatta, a protestánsok száma az egész földkerekségén mindenütt hatalmasan emelkedő­ben van, csak épen Magyarország az az állam, a hol a protestánsok száma nem emelkedik. A múlt század alatt a római katholikusok száma 96 millióról 187 millióra emelkedett, tehát épen megkétszereződött, a protestánsok száma ellenben 92 millióról 285 millióra növekedett. Mindenütt, az egész föld kerekségén szaporodik tehát a protestánsok száma, csak Magyarország az, a hol számuk nem emelkedett. Mi ennek oka, t. ház ? Meglehet, hogy az is, hogy nem vagyunk egy­házunk szolgálatában elég buzgók, de van ennek kétségkívül egy másik oka is és ez az, hogy azon egyházaknak gazdagsága, a melyek jólétnek örvendenek, visszahat reánk, a mi egyházainkra is. Ezek után senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy jogtalan volna a mi akcziónk, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) sem pedig túlkövetelés­sel nem vádolhat bennünket Benki sem, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mi akcziónknak tehát kétségkívül lesz valamely sikere. Már eddig is vívmánynak kell tekintenünk azt, a mit a mi­niszterelnök ur ajkairól hallottunk, a ki azt mondta, hogy elismeri kívánságaink jogosságát és hogy gondolkodni fog a felett, vájjon nem volna-e helyes valamely fix összegben állapítani meg a protestáns egyházak részére adandó állami segítséget. Ez eddig nagyon szép, és vívmány számba megy, csak azon csodálkozom, hogy miért nem fogadta el a t. miniszter ur és az ő pártja az én pártom határozati javaslatát? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E fölött gondolkodva arra az eredményre jutok, hogy bizonyosan nagy differencziának kell mégis közöttünk lennie, mert ha ez nem lett volna, akkor el kellett volna fo­gadniok ezt a határozati javaslatot. Erre azt mondom, hogy ezt a határozati javaslatot most, ha ugy tetszik, lehet leszavazni, de ezt az ak­cziót nem lehet megszüntetni, megakadályozni, és ezen ügyet nem lehet félretenni. Hogyha le­szavazzák ezen határozati javaslatot, hogyha sem a múltnak, sem a jelennek szolgálatai, sem pe­dig a törvény és igazság nem indítják a t. túl­oldalt arra, hogy ezen határozati javaslatot meg­szavazza, akkor az fog bekövetkezni, hogy eljön­nek ide a mi egyházi hatóságaink, hogy az övé­ket követeljék. Eljönnek ide, a nép közszellemé­től és közhangulatától támogatva és majd meg­lehet, hogy a fejlemények nem lesznek annyira tetszetősei sem a t. miniszter urnak, sem párt­jának, mint a milyen ez a mostani határozati javaslat. Mi nem koldusalamizsnáért könyör­rilis 11-én, csütörtökön. 397 günk, mi önérzettel, felemelt fővel jövünk a t. képviselőház elé; mi kérjük és követeljük az atyai örökségből a mi jogos pénzünket, mert jussunk van hozzá és mert élni akarunk. Ezekhez még csak azt teszem hozzá, hogy pártom határozati javas­latát elfogadom. (Elénk helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs felje­gyezve, kérdem a t. ház tagjait, kíván- e még valaki szólani? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszter ur kivan nyilatkozni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Én már annyiszor vettem igénybe ezen vita során a t. ház nagybecsű figyelmét, mert tegnapi fel­szólalásaimmal együtt körülbelül öt-hatszor szó­laltam fel, hogy azt hiszem, hogy helyesen cse­lekszem, ha most lehetőleg rövidre szabom fel­szólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) A két be­nyújtott határozati javaslatra vonatkozólag álláspontomat és a kormány állásjrontját jelez­tem. Veres József képviselő ur által benyújtott határozati javaslattal szemben azt hiszem, állás­pontomhoz semmit sem hozzátennem, sem abból elvennem nem kell, mert az, ha komolyan mél­tóztatik mérlegelni ezen kérdésnek fontosságát, teljesen megnyugtatólag hathat azokra, kik a határozati javaslatot benyújtották. (Ugy van! jobbfélöl.) A másik határozati javaslattal szem­ben, melyet Molnár János igen t. képviselőtár­sam adott be, szintén kifejtettem álláspontomat; reámutattam arra, hogy a felekezetenkivüliséget maga az egyházpolitikai törvényhozás nem pro­tegálta, hanem az állam és egyház közötti viszo­nyunkból folyik, hogy a bevett vallásfelekezeteket veszi védelme alá és segiti az állam, de bizonyos korlátozó rendszabályokat állit fel a törvény épen a felekezetenkivüliség ellen. Azt sem lehet állítani, hogy ki felekezeten kivül áll, val­lástalan. (Ugy van ! jobbfélöl.) Megmutattam a statisztikai adatokból, hogy nagyon sokan, a kik mint felekezetenkivüliek vannak feltüntetve, részben a nazarénus, részben pedig a baptista felekezethez tartoznak. A fősúlyt azonban arra helyezem, helyeztem tegnapi beszédemben és he­lyezem ma is, hogy a lelkiismereti szabadságnak a magyar alkotmányból hiányozni nem szabad. (Elénk helyeslés.) Azért kérem, hogy ezen hatá­rozati javaslatot tegnapi beszédemben bővebben kifejtett okokból is mellőzni méltóztassék. (He­lyeslés jobbfélöl.) Mielőtt a harmadik, vagyis ama benyújtott ha­tározati javaslatra áttérnék, legyen szabad csak igen röviden Major Ferencz képviselőtársam be­szédére reflektálnom, a ki azon előterjesztésem­nek, melyet a középiskolákra vonatkozólag kifej­tettem és a melyre nézve óhajtottam, hogy az megbeszélés tárgyát is képezze, el kell ismernem, ő tüzetesen és behatóan foglalkozott ezen kér­déssel, igen sok helyes eszmét pendített is meg. Igen örvendek, hogy helyeselte azt, hogy ón még

Next

/
Oldalképek
Tartalom