Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 395 fias nevelés szempontjából? Ezt még eddig sohasem hallottuk szemünkre vetni, sőt épen a hazafias nevelés szempontjából kell ezeket a református iskolákat megtartani és épen ebből a szempontból féltjük ezen iskolákat az államosítástól. A református iskolákban a hazai történetet már a harmadik és negyedik osztályban tanítják, akkor tehát, a mikor az osztályok még egészen népesek; mig az állami iskolákban csak az ötödik és hatodik osztályban tanitják azt, a mikor az osztályok már meglehetősen néptelenek, és az állami iskolák növendékeinek nagy része a nélkül kerül ki onnan, hogy valaha hazai történetet tanult volna. De nem is lehet összehasonlítani, t. ház, azt a történelmet, a melyet a református iskolában tanítanak, azzal a történettel, a mit az állami iskolában adnak elő. Hiszen köztudomású, hogy az állami iskolákban úgyszólván kimiskárolják az egész hazai történelmet, azt tartják meg belőle, a mi nekik tetszik, azt pedig, a mit itt, vagy amott érzékenyen vesznek, azt szépen elsimítják. Kérdem, t, ház, továbbá azt, hogy a vallásos nevelés tekintetében mit tehet az állami iskola? Engedélyeznek két órát a valláserkölcsi nevelésre, de ez még a félfogukra is kevés a növendékeknek, mert mi két óra alatt a gyermekeinket még egyházi énekeinkre sem vagyunk képesek megtanítani. Eel kell említenem még azt is, t. ház, hogy az elemi iskoláink nekünk drága kincsünk, a melyeket mi drága áron szereztünk meg. Ezt a jogunkat az idegen hatalom respektálta. El lehetne tehát várni, hogy a nemzeti kormány és a nemzeti törvényhozás szintén respektálja. E tekintetben mi hazánkban egészen különleges helyzetben vagyunk. Elvégre el lehet venni a mi iskoláinkat is, lehet azokat is államosítani; de én azt gondolom, hogy nem volna áldásthozó sem a nemzetre, sem a hazára. Mert, t. képviselőház, az iskolának nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell, és az állam jellemes polgárokat csak vallásos emberektől remélhet. Az elméleti oktatás és tanítás még nem boldogít. Már Széchenyi megmondotta, hogy a tudomány nem pótolja az erényt. És mindaddig, t. képviselőház, a mig az osztrák szellem, az osztrák szeszély még iskoláinkba is behat és azokra is gyakorolja befolyását, addig a magam részéről ragaszkodom iskoláink autonómiájához, és azokat jobb kézben lenni nem látom akkor, hogy ha állami kezelésbe kerülnek. A mi a középiskolákat illeti, t. ház, ebben a tekintetben a miniszter urnak az 1900-ik esztendőről beterjesztett jelentésének egy részére utalok, a hol azt látom, hogy a tanítás sikerére nézve a következő számok foglaltatnak. Altalános jeles osztályzattal birt 3619 tanuló, jó osztályzattal 10.129, elégséges osztályzattal 35.353, és azután egy-két és több tárgyból elégtelen osztályzatot kapót 12—13.000 tanuló. Mit látunk ebből, t. képviselőház? Látjuk ebből a túlterheltséget. És amikor én ezt látom, akkor a t. miniszter ur hiába dicséri nekem azt a német rendszert, s akkor én azt gondolom, hogy jó lenne azt a német rendszert egy kis angol rendszerrel összeházasítani, a mely szerint tudják az ifjakat tanítani, a nélkül, hogy túlterhelnék őket, és jó volna megemlékezni a régi magyaros nevelési rendszerről és arra alapítani nevelési rendszerünket, nem pedig más nemzetnek úgyszólván uszályhordozójává tenni. Mit érnek el, t. képviselőház, a középiskolákban a klasszikusok tanításával? Mit érnek el a máthézis tanításával? És mit érnek el a történelem tanítása terén? (Halljuk! Halljuk!) A mi az utóbbit, t. i. a történelem tanítását illeti, arra nézve az a nézetem, hogy semmi szükség sincs azoknak a tized- vagy huszadrangú népek történetének tanítására, hogy azzal csak gyötörjék a tanulókat; elég volna tanulni a magyar nemzet és a vezérnemzetek történetét, azon nemzetek történetét, a melyek a mi hazánk történetével szoros kapcsolatban állanak. A mi a felsőbb oktatást illeti, itt ismét a t. miniszter urnak kimutatásából kell kiindulnom. A miniszter urnak előterjesztéséből azt látom, hogy 1890 óta a jogászok száma megkétszereződött és 5500-ra szaporodott, a bölcsészethallgatók száma pedig megháromszorozódott, mert 1100-ra emelkedett, a műegyetemi hallgatók száma ismét megháromszorozódott és 1500-ra emelkedett. Csak az orvostanhallgatók és a gyógyszerészek száma fogyott meg nagyon. És ime, mit látunk, t. képviselőház? Azt, hogy az egyetemi polgárok száma nagy mértékben megnövekedett, az egyetemeknek száma azonban maradt a régi. Azt kérdezem én, t. képviselőház, hogy megfelel-e ma a két tudományegyetem a műegyetemmel együtt az ilyen rengeteg módon megszaporodott hallgatók számának ? Azt kérdezem, hogy nem lesznek-e az egyetemi tanárok valóságos vizsgáló gépekké? T. képviselőház! Ide, s tova már 20 esztendeje annak, hogy az egyetemek számának szaporítását pengetik és már csak a harmadik egyetem felállításának hire is valóságos lázba hozta a nagyobb városokat. Micsoda erőfeszítéseket tettek, micsoda áldozatokra jelentették ki készségöket ezek a városok, csak azért, hogy a harmadik egyetemet megnyerjék. Hátha még a harmadik egyetem valósággal felállíttatnék, mire volnának képesek ezek a városok! Azt kérdezem, hogy nem mesterséges megakasztása-e ez a tanügy fejlesztésének? Művelt országokban egy pár millió lélekre esik egy egyetem. Hol vagyunk mi attól? Szerintem a harmadik egyetem felállításának ügye nagyon sürgős; már nagyon elérkezett az ideje, hogy ez a kérdés a képviselőház által megoldassák. Nagy mértékben megszaporodtak a hallgatók, tehát szükséges, hogy a tanintézetek is szaporodjanak. 50*