Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken, 21 nek és az élelmezési iparnak körébe vág, vagyis a malom- és ezukoripar körébe. Hát ezt értjük mi sajátlagos értelemben vett ipartelepek alatt? Hiszen a fonó- és szövőipar össziparunknak csak 3°/o-át teszi és a ruházati czikkek ipara csak másfél %-ra rug. Azt hiszem, t. ház, nem vagyok igazságtalan, ha arra a konkluzióra jutok, hogy a miniszterelnök ur által felidézett múltból a magyar ipar fejlődését ugyan nem lehet igazolni. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Sőt ha figyelembe veszszük azt, hogy a magyar állam milyen anyagi áldozatokat hozott egy önálló magyar ipar megteremtésére; ha az erre irányuló erőlködéseket is a mérlegbe vetem, akkor azt látom, hogy a magyar ipar fejlesztésének csak egy egészséges előfeltétele lehet, és ez az önálló vámteriilet. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, a mint a miniszterelnök urnak nem sikerült beigazolnia azt, hogy önálló és erőteljes magyar ipart közös vámterület mellett lehetett fejleszteni a múltban, ugy nem fog ez sikerülni a jövőben sem. A jövőben való iparfejlesztésnek mindenekelőtt egy nagy erkölcsi alapja hiányzik. Jól tudjuk, hogy Ausztriában a sajtóban, az irodalomban, a politikában és mindenütt ugy értelmezik a magyar kiegyezést, hogy mi a vám- és kereskedelmi szövetséggel önálló iparfejlesztésünkről lemondtunk ; (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy nekünk nem szabad ipart teremtenünk, mert mint szerződött félnek az a szerepünk, hogy mi mezőgazdasági állam maradjuk, az osztrákoknak pedig az a szerepük, hogy ipartelepeket alkossanak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mint tehát ipart alkotunk, a mint ez irányban egy lépést teszünk, ellenünk zúdul az egész osztrák közvélemény, és szerződósszegőknek, szerződést kijátszóknak bélyegeznek bennünket a sajtóban

/ és mindenütt. Széll Kálmán miniszterelnök: És mégis megteszszük! (Ugy van! jobbról.) Krasznay Ferencz: A közel napokban jelent meg egy könyv; fekete-sárga czimlapja van, de »osztrák-magyar farosokról« beszél; Bülow nevű közgazdasági iró irta, (Derültség a szélsöbaloldalon.) a ki nem is ismer más fogalmat, mint osztrák-magyar ipart. Ez pedig emlékirat-féle, tehát félig-meddig hivatalos munka, annál inkább, mert herczeg Wredenek van ajánlva, a ki az osztrák koloniális egylet elnöke. Ez a mű egész egyszerűen nekimegy a magyar iparosoknak, pl. a magyar üvegiparnak, mert mer az osztrák iparral konkurrálni. Hát, t. ház, nekünk csak rejtett módon, dugva szabad ily körülmények között iparos-állama válnunk? (Élénk ellenmondásoJc jobbfelöl.) Pedig azt hiszem, hogy az iparnak megteremtése nem tartozik azon dolgok közé, a melyeket titokban meg lehet csinálni. De nem lehet megcsinálni a magyar ipart a közös vámterületen azért sem, mert a gazdasági élet törvényein semmiféle kormány magát túl nem teheti, (Ugy van! Zigy van! a szélsöbaloldalon.) a gazdasági élet törvénye pedig az, hogy egy fejletlen ipar egy erőteljes iparral szemben ugyanazon területen minden védvámbeli és egyéb hatályos segítség nélkül nem érvényesülhet. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Mert, t. ház, ne feledjük el, hogy a magyar iparczikk nem jelenik meg a külföld egészséges versenyén és nem külföldi piaczczal versenyezve edzi az erejét, hanem monopóliummal, az osztrák nagyiparral állt szemben az 1872-ikésaz 1889-iki védvámtarifa óta és még inkább szemben fog állani az után az uj vámtarifa után, a mely még ma homályban van ugyan előttünk, de a melyről már tudjuk, hogy az osztrák nagyiparosok erős akcziót fejtenek ki abban az irányban, hogy az osztrák iparczikkek vámjai felemeltessenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha összehasonlítom ezt a soi disant magyar iparost az osztrák iparossal, akkor ugy áll előttem a fotográfia, hogy

r az osztrák iparosnak vannak régi ipartelepei, a melynek holt beruházásai régen leírattak, az alapítási tőkét neki kamatoztatni nem kell, mindössze az üzemtőkéje az, a mely kamatozásra vár; technikailag a berendezés a lehető legtökéletesebb, mert keresztülment a kísérletezéseken, begyakorlott munkásai vannak, és ha a vállalatának kommercziális részét veszem, ebben a tekintetben meg épen jó a helyzete, mert van állandó vevőköre: Magyarország, a hol kiválogatta már, hogy kinek lehet hitelezni. Hitel dolgában pedig ott állnak mögötte az osztrák nagybankok, a melyek sokkal olcsóbb kamatlábbal számitolják le az ő hitelváltóit, mint a menynyiért ő hitelez a magyar kereskedőknek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben hogyan néz ki a magyar iparos ? Ez többnyire egy merész férfiú, a kinek vállalkozási kedve fordított arányban van tőkéje nagyságával, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azonban bízik valamiben és valakiben, és ez az állam. Kap az államtól szubvoncziót, ezzel nekiindul a vállalatnak, a szubvenczióra azután kap kölcsönt, mert hiszen a szubvenczió adja meg az ő hitelképességét és igy azután a szubvenczióval, kölcsönnel kombinált vállalat neki indul a nagy homálynak. Vevőköre alig van, mert azt már lefoglalta az osztrák nagyiparos, hitelezni nem képes, mert hiszen magának sincsen hitele. Egy ideig laborál, azután beáll a zavar és kihez fordaljon segítségért? Megint csak kopogtat a miniszter urnak vagy a tanácsos urnak ajtaján, ujabb segélyt kér, protekeziót, és a vége az, hogy az állam kénytelen az ujabb hitelezőknek elsőbbségeket adni, míg végre az állam elveszíti a maga követelését. Elvész maga az individuum is és elvész a tőke is, elvész az a nagy munka és fáradság. S ezt ugy nevezik, hogy iparpártolás. (Zajongás 'jobbfelöl. Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Sálijuk !) A közgazdasági és kereskedelmi kérdések, ugy látszik, nem érdeklik a magyar közönséget.