Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-78
24 78, országos ülés 1902 márczius 2t-én, pénteken. miniszterelnök urnak deklaráczíója. A t. miniszterelnök ur hivatkozik arra, hogy ezt a törvényt ő csinálta és ezzel mintegy elénk állítja azt a latin közmondást, hogy quis-quis optinms verborum suorum ínterpraes: kötelesek vagyunk elfogadni az ő magyarázatát, mert övé a törvény. Hát méltóztassanak mindenekelőtt megengedni, hogy azt a tekintélyt, a melyet a miniszterelnök ur mint a törvény szerzője előtérbe állított, kimozdítsam helyéből. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A tekintélyek mindig útjában állanak az igazságnak és ha tekintélyekkel akarok megoldani, egy kérdést, sohasem jutunk az igazsághoz. Én tehát attól bátor leszek eltekinteni, hogy a miniszterelnök ur hozta a törvényt, és hogy az az ő csinálmánya. De tovább megyek. Én azt mondom, hogy az a törvény abban a pillanatban, a mint az elfogadtatott, nem a miniszterelnök uré többé, hanem mindazoké, a kik ennek a törvénynek hozatalához hozzájárultak. És különösen áll ez az adott esetben, a mikor tudjuk, hogy ez a törvény nem volt egyéb, mint a Bánffy-kormány alatt minden vonalon és így a gazdasági vonalon is a kiegyezési kérdésekben megrendült rendnek helyreállítása, tehát egy garancziális törvény, egy pártközi egyezményből folyó törvény volt, a melyet az ellenzék is, mint a maga aspiráczióinak kielégítésére esetleg alkalmasat elfogadott. A törvény tehát ma már mindnyájunké, és annak szerzőségét kizárólag magának a miniszterelnök ur nem reklamálhatja. Ha már most keresem ennek a törvénynek helyes interpretáczióját, meg kell állapitanom azt, hogy a törvény hozatalának rácziója az volt, hogy bennünket a külföldön, Németországban körülvevő és megváltozott gazdasági helyzet készületlenül ne találjon. Ezért irta elő a törvény mindenekelőtt azt, hogy nekünk uj autonóm vámtarifát kell készítenünk, mert a régi vámtarifa nem kielégítő, a régi vámtarifa rossz, különösen nem lesz kielégítő az uj helyzetben, mondjuk, arra az esetre, ha az uj német vámjavaslat keresztülmegy. Ausztriának mi már az 1898 : 1. és az 1899 : IV. t.-czikkben adtunk terminust. Fix terminusokat Ausztriának adni nem lehetett, mert hiszen olyan zavarosak voltak a parlamenti viszonyok, hogy lehetetlen volt kiszámítani azt az időpontot, a mikor Ausztriával legális utón vámszövetségre léphetünk. Adtunk tehát neki abban a Széli-féle formulában közvetett terminusokat. a helyzet által diktált terminusokat és kimondottuk, hogy a közös autonóm vámtarifának életbe kell lépnie, meg kell alkottatnia, mielőtt a külállamokkal szerződünk. Már most hogy áll a külállamokkal való szerződés kérdése? ügy, hogy azok akkor előttünk ismeretes terminusok voltak, mert hisz tudtuk, hogy 1903-ban fel kell mondanunk a szerződéseket és igy beállott az az eset, hogy bár nem adtunk espressis verbis számszerűleg meghatározott fix terminusokat, a helyzet által diktált terminusok ismeretesek voltak és mindenesetre abban a jogos feltevésben lehettünk, hogy 1902 végéig az autonóm vámtarifát vagy meg kell csinálni, vagy ha nem, akkor nem marad más hátra, mint az önálló vámterület. (Elélik helyeslés a szélsöbaloldaion.) Felmentem a t. házat attól, hogy ezt az érvelésemet, ugy, a mint akartam, a törvény indokolásából tüzetes motiválással előadni, meghallgassa. Én azt hiszem, helyesen jelzem a helyzetet, ha azt mondom, hogy Magyarország közgazdasága soha olyan históriai jelentőségű napokat nem élt, mint a minőket ma él. Az egész világ, egész Európa készül arra, hogy gazdasági érdekeit egy önálló, öntudatos gazdasági politikával, annak legfőbb eszközével, a védvámos rendszer mellett egy öntudatos védvámmal, realizálja. Mi e helyett a küzdelmeknek ezen nagy árjában nem veszszük ki a magunk részét, hanem_ formuláknak a sötétségében botorkálunk. (Élénk tetszés a szélsöbaloldaion.) Pártom megtisztelő megbízásából egy határozati javaslatot vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni, a mely határozati javaslatot mindenki, a ki az önálló vámterületnek őszinte kivé, elfogadni köteles. Ez a határozati javaslat igy hangzik (olvassa) •' » Határozati javaslat. Az 1899: XXX. tcz. 1. §-a szerint a magyar korona országai ez id3 szerint már az önálló vámterület jogállapotában vannak és egyedül a viszonosság feltétele mellett s záros határidőig tartatnak fenn vámközösségi állapotok a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tartományokkal. Az ezen országokkal ma fennálló gazdasági közösség tehát egyedül a viszonosság bizonytalan tényén alapul. Egy az a körülmény, hogy ezen országokkal vám- és kereskedelmi szerződést az 1899:1., az 1899: IV. törvényczikkekben szabályozott határidőkben nem kötöttünk, mint magának az 1899 : XXX. t.-czikk rendelkezései elkerülhetetlenné, szükségessé teszik azt, hogy a magyar korona országai az önálló vámteriilet tényleges beálltára minden irányban előkészülve legyenek. Az önálló vámterület megvalósításához szükséges javaslatok megtételére a törvényhozás a kormányt már az 1899:1. és 1899: IV, legutóbb pedig az 1899: XXX. törvényczikkben, habár feltételesen utasította, a miből okszerüleg következik, hogy a kormány az előkészületeket megtenni a köteles gondosságnál fogva már eddigelé is tartozott volna. Az 1899: XXX. t.-czikk törvényi indokolásából merített egyedüli helyes magyarázat szerint az esetre, ha az 1902-ik év végéig mindkét állam törvényhozása közös vámtarifát nem létesít, ugy ez a körülmény a viszonosság megsértésének tekintendő és ez esetben 1903-ik évi január hó 1-én az önálló vámterületnek a tényleges állapota áll be.
