Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

22 78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken, Ivánka Oszkár: Nagyobb figyelemmel hall­gatjuk, mint Horánszkyt. (Halljuk! Sálijuk !) Krasznay Ferencz: Ezt már önöktől nem igénylem! Széll Kálmán miniszterelnök: Én is egyre hallgatom! Krasznay Ferencz: T. ház! A t. miniszter­elnök urnak van egy döntő érve a vámközösség mellett és ez a mezőgazdaság érdeke. Ez a jel­szó, t. ház, oly fontos és mélyreható érdeket jelent, hogy tényleg, a ki az önálló vagy a kö­zös vámterület mérlegét meg akarja csinálni, a ki az esélyeket igazságosan akarja mérlegelni, annak ez elől a jelszó elől elzárkóznia nem sza­bad. De mit jelent az, hogy a mezőgazdaság érdeke ? Felhozták azt a körülményt, minde­nekelőtt a mezőgazdaság mellett, hogy nekünk 10—12 millió métermázsát kitevő kivitelünk van, hogy ennek az elhelyezéséről kell gondos­kodnunk abban az esetben, ha önálló vámterü­letet létesítünk. Hogy nekünk ily nagy konzu­munk van gabonanemüekben Ausztriában, azt számításon kivül hagyni nem lehet. Ezzel kap­csolatosan igen természetesen, azok a t. képvi­selőtársaim, a kik az u. n. agrárius érdekek képviselői, sürgették azt, hogy a gabonavámnak felemelése által, illetőleg oly intézkedések által, a melyek lehetővé teszik az eddigi gabonaárak fentartását, óvjuk meg a szerintük kívánatos állapotot, a mely eddig fennállott, hogy t. i. Magyarországon legtöbb esetben magasabban jegyezték a gabonaárakat, mint a nyugati nagy piaczokon. Mindenekelőtt tiltakoznom kell, t. ház, a tételnek ily felállítása ellen, hogy ugyanis a ma­gas gabonaár a mezőgazdaságnak lenne érdeke. Nézzük közelről, kikből áll a mezőgazdasági ér­dekeltség? Ha közelről nézzük, látjuk, hogy a magas gabonaárnak hátrányát érzi mindenekelőtt a mezőgazdasági munkás. A ki megveszi a maga kenyerét, annak nem érdeke a magas gabonaár. De nem érdeke ez annak sem, a ki csak oly mértékben termelő, mint a minőben fogyaszt. Ha most tekintetbe veszszük, hogy Magyarorszá­gon van 2,338.000 önálló gazdaság, és ennek több, mint fele, 1,279.000 a törpegazdaság, vagyis az 5 holdig terjedő, szabatosan véve 53 °/ 0-a a mezőgazdaságnak, rájövünk, hogy voltaképen en­nek a közönségnek nem érdeke a magasabb ga­bonaár. Sőt, ha a 20 holdig terjedő gazdaságokat veszem, mint olyanokat, a melyek szintén nin­csenek érdekelve a magas gabonaárban, akkor a ma­gyar mezőgazdaság embereinek pusztán 11%-aaz, a melynek érdeke van abban, hogy magas gabona­árak legyenek. (Mozgás.) Sajnálom, de a tudomány, az elmélet, igy állapitotta meg ezeket a dolgokat. A miniszterelnök ur azt mondta, hogy ne állítsuk oda a latifundiumok tulajdonosait mint olyanokat, a kiknek egyedüli érdeke a magas gabonaár, sőt azt mondta, hogy az téves elmélet. T. ház! A gabonaáraknak egész irodalma van, (Halljuk! Halljuk!) és ha ezt az irodalmat áttekintem, azt találom, hogy igenis valamennyi iró arra a konklúzióra jutott, hogy kisembernek nem érdeke a magas gabonaár. Itt van pl. Raoul Duval, a ki azt mondja, hogy a mező népségének nem érdeke a magas gabonaár. Itt van Barnard, a ki a Journal Des Economistes czimü lapban ezt írja: »Csak egy csekély része a mezőgazda­sággal foglalkozóknak kíván magas gabonaárakat. Prancziaországban nem több, mint 200.000 azok száma, a kiknek érdeke a magas gabonaár.* Tooke a History of Prices czimü müvében azt irja, hogy »a magas gabonaár csak a nagy­birtokos érdeke«. Sőt, hogy jxraktikus emberre hivatkozzam, és ne pusztán elméletire, felemlítem Wittet, Oroszország hires pénzügyminiszterét, a ki pedig nagyon praktikus ember, mert rendbe hozta Oroszország államháztartását, és a ki azt mondta: »A mi parasztunk nem adja el a gabo­náját, és ha hozzá kell vásárolnia, csak az ala­csony gabonaár lehet reá nézve előnyös.« Azt hiszem, nem helyesen cselekszünk, ha azt mondjuk, hogy az egész földművelésnek, a mely 75°/ 0-kal van Magyarország gazdasági életében képviselve, — 25°/o az ipar és egyéb foglalkozás — mondom, nem helyes, ha azt mondjuk, hogy az egész földmivelésnek érdeke a magas gabonaár. Azt hiszem, hogy, mint min­den közfogyasztást képező élelmiszernek, ugy a gabonának is az a rendeltetése, hogy lehetőleg olcsón juthasson hozzá a nép, és demokratikus államnak arra kell törekednie, hogy a nagy tö­megek életfentartása olcsóvá legyen téve. Az a törekvés, hogy a gabonaárak felsrófoltassanak, hogy hitbizományi; csináljunk a 10 frtos gabona­árból, egyenesen antiszocziális törekvés! T. ház! Egy utolsó érvelésével végzek a miniszterelnök urnak. Arról volt t. i. szó, hogy hiszen mi köthetünk kereskedelmi szerződést is Ausztriával, ós az, hogy vámközösség nem jön létre, nem jelenti egyidejűleg azt, hogy mi vám­háboruba keveredünk. Erre azt a választ adta, hogy »felveti azt a kérdést, hogyha nem tudunk a vámközösségre nézve egyetértésre jutni, ha kiüt köztünk a harcz, ez nem olyan lesz ám, mint más államok közt«. A miniszterelnök ur­nak ez a kijelentése őszintén megdöbbent engem. Én azt hittem, hogy a miniszterelnök ur­nak minden eshetőségre, még arra az eshető­ségre is, ha nem kötünk vám- és kereskedelmi szerződést — mert hiszen erre rendkívül sok eshetőség van, pl. magában a miniszterelnök ur által megalkotott 1899 : XXX. t.-czikkben —• megvan a maga vámpolitikai programmja, mert hiszen a politikai eszélyesség •— prudensnek és circumspectusosnak jelezte önmagát a minisz­terelnök ur — azt kívánja, hogy az ember előre lásson minden eshetőségre. A franczia közmon­dás azt tartja: »gouverner c'est prévoir*. Te­kintettel azon közjogi kapcsolatra, mely bennün­ket Ausztriával összeköt, s a mely kizárja, hogy ezt a két testet egyszerre minden operatív

Next

/
Oldalképek
Tartalom