Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

24 78, országos ülés 1902 márczius 2t-én, pénteken. miniszterelnök urnak deklaráczíója. A t. minisz­terelnök ur hivatkozik arra, hogy ezt a törvényt ő csinálta és ezzel mintegy elénk állítja azt a latin közmondást, hogy quis-quis optinms ver­borum suorum ínterpraes: kötelesek vagyunk elfogadni az ő magyarázatát, mert övé a törvény. Hát méltóztassanak mindenekelőtt megen­gedni, hogy azt a tekintélyt, a melyet a minisz­terelnök ur mint a törvény szerzője előtérbe állított, kimozdítsam helyéből. (Halljuk! Hall­juk! a szélsöbaloldalon.) A tekintélyek mindig útjában állanak az igazságnak és ha tekintélyek­kel akarok megoldani, egy kérdést, sohasem jutunk az igazsághoz. Én tehát attól bátor le­szek eltekinteni, hogy a miniszterelnök ur hozta a törvényt, és hogy az az ő csinálmánya. De tovább megyek. Én azt mondom, hogy az a törvény abban a pillanatban, a mint az elfogad­tatott, nem a miniszterelnök uré többé, hanem mindazoké, a kik ennek a törvénynek hozatalá­hoz hozzájárultak. És különösen áll ez az adott esetben, a mikor tudjuk, hogy ez a törvény nem volt egyéb, mint a Bánffy-kormány alatt minden vonalon és így a gazdasági vonalon is a kiegye­zési kérdésekben megrendült rendnek helyre­állítása, tehát egy garancziális törvény, egy pártközi egyezményből folyó törvény volt, a melyet az ellenzék is, mint a maga aspirácziói­nak kielégítésére esetleg alkalmasat elfogadott. A törvény tehát ma már mindnyájunké, és annak szerzőségét kizárólag magának a miniszterelnök ur nem reklamálhatja. Ha már most keresem ennek a törvénynek helyes interpretáczióját, meg kell állapitanom azt, hogy a törvény hozatalának rácziója az volt, hogy bennünket a külföldön, Németországban körülvevő és megváltozott gazdasági helyzet ké­születlenül ne találjon. Ezért irta elő a törvény mindenekelőtt azt, hogy nekünk uj autonóm vám­tarifát kell készítenünk, mert a régi vámtarifa nem kielégítő, a régi vámtarifa rossz, különösen nem lesz kielégítő az uj helyzetben, mondjuk, arra az esetre, ha az uj német vámjavaslat ke­resztülmegy. Ausztriának mi már az 1898 : 1. és az 1899 : IV. t.-czikkben adtunk terminust. Fix terminu­sokat Ausztriának adni nem lehetett, mert hi­szen olyan zavarosak voltak a parlamenti viszo­nyok, hogy lehetetlen volt kiszámítani azt az időpontot, a mikor Ausztriával legális utón vám­szövetségre léphetünk. Adtunk tehát neki abban a Széli-féle formulában közvetett terminusokat. a helyzet által diktált terminusokat és kimon­dottuk, hogy a közös autonóm vámtarifának életbe kell lépnie, meg kell alkottatnia, mielőtt a külállamokkal szerződünk. Már most hogy áll a külállamokkal való szerződés kérdése? ügy, hogy azok akkor előttünk ismeretes terminusok voltak, mert hisz tudtuk, hogy 1903-ban fel kell mondanunk a szerződéseket és igy beállott az az eset, hogy bár nem adtunk espressis ver­bis számszerűleg meghatározott fix terminusokat, a helyzet által diktált terminusok ismeretesek voltak és mindenesetre abban a jogos feltevésben lehettünk, hogy 1902 végéig az autonóm vám­tarifát vagy meg kell csinálni, vagy ha nem, akkor nem marad más hátra, mint az önálló vámterület. (Elélik helyeslés a szélsöbaloldaion.) Felmentem a t. házat attól, hogy ezt az érve­lésemet, ugy, a mint akartam, a törvény indokolá­sából tüzetes motiválással előadni, meghallgassa. Én azt hiszem, helyesen jelzem a helyzetet, ha azt mondom, hogy Magyarország közgazdasága soha olyan históriai jelentőségű napokat nem élt, mint a minőket ma él. Az egész világ, egész Európa készül arra, hogy gazdasági érdekeit egy önálló, öntudatos gazdasági politikával, annak legfőbb eszközével, a védvámos rendszer mellett egy öntudatos védvámmal, realizálja. Mi e helyett a küzdelmeknek ezen nagy árjában nem veszszük ki a magunk részét, hanem_ for­muláknak a sötétségében botorkálunk. (Élénk tetszés a szélsöbaloldaion.) Pártom megtisztelő megbízásából egy határozati javaslatot vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni, a mely határozati javaslatot mindenki, a ki az önálló vámterületnek őszinte kivé, elfogadni köteles. Ez a határozati javaslat igy hangzik (olvassa) •' » Határozati javaslat. Az 1899: XXX. tcz. 1. §-a szerint a ma­gyar korona országai ez id3 szerint már az önálló vámterület jogállapotában vannak és egyedül a viszonosság feltétele mellett s záros határidőig tartatnak fenn vámközösségi állapotok a biro­dalmi tanácsban képviselt országokkal és tarto­mányokkal. Az ezen országokkal ma fennálló gazdasági közösség tehát egyedül a viszonosság bizonyta­lan tényén alapul. Egy az a körülmény, hogy ezen országok­kal vám- és kereskedelmi szerződést az 1899:1., az 1899: IV. törvényczikkekben szabályozott ha­táridőkben nem kötöttünk, mint magának az 1899 : XXX. t.-czikk rendelkezései elkerülhetet­lenné, szükségessé teszik azt, hogy a magyar korona országai az önálló vámteriilet tényleges beálltára minden irányban előkészülve legyenek. Az önálló vámterület megvalósításához szük­séges javaslatok megtételére a törvényhozás a kormányt már az 1899:1. és 1899: IV, leg­utóbb pedig az 1899: XXX. törvényczikkben, habár feltételesen utasította, a miből okszerüleg következik, hogy a kormány az előkészületeket megtenni a köteles gondosságnál fogva már eddigelé is tartozott volna. Az 1899: XXX. t.-czikk törvényi indokolá­sából merített egyedüli helyes magyarázat szerint az esetre, ha az 1902-ik év végéig mindkét állam törvényhozása közös vámtarifát nem léte­sít, ugy ez a körülmény a viszonosság megsér­tésének tekintendő és ez esetben 1903-ik évi január hó 1-én az önálló vámterületnek a tény­leges állapota áll be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom