Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken. 23 behatás nélkül elválaszszák egymástól, ha. csak nagy vérveszteséget mindkét részről szenvedni nem akarunk, ez a helyzet arra a feltevésre jogosított bennünket, hogy a miniszterelnök urnak meg lesz a programmja arra az eshetőségre is, ha a vámközösség fenn nem tartható. E helyett azonban mit tesz a miniszterelnök ur? Egy alternatíva elé állit bennünket, azt mondja, hogy lesz vámközösség, vagy megszűnik minden, vagy lesz kiegyezés, vagy halál. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem áll! Én azt mondtam: vagy kiegyezés, vagy harcz! Ne tessék ferdíteni! (Zaj.) Krasznay Ferencz: Azt hiszem, a miniszterelnök ur azt, hogy nem áll, pusztán a következtetésekre mondja, a mi vélemény dolga. A czitátum helyessége iránt nem lehet kétsége, mert íme, itt van előttem! A többi az én dedukczióm, és azt hiszem, hogy nagyon jogosult abból, a mit felolvastam. Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem lehet dedukczió! A harcz nem halál! Krasznay Ferencz: Én azt képzeltem és azt hiszem, mindenki ugy gondolkozik, hogy azon esetre, ha vámszövetség köztünk nem létesült, legalább egy oly jövőnek perspektíváját látjuk, mely annak a bizonyos nehéznek jelzett átmenetnek az átélését lehetségessé teszi. Azt hiszem, ez a politikai rezonnak abc-je és ha én erre a mulasztásra rámutatok, hogy a miniszterelnök ur erre az eshetőségre nem provideált, nem teszek egyebet, mint kötelességemet teljesítem, (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Hisz kitűnő közgazdasági írók irtak erről, méltóztassék G-aál Jenő czikkét elolvasni, a ki azt mondja, hogy nagyon valószínű, hogy nem lesz vámszövetség és arra az eshetőségre legalább egy oly szerződésről kell gondoskodni, mely a legtöbb kedvezményt biztosítja, azonban azzal a modifikáczióval, hogy azon legtöbb kedvezmények, melyeket Ausztriának megadni fogunk, — bizonyos rekompenzácziók fejében, — hogy ezen legtöbb kedvezmények ne érvényesülhessenek más államoknak adott legtöbb kedvezményekkel szemben. Ez is egy módusa a megoldásnak. Vagy hogy egyebet ne említsek, a német-franczia háború után, azt hiszem, Francziaország és Németország ellenségesebb indulattal állottak egymással szemben, — nem sokkal ugyan, — mint nálunk Ausztria és Magyarország, de a frankfurti béke-egyezmény 11, pontjában mégis vettek fel egy olyan pontot, a mely a további gazdasági kommunikácziót lehetségessé tette. A miniszterelnök ur nem nyújt nekünk erre az eshetőségre semmiféle perspektívát, mert csak azt látjuk, hogy azért voltunk Ausztriával együtt évtizedeken keresztül és azért áldoztunk milliárdokat a gazdasági közösségre, hogy ha az elválás kérdése egyszer szőnyegre kerül, ne legyen egyéb, mint egy ádáz ellenség, a ki velünk szemben áll. így sáfárkodtak a magyar közgazdaság vezetői, hogy nincs más kilátás, mint a legádázabb küzdelem Ausztriával abban az esetben, ha ismét ki nem szolgáltatjuk magunkat? Ha ez ellen a felfogás ellen önérzetünk fel nem támadna, fel kell, hogy támadjon az eszélyesség. hogy ilyesmi most a vámszövetségi tárgyalások közepette beismerve ne legyen. (Élénk tetszés a szélsöbaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: .Nem eszélyességről, hanem vámokról van szó. Önök is vámot akarnak! (Zaj.) Krasznay Ferencz: Még egy kérdéssel akarok röviden foglalkozni, mert az előadásom teljességéhez szükséges. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Abból a praemissából indultam ki, hogy a magyar önálló vámterület megvalósításának minden materiális feltétele beállott. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ezt az állítást én nem argumentumokkal fogom igazolni, mert az argumentumok ma már csak ismétlések volnának, csak hivatkozni fogok arra, hogy a magyar közvéleménynek minden orgánuma, a törvényhatóság, a gazdasági egyesületek, a kereskedelmi és iparkamarák, szóval mindazok, a melyeket a politikai hatalom elnyomni nem tudott, az önálló magyar vámterület mellett nyilatkoztak meg. (Tetszés a szélsöbaloldálon.) Hivatkozom arra, hogy maga a többség csak az önálló vámterület programmjának hangoztatásával tudott többség lenni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Soha se voltam könnyelmű állításaimban, rövid idő múlva meg fogom győzni a t. miniszter urat. Pártunkban már gyűjtik a statisztikát a programmbeszédekről és a miniszterelnök ur látni fogja, hogy a háta mögött ülő képviselő urak nagy része az önálló vámterület programmjávai lett megválasztva. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nem is feltétlenül, de oly körülirásokkal és oly feltételek mellett, hogy rá lehet mondani, hogy az illető az önálló vámterületnek híve. Az első konklúzióm ezekből az, hogy az önálló magyar vámterület minden materiális feltétele beállott. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Materiális feltétel alatt értem azt, hogy egy intézménynek a köztudatba annyira átmentnek kell lennie és a közakaratot annyira át kell hatnia, hogy őt a maga akarata nyilvánításával megakadályozni többé ne lehessen. Ez az eset az önálló vámterület kérdésére nézve beállott. De be fogom bizonyítani azt is, hogy az önálló vámterület beálltának a formális feltétele is fennforog, még pedig az 1899 : XXX. t.-cz. értelmében. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) A miniszterelnök ur abban az ismeretes nagy beszédében az 1899 : XXX. t.-czikkrol azt mondta, hogy annak két alapgondolata volt. Az egyik az, hogy mig Ausztriában állják a viszonosságot, mi is álljuk. A másik az volt, hogy a mi szerződésünk lejárta Ausztriával egybeessék a nemzetközi szerződések lejártával. Ez a