Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

356 92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. aláírják a községi biró és az iskolaszéki elnök. Á közigazgatási bizottság és a tanfelügyelő részéről tett intézkedések abban röviden benne foglaltatnak. Azt hiszem, ennek is jótékony hatása lesz, mert a helyszínén, irodai munka nélkül intézkedhetik a tanfelügyelő és intézkedéseinek foganatba vételét a második látogatás alkalmával ellenőrizheti. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Tréfából méltóztattak ugyan mondani, de mégis a tanfelügyelőt kifutónak nevezni, vagyis az egyik oldalról azt kívánni, hogy a tanfelügyelő a magyar állam érdekeit megvédje, a másik oldalról meg állását folyton gúny tárgyává tenni: (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) azt gondolom, mégsem egészen helyes eljárás. (Tetszés a jobboldalon.) A mi a középiskolákra vonatkozik, a melyekre nézve szintén hangsulyoztatott az ellenőrzés elégtelensége, erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy épen az u. n. nemzetiségi, tehát a nem magyar nyelvű iskolákra nézve a legutolsó évben azt a rendeletet adtam ki, hogy a főigazgató minden évben kétszer — eddig csak egyszer volt köteles — tartozik ezeket az intézeteket meglátogatni. Ha hozzáveszszük az érettségi vizsgálatnál való jelenléteit, a mely a harmadik, hosszabb ideig való ott tartózkodás, továbbá ha tekintetbe méltóztatik venni, hogy gondoskodtam arról, hogy a közoktatási tanács tagjai szintén megjelenjenek ezekben az intézetekben, ezek a tanulmány ellenőrzése szempontjából, pl. a magyar irodalom és a történelem tanításának szempontjából és ott több napot is el tölthessenek, akkor, azt hiszem, mindazt, a mit a törvény keretében ^tehettem, ebben a tekintetben meg is tettem. És ígérem, hogy igenis iparkodni fogok ezen a téren a felett őrködni, hogy a magyar állam ellen semmiféle olyan merénylet el ne követtessék, a mely felett én szoktam leginkább megbotránkozni. Ügy is vagyok értesülve, hogy ezek a kifogások, bár sok tekintetben teljesen jogosultak, általában kissé túlzottak, mert hiszen mindezeknek a nemzetiségi iskoláknak a vezetői lelkükben talán mégis csak érzik azt, hogy ez a magyar haza mennyi jót tesz velük; megmutattuk ezt a kongrua-törvény alkalmából is, és megmutattuk számos más esetben, a mikor igenis teljes liberalitással, különbséget nem téve sem egyik, sem másik felekezet, sem a magyar, sem más nemzetiség között, hajtottuk végre az intézkedéseket. Azt hiszem, ez a nemessége az államnak, a noblesse obiige csak kötelez velünk szemben is, és ezt el is várjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ahol pedig azt látjuk, hogy az autonómia semmi egyéb, mint a magyar állam és a magyar nemzet elleni politikai izgatás helye, ott a rendelkezésre álló minden eszközzel és teljes erélylyel oda kell törekedni, — és tudom, hogy a t. ház e tekintetben támogatására van a kormánynak — hogy az ilyen meg ne történhessék. (Általános helyeslés.) T. képviselőház! Többen gimnáziumok felállítását követelték egyik-másik helyen. Erre vonatkozólag legyen szabad egy megjegyzést tennem és ez az, hogy állami gimnáziumainknak relatív elhelyezése, azt , megengedem, nem egészen helyes, s a relatív elhelyezés szempontjából nem egy kifogás lehet. Egyes vidékeken túlsók iskola van, más vidéken pedig nincs, De ezt magával hozza hazánk történelmi fejlődése is, a mennyiben az egyes autonóm felekezeteknek joga van iskolákat tartani, azok alapítványokhoz vannak kötve és igy ezt a helycserét olyan könnyen keresztülvinni nem lehet. Nem azt mondom én, hogy azért gimnáziumokat nem fogunk felállítani. Mert habár nagy ezen intézetek abszolút száma, de az tagadhatatlan, hogy egyes vidékeken hiány van e részben és annak pótlásáról gondoskodni kell. Egyre azonban bátor vagyok a figyelmet felhívni. A t. képviselő urak ugy átalánosságban olyan szépen deklamálnak a szellemi proletariátus túltengése, a sok gimnázium stb. ellen, azután pedig az egyik is, a másik is egj'-egy gimnáziumot kér. Mindig eszembe jut ilyenkor a nagy angol államférfiú mondása: semmi sem könnyebb, ha tapsokat akarsz szerezni, beszélj általánosságban a takarékosság szükségességéről az államban; de ha egy tételt törültetni akarsz, akkor kipisszegnek. T. képviselőház! Felmerült a túlterhelés kérdése is. Ezt minden évben felhozzák, minden évben megvitatjuk. Bátor vagyok erre nézve megjegyezni, hogy tantervi túlterhelés, ha összehasonlítjuk tantervünket bármely európai állam tantervével, nincs. De megmondom, hol van a túlterhelés. Egyes tanárok eljárásában van a túlterhelés; (Ugy van! Ugy van! jobbról és balról.) egyes tanárok — de hála Istennek, ezek száma kevés — oly rosszul kezelik a módszert, hogy ebből túlterhelés származik az ifjúra. (Ugy van! Tetszés.) De hogy a tantervben redukcziókat lehessen tenni, az, engedelmet kérek, bárkinek, a ki ezen a helyen ül, teljes lehetetlenség. Pl. Csernoch t. képviselőtársain és mások is, a hittani órák számát kívánják felemelni. Méltóztassék megnézni, mi is az, a mit ma ki lehetne hagyni a tantervből. A tantervből ma, akárhogyan rumináljuk is a dolgot, alig lehetséges valamit kihagyni. Elmentem a legutóbbi tantervfelülvizsgálás alkalmával, épen a túlterhelés szempontjából, a legvégső határig abban, hogy mi volna hát kihagyható, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy én más tantervvel, hacsak nem akarom koczkáztatni hazám értelmiségének érdekét, elő nem állhatok. Arról, elismerem, kötelességem gondoskodni, hogy az u. n. lokális és egyes tanárok hibájából származó túlterhelés ne nehezedjék az ifjúságra. (Helyeslés és tetszés.) Kifogásolták azt, hogy a német nyelvet tanítják a középiskolában. A milyen őszintén, a milyen igazán megmondtam a múltkor álláspontomat a német nyelvnek a népiskolákban, való * tanításáról és kijelentettem, hogy nézetem sze-.