Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-78
78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken. 19 actionaire, a ki csak arra való, hogy pénzét adja a vállalathoz, egyszerűen tűrni kénytelen, hogy a kormányzat a többség által, a mely igen gyakran csak egy pluszt jelent, vezettessék. Egy törvényjavaslat van, javaslatnak kell neveznem, mert ilyen formában kisértett a ház előtt, a melyről hiába vártunk említést a kereskedelemügyi miniszter ur előadásában, ez a viczinális vasutakról szóló törvényjavaslat. Barta Ödön: Azt mondták, már készen is van! Krasznay Ferencz: Evek óta halljuk, hogy a viczinális vasutakról szóló két törvényt, a melyek tudvalevőleg meglehetős ellentétesek is egymással, reformálják, illetőleg, hogy uj viczinális vasúti jogunk készül. Azt is hallottuk, hogy a törvényjavaslat elkészült már, sőt bizonyos minisztériumokat megjárt, de azon alapelvek, azon vezéreszmék iránt, a melyek ezt az állítólagos javaslatot vezetik, még mindig teljes homályban vagyunk, ríem elég az, ha most egy törvény elkészítését, egy jog szabályozását sürgetjük, ha azt a megnyugtató feleletet kapjuk, hogy készül, vagy foglalkoznak vele. Nekünk abba beleszólásunk van, nekünk és különösen közgazdasági kérdésekben az egész szakközönségnek az irodalomtól végig beleszólása van abba, micsoda direktívák alapján készül igórt törvényjavaslat. Mindezeket a kérdéseket elnyomja, úgyszólván másodrendűvé teszi egy jelenség, a mely közgazdasági életünkben ezt a kort valóságos históriai jelentőségűvé teszi. A kérdés, a melyre a t. előadó ur is kiterjeszkedett és a melyről egy pár szót hallottunk a kereskedelemügyi miniszter úrtól is, a vámszövetségnek, a vámtarifának, a vámelkülönzésnek vagy vámközösségnek a kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Szűk szavakat hallottunk a kereskedelemügyi miniszter úrtól ós még szűkebbeket az előadó úrtól, de az előadó ur legalább adott egy támpontot, a mikor hivatkozott arra, hogy a vámközösségnek vagy a vámelkülönzésnek a kérdésében a miniszterelnök ur a költségvetési vita bezárásakor oly nagy beszédet mondott, a melyben felölelte mindazokat az argumentumokat. a melyeket a vámközösség mellett, és sajnos, a vámelkülönzés ellen felhozni lehet. Madarász József: Le a vámközösséggel! Krasznay Ferencz: Igaza van az előadó urnak, a miniszterelnök ur abban az ismeretes nagy beszédében valóságos hitvallását, valóságos apológiáját adta a vámközösségnek, és én, habár az idő rövid, (Halljuk! Halljuk! a szélsiibaloldalon.) hogy egész tüzetesen feleljek erre, mégis azt hiszem, nem jól teljesíteném kötelességemet pártom iránt, az iránt a párt iránt, a melynek ez a kérdés, a vámelkülönzésnek, az önálló vámterületnek a kérdése egyik legápoltabb, legsürgetettebb, legsarkalatosabb kérdése volt, ha a miniszterelnök urnak ezt az apológiáját, ezt a dicsbeszédét agyonhallgatnám. (Halljuk!) Lehet, t. képviselőház, hogy sokkal hivatottabb szónok akadna, sőt kellene is, hogy akadjon, a ki a miniszterelnök ur érveléseit megczáfolja, akadjon pedig nemcsak ezen a párton, mert hiszen az önálló vámterületnek odaát is nagyon sok hivatott és tanult védője van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Engem semmi sem lepett meg a miniszterelnök ur beszéde után annyira, mint az, hogy a miniszterelnök urnak a vámközösséget dicsőitő beszéde után a helyeslés oly általános volt, hogy megdöbbenve kérdeztem magamtól, hogy fognak ezek a helyeslő urak odakünn a választóiknak beszámolni, a kik annak idején választóik bizalmát bizonyára jó részben az önálló vámterületnek a hangoztatásával szerezték meg? (Ugy van! Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ugy tűntek fel előttem, mint a betegek, a kik az önálló vámterület mankóján bebiczegtek a parlamentbe, de ellökik maguktól a mankót, mihelyt az egyedül üdvözítő többségben foglalhatnak helyet. (Élénk helyeslés a szélsöba loldalon.) Nessi Pál: Egy kis bátorság kellene csak, semmi egyéb! Krasznay Ferencz: Mivel erre a természetes jelenségre hiába várok, t. i. arra, hogy onnan emelkedjék fel az önálló vámterületnek egy hive és czáfolja meg a miniszterelnök urat, kénytelen vagyok én erre a szerepre vállalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök urnak első argumentuma az, hogy a mi gazdasági érintkezéseinknek a legpraegnansabb kinyomata forgalmi viszonylatunk Ausztriával. A minisztererelnök ur felhozza azt, a mit statisztikai évkönyvünkből mindenki megállapíthat nagyon egyszerűen : hogy behozatalunk Ausztriából 80°/o, kivitelünk 74°/ 0 , illetőleg, hogy behozatalunk ennyiét és kivitelünk ennyiét abszorbeálja Ausztriának. Ez kétségtelen tény, a mely azonban sehogy sem hozható fel érvül a vámközösség mellett. Ez egyszerűen egy szomora jelenség, a mely azt mutatja, hogy bennünket még a közvetítés terén is abszorbeál Ausztria; mert hiszen annak a behozatalnak nagy része nem Ausztriából történik, hanem Ausztria utján és a kivitel nem mind Ausztriába, hanem Ausztria közvetitésével, a külföldre is történik. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan! Krasznay Ferencz: Egy telelt fogok a t. miniszterelnök urnak felolvasni; csak egyetkettőt kerestem ki a statisztikai kimutatásokból, Vájjon elhiszi-e a miniszterelnök ur, hogy Magyarországon nem konzumálnak több franczia selymet, mint 367.000 korona értékűt? vagy hogy több franczia pezsgőt nem isznak meg Magyarországon, mint 400.000 korona értékűt ? hisz ez mind tulajdonképen Ausztrián keresztül jön hozzánk Francziaországból. Szél! Kálmán miniszterelnök: A kivitelt tessék nézni! Krasznay Ferencz: De nézzük, t. képviselő3*
