Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-93
396 93. országos ülés 1902 április 11-én, csütörtökön. A t. miniszter ur erre megint német beszéddel felel, hogy nincs benne mód. Ez, t. báz, nagyon banális felelet; ezt a feleletet, ugy tetszik, mintha már hallottuk volna, de erre azt feleljük mi ismét az egyszeri diákkal, a ki, midőn az apjától pénzt kért, s az apja azt mondta, hogy nincsen, azt válaszolta, hogy: de pénznek lennie kell. Bizonyos dolgokra nem lehet azt mondani, bogy nincs pénz, bizonyos dolgokra azt kell mondani, hogy pénznek kell lennie. Nagyon nevetséges ez a felelet, különösen akkor, mikor ezer és egynéhány milliós budgetünk van, és abból épen csak ilyen dologra nem telik. Hogy hol kellene felállítani azt a harmadik egyetemet, arra, ba határozottan nem mondták is, de némileg czéloztak. Én azt tartom, t. képviselőház, van az országban egy főiskola, a mely olyan tekintélyes és a mely ennek a nemzetnek, ennek a hazának annyi derék embert szolgáltatott és annyi szolgálatot tett, hogy alig hasonlítható vele össze akárminő más főiskola. Ez pedig az ország szivében, az ország közejrén fekvő Debreczen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Háromszáz esztendő áll annak a főiskolának a háta mögött, és azt kérdezem, hogy mivel méltányolta valaha ez az állam, ez az ország annak a főiskolának szolgálatait ? Azzal, hogy az Apaffy alapítványát ÍP megvonták tőle másfél század óta és most adnak neki helyette 4000 forint évi segítséget, a nélkül, hogy a multakért akármiféle kárpótlást is adtak volna neki. T. képviselőház! Rójja le egyszer utoljára ez a nemzet, ez a haza háláját az iránt a főiskola iránt és adjon annak hálából egynéhány milliót, nem fogy el benne az állam pénze, és az az iskola szépen be fogja magát rendezni. Még, t. képviselőház, nagyon röviden az 1848: XX. tcz.-ről kívánok szólani. Ezen XX. tcz. 2. pontja, mint már többször ismételtetett, a bevett felekezetek egyenjogúságáról és viszonosságáról szól. Azt kérdem, t. képviselőház, hogy a protestánsokra nézve megvan-e a viszonosság és az egyenjogúság ? Hisz az országos ünnepélyeknél ma is kizárólag a római katholikus egyház szerepel, mint mikor uralkodó egyház volt valamikor. Azután azt kérdezem: a főrendiházban a protestánsok megfelelő számban vannak-e képviselve? Vagy azt kérdezem, t. képviselőház, hogy a katonaságnál, a hadseregben miképen érvényesül a protestánsok joga? Milyen csekély számmal vannak ott protestáns tábori lelkészek és mi ott azoknak a helyzete? Vagy érvényesülnek-e a protestánsok jogai az egyetemeknél, vagy az iskoláknál, t. képviselőház ? Hiszen a protestáns hitoktatót a római katholikus tanitórendek még be sem bocsátják. A viszonosság, az egyenjogúság a protestánsokra nézve még ma is csak papíron létezik. r És nem vagyunk másképen az anyagiak dolgában sem. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy más egyházak és hitfelekezetek mily gazdag dotácziókat, mily dominiumokat élveznek századokon keresztül az állam részéről; nem akarok itt a protestánsok nyomorúságáról és szegénységéről beszélni. Csupán egy-két dolog az, a mire a t. ház figyelmét fel kívánom hívni. A mostani erdélyi református püspök nem oly régen azt a nyilatkozatot tette, hogy az ő egyházkerületében 70 egyház van lelkész nélkül, a mely 70 egyházhoz 300 filia tartozik. Hát ha azok a gyülekezetek anyagi okok miatt lelkész nélkül maradnak és elzüllenek, akkor el fognak oláhosodni, a miből ismét csak az egész magyar nemzetnek lesz kára. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Utalni kívánok még a t. miniszter ur jelentésének egy pontjára, a hol azt látom, hogy a református iskolák növendékeinek csak 62'44%-a református, 14°/' 0 római kath., 15% izraelita, 3V2% görög-kath. és görög-keleti. Látom továbbá, hogy az evang. egyház iskoláiban 15% a római kath., 16% az izraelita és 4%% a görög-kath. és görög-keleti hitvallású. Ez azt mutatja, hogy a protestáns iskolák nemcsak felekezeti, hanem általános^ nemzeti érdekeket is szolgálnak. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A református egyház évenkint 4,300,000 koronát fordit a maga iskoláira, az ágostai evang. egyház pedig évenkint 3,300.000 koronát, a mivel szemben a református egyház kap az államtól lierekszámban 800.000 koronát, az ágostai egyház pedig 400.000 koronát, szintén kerek számban beszélve. Ha ezt tekintjük, ha nézzük általában mindazt a segítséget, melyet a protestáns egyházak az államtól nyernek, akkor látjuk, hogy az elenyésző csekélység ahhoz képest a mit más felekezetek élveznek századokon át az állam részéről. (Elénlc helyeslés a szélsőbaloldalon.) S most szeretném felhívni szász atyánkfiainak és a többi nemzetiségnek figyelmét arra, hogy milyen a magyarságnak, a legmagyarabb elemnek a helyzete Magyarországon. Ha ezt számbaveszik, akkor nem mondhatják, hogy a magyarság kanalazza el előlük a tejfelt, sőt inkább azt kell látniok, bogy épen a legmagyarabb faj, a legmagyarabb elem az, a mely a legmostohább sorsban részesül. Pedig mindenki elismeri azt, hogy a protestáns felekezetek ugy a múltban, mint a jelenben nagy szolgálatokat tettek és tesznek a hazának. A magyar alkotmányosságnak nem volt hatalmasabb védbástyája ezeknél az egyházaknál, ezeknek az autonómiájánál, és senki sem tett többet a magyar nyelvért, a magyar irodalomért, mint pl. a református egyház. És mindennek az a jutalma, hogy mi koldusok vagyunk és nyomorognunk kell; mindennek az a következése, hogy a református egyház, általában pedig a protestáns egyházak nemcsak hogy fejleszteni nem képesek a tanügyet, a melyet mindeddig a legnagyobb lelkesedéssel szolgáltak, hanem még iskolákat sem
