Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

394 93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. ségvetésbe és e mellett örömmel hallottam és azt hiszem, hallotta mindenki e házban a miniszter urnak azon nyilatkozatait, hogy »a kormány és a törvényhozás ezentúl is kötelességének ismeri a bevett vallásfelekezeteket támogatni, mert az csaknem tűrhetetlen, hogy 250—300 °/o adót rójjanak a hívőkre és kijelenti, hogy különösen méltányos figyelemmel az egyházak híveinek megterheltetési viszonyaira, a segélyadás kérdésével a kormány foglalkozni fog, szóval biztosítja, legalább biztosítani kívánja, hogy a mit a kormány és a törvényhozás megtehet, azt megteszi«. Sőt egy lépéssel tovább is ment a t. miniszter ur, mert már tegnapi beszédében megtoldja azzal, hogy »nem zárkózik el a kormány annak komoly megfontolásától sem, hogy a budgetben évenkint felvétetni szokott dotácziót nem volna-e helyesebb, czélszeriibb esetleg egy törvénynyel íixirozni«. — De, bár tudom is ezeket t. ház, és elismerem, hogy a t. miniszter ur igyekezett bennünket ígéreteivel lehetőleg megnyugtatni, én a magam részéről mégsem tartom elegendőnek azokat az Ígéreteket, és mindaddig meg nem nyugszom, mjg a kormány vagy a t. miniszter ur határozottan ki nem jelenti, hogy ezt a most már valóban égetővé vált kérdést csakugyan törvény által fogja szabályozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szerény nézetem szerint, .t. ház, csakis ez szerezhetne a protestánsoknak teljes megnyugvást, nem pedig az, hogy a budgetben a protestáns iskolák és egyházak segélyezésére évenkint bizonyos összeg vétetik fel. Az ilyféle bizonyos összeg a legbizonytalanabb valami. Egy más kultuszminiszter, egy más kormány, egy más parlament más nézeten, más meggyőződésben lehet és máskép határozhat akár minden évben. De a törvény mindig törvény, a melyet megváltoztatni mégis csak nehezebb, mint a költségvetésbe egy tételt felvenni, vagy törölni. Törvény, országos törvény kell tehát t. ház és miniszter ur, az arányos és igazságos segélyezésre, olyan törvény, a mely biztosítja a felekezeteket arról, hogy mindazon egyházi és iskolai szükségleteik, a melyek mérsékelt, de a mostani túlterhelt önmegadóztatás után fenmaradnak, államsegélyből fognak fedeztetni; olyan törvény, a mely megnyugtassa a protestánsokat a felől, hogy azt a nagy kulturális és fenséges nemzeti hivatást, melyet eddig századokon át teljesítettek, a jövőben is törhetlen és teljes erővel folytathatják. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Olyan törvény, a mely az igazságnak és a törvényben gyökerezett jogoknak egyenlő mértékben való alkalmazása által kielégítse, s a magyar nemzeti kulturális haladás mezején versenyképessé tegye Magyarországnak mindazon felekezeteit, a melyeknek érdekében hozatott, legalább jórészben — a nemzeti újjászületés nagy esztendejében, 1848ban, az a XX. t.-czikk. Ismétlem tehát, mélyen t. ház, igaz, hogy nem a hivatalos protestáns egyház nevében, hanem csakis a magam részéről ismétlem azt, hogy a protestánsok az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásában arányos, igazságos segélyezést kérnek, kulturális és nemzeti czélból, a magyarság érdekében, a magyar államtól. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Csatlakozom Veres József^ t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Elénk éljenzés a szélsobaloldalon.) Kubik Béla jegyző : Kecskeméthy Ferencz ! Kecskeméthy Ferencz: T. képviselőház! Mielőtt a közoktatásügyre és pártom határozati javaslatára vonatkozólag egy-két észrevételt bátorkodnám megkoczkáztatni, előzetesen egy más dologról kívánok röviden szólani, a mely kicsinyesnek látszhatik talán, de meglehetős különös színben tünteti fel a kultuszminisztérium egyikmásik osztályának a működésben való serénységét. Körülbelül két esztendeje lesz annak, hogy egy nagyon szegény békési család megindította gyermekeinek törvényesítése iránt az eljárást, miután törvényes házasságra léptek a szülők. A kérvényt két izben is visszatették azzal, hogy mutassák be az egyházi áldásról szóló bizonyítványokat. Ezt azonban nem tehették, mivel egyházi áldást nem kértek. Szerintem is sokkal helyesebb lett volna, ha azt megcselekedték volna, de hogyha már nem tették, vájjon képezheti-e ez törvényes akadályát a törvényesitésnek ? Ez akadékoskodás igen sok kellemetlenséget és kárt is okozott annak a szegény családnak. Többféle módon megkisérlették, megsürgették ennek az ügynek elintézését, hogy azonban nem boldogultak, ezt az utat is megkísértjük és meglátjuk, vájjon egy nagyon szegény család eljuthat-e végre jogaihoz az örökkévalóságon innen, a jog, törvény és igazság érájában e szép hazában ? Ezzel áttérek a közoktatásügyre. A t. miniszter ur nagy diadallal hirdeti, hogy ennyi és ennyi iskolát állított fel az elmúlt esztendőben. De ezek az iskolák tulajdonképen nem uj iskolák, hanem csak községektől és felekezetektől átvett iskolák nagyrészben és ez azután egészen másképen tünteti fel a dolgot. Ez nem azt mutatja, hogy valami nagy mértékben elintézték volna a t. miniszter úrék a tanügyet ezen a téren. Egyébiránt az államosítás egy felkapott jelszó mostanában, sürün halljuk azt, hogy az iskolákat államosítani kell. Sürgetik ezt épen a hazafias nevelés szempontjából. Hát én elismerem, hogy némely helyeken szükség van az iskolák államosítására a hazafias nevelés szempontjából és én is azt tartom, a mit itt egyik képviselőtársam mondott előttem, hogy az államnak joga van az iskolát be is záratni abban az esetben, hogyha hazafias nevelés szempontjából az kifogás alá esik. De bátor vagyok kérdezni, t. ház, hogy mi szükség van pl. a protestáns iskolák államosítására ? Lehet azok ellen kifogás, a haza-