Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-93
93. országos ülés 1902 áj képesek fentartani. A reformátusok, az ágostai hitvallásuak szeretnének pl. leánynevelő-intézeteket felállítani, a melyekre égető szükségünk van; de ezt nem tehetjük. Szükségünk volna vallásos, református szellemben nevekedett gimnáziumi tanárokra, de egyházunk nem képes tanárképző intézetet felállítani. Van ennek még egy másik szomorú oldala is, az t. i., hogy mint egy nagynevű franczia iró és volt miniszter közelebbről kimutatta, a protestánsok száma az egész földkerekségén mindenütt hatalmasan emelkedőben van, csak épen Magyarország az az állam, a hol a protestánsok száma nem emelkedik. A múlt század alatt a római katholikusok száma 96 millióról 187 millióra emelkedett, tehát épen megkétszereződött, a protestánsok száma ellenben 92 millióról 285 millióra növekedett. Mindenütt, az egész föld kerekségén szaporodik tehát a protestánsok száma, csak Magyarország az, a hol számuk nem emelkedett. Mi ennek oka, t. ház ? Meglehet, hogy az is, hogy nem vagyunk egyházunk szolgálatában elég buzgók, de van ennek kétségkívül egy másik oka is és ez az, hogy azon egyházaknak gazdagsága, a melyek jólétnek örvendenek, visszahat reánk, a mi egyházainkra is. Ezek után senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy jogtalan volna a mi akcziónk, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) sem pedig túlköveteléssel nem vádolhat bennünket Benki sem, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mi akcziónknak tehát kétségkívül lesz valamely sikere. Már eddig is vívmánynak kell tekintenünk azt, a mit a miniszterelnök ur ajkairól hallottunk, a ki azt mondta, hogy elismeri kívánságaink jogosságát és hogy gondolkodni fog a felett, vájjon nem volna-e helyes valamely fix összegben állapítani meg a protestáns egyházak részére adandó állami segítséget. Ez eddig nagyon szép, és vívmány számba megy, csak azon csodálkozom, hogy miért nem fogadta el a t. miniszter ur és az ő pártja az én pártom határozati javaslatát? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E fölött gondolkodva arra az eredményre jutok, hogy bizonyosan nagy differencziának kell mégis közöttünk lennie, mert ha ez nem lett volna, akkor el kellett volna fogadniok ezt a határozati javaslatot. Erre azt mondom, hogy ezt a határozati javaslatot most, ha ugy tetszik, lehet leszavazni, de ezt az akcziót nem lehet megszüntetni, megakadályozni, és ezen ügyet nem lehet félretenni. Hogyha leszavazzák ezen határozati javaslatot, hogyha sem a múltnak, sem a jelennek szolgálatai, sem pedig a törvény és igazság nem indítják a t. túloldalt arra, hogy ezen határozati javaslatot megszavazza, akkor az fog bekövetkezni, hogy eljönnek ide a mi egyházi hatóságaink, hogy az övéket követeljék. Eljönnek ide, a nép közszellemétől és közhangulatától támogatva és majd meglehet, hogy a fejlemények nem lesznek annyira tetszetősei sem a t. miniszter urnak, sem pártjának, mint a milyen ez a mostani határozati javaslat. Mi nem koldusalamizsnáért könyörrilis 11-én, csütörtökön. 397 günk, mi önérzettel, felemelt fővel jövünk a t. képviselőház elé; mi kérjük és követeljük az atyai örökségből a mi jogos pénzünket, mert jussunk van hozzá és mert élni akarunk. Ezekhez még csak azt teszem hozzá, hogy pártom határozati javaslatát elfogadom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem a t. ház tagjait, kíván- e még valaki szólani? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszter ur kivan nyilatkozni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Én már annyiszor vettem igénybe ezen vita során a t. ház nagybecsű figyelmét, mert tegnapi felszólalásaimmal együtt körülbelül öt-hatszor szólaltam fel, hogy azt hiszem, hogy helyesen cselekszem, ha most lehetőleg rövidre szabom felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) A két benyújtott határozati javaslatra vonatkozólag álláspontomat és a kormány állásjrontját jeleztem. Veres József képviselő ur által benyújtott határozati javaslattal szemben azt hiszem, álláspontomhoz semmit sem hozzátennem, sem abból elvennem nem kell, mert az, ha komolyan méltóztatik mérlegelni ezen kérdésnek fontosságát, teljesen megnyugtatólag hathat azokra, kik a határozati javaslatot benyújtották. (Ugy van! jobbfélöl.) A másik határozati javaslattal szemben, melyet Molnár János igen t. képviselőtársam adott be, szintén kifejtettem álláspontomat; reámutattam arra, hogy a felekezetenkivüliséget maga az egyházpolitikai törvényhozás nem protegálta, hanem az állam és egyház közötti viszonyunkból folyik, hogy a bevett vallásfelekezeteket veszi védelme alá és segiti az állam, de bizonyos korlátozó rendszabályokat állit fel a törvény épen a felekezetenkivüliség ellen. Azt sem lehet állítani, hogy ki felekezeten kivül áll, vallástalan. (Ugy van ! jobbfélöl.) Megmutattam a statisztikai adatokból, hogy nagyon sokan, a kik mint felekezetenkivüliek vannak feltüntetve, részben a nazarénus, részben pedig a baptista felekezethez tartoznak. A fősúlyt azonban arra helyezem, helyeztem tegnapi beszédemben és helyezem ma is, hogy a lelkiismereti szabadságnak a magyar alkotmányból hiányozni nem szabad. (Elénk helyeslés.) Azért kérem, hogy ezen határozati javaslatot tegnapi beszédemben bővebben kifejtett okokból is mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfélöl.) Mielőtt a harmadik, vagyis ama benyújtott határozati javaslatra áttérnék, legyen szabad csak igen röviden Major Ferencz képviselőtársam beszédére reflektálnom, a ki azon előterjesztésemnek, melyet a középiskolákra vonatkozólag kifejtettem és a melyre nézve óhajtottam, hogy az megbeszélés tárgyát is képezze, el kell ismernem, ő tüzetesen és behatóan foglalkozott ezen kérdéssel, igen sok helyes eszmét pendített is meg. Igen örvendek, hogy helyeselte azt, hogy ón még