Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-87
204 87. országos ülés 1902 április 9-én, szerdán. községek és városok, a melyek részben a tőlük megváltott regálék kártalanítása fejében regálékötvényeket kaptak és azokat, mint kötvényezett kötvényeket kapták, s azokat el nem idegenithették, miután ezek most is az adós fenhatósága alatt állanak, kapják meg most azt a jövedelmet, a melyet eddig kaptak, miután a községek háztartását megbolygatni egyáltalában nem helyes. Módjában van azonban a t. kormánynak ezt máskép is megtenni, a nélkül, hogy 4%-nál magasabb kötvények forgalomban maradjanak, vagy a nélkül, hogy kivételt statuáljon az államadósságok egy részének tulajdonosaira nézve, A községek ugyanis a vármegyei dotáczió vagy akármely más költségvetési tétel keretében kapják meg az annak az összegnek megfelelő járadékot, megfelelő elosztással, a mennyi a mostani kimutatásokhoz viszonyítva rendelkezésükre bocsátható, S ezzel megmenthetők az államháztartás okmányai azon szépséghibától, mely előáll az által, hogy mégis lesz egy 4 1 /2°/o-os államkötvény. Kérem tehát a t. miniszter urat, ne ragaszkodjék ahhoz a formához, melyet mint expedienst a törvényjavaslatban előterjesztett, hanem tegye megfontolás tárgyává: nem volna-e helyesebb és az államadóssági járadékok uiiifikácziójának czéljához méltóbb az a megoldás, melyet én tisztelettel ajánlok ? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezzel kapcsolatban egy kérdést említsek fel. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak rá emlékezni, hogy a konverzió ellen elmondott beszédemben rámutattam arra, hogy a konvertálandó kötvénytípusoknak, adósságtipusoknak sorrendje nincsen felsorolva és megemlítettem, hogy valószínűnek látszik, hogy az az egy papír, mely nálunk itthon van elhelyezve, t. i. a regále-kártalanitási papir fog esetleg először konverzió alá kerülni és igy a kicserélés ezeknek terhére fog végrehajtatni. Ezt különösen azért említettem, mert tudomásom szerint egyetlenegy adóssági papírunk sincs oly nagy mértékben itthon elhelyezve, mint épen a regále-kártalanitási papir. Nem akarok annak részletezésébe bocsátkozni, hogy mivel lehet ezt megállapítani; hiszen a regále-kártalanitási eljárás folyamán ez másképen nem is lehetett. Tény az is, hogy ezen pajároknak egy nagy része katonai házassági óvadékpapirként van elhelyezve, a mely óvadéknál nem a tőke a lényeges, hanem, a mint tudni méltóztatik, az, hogy az illető kimutatta légyen, hogy bizonyos letett papírok után mennyi kamatjövedelmet élvez, mert ez képezte a házassági engedély alapját. Nem akarok ennél a komoly kérdésnél tréfás hangulatot kelteni, de azt hiszem, hogy azok a házasságok talán nem fognak érvénytelenekké válni azért, hogy később a jövedelem kisebb lesz. De méltóztassék a kérdés komoly oldalát megfontolás alá venni, hogy hova vezet az, hogyha férjhez adtak egy leányt: az illető nagynehezen összeállította a hozomány-biztosítékot és időközben az illető meghalt, ugy, hogy ma már nincsen a házasoknak olyan gyámola, a ki képes volna a hiányt pótolni. Mi módon akarja a t. kormány az ebből származható bajt elodázni vagy megszüntetni? Nem tudom, t. miniszter ur, gondoskodás tárgyát képeztcc az a kérdés, hogy nem fognak-e ebből bonyodalmak származni, a melyeknek megoldására nézve, azt hiszem, helyes volt már most eleve legalább a diskussziót felvenni. Ajánlom tehát a t. miniszter urnak mind a két kérdést komoly megfontolásra. Javaslatot nem nyújtok be, mert ha a t. miniszter ur magáévá teszi az ügyet, akkor úgyis meg lesz az szavazva, ha pedig ellene lesz, akkor úgyis leszavazzák. (Ugy van! Ugy van! a szélsnbaloldakn.) Kubik Béla jegyző : Csernoch János ! Csernoch János: T. ház! (Halljuk! (Halljuk!) Teljes mértékben méltányolom a t. pénzügyminiszter urnak azon bölcs intézkedését, mely e szakaszban foglaltatik, hogy azon községek és városok, a melyek regále-kártalanitási kötvényekkel bírnak, ezen kötvények után ezentúl is nagyobb kamatot élvezzenek. Az indokolásban az mondatik, hogy máskülönben ismét emelkednének a községi terhek, vagyis más szavakkal: uj pótadókkal kellene a községeknek és városoknak az esetleges hiányt pótolniok. (Halljuk! Halljuk !) Más indokot is lehetne e mellett felhozni, hogy t. i. a községek és városok az úgynevezett »az állam által átruházott« feladatokat teljesitik és ezek fejében az állam részéről semmiféle elismerésben, semmiféle jutalmazásban nem részesülnek, holott tudvalevő dolog, hogy különösen a városok költségvetéseiben igen nagy összeget tesznek ki azon kiadások, a melyek épen abból haramiának a városokra, hogy a közigazgatás és pénzügy terén az állam feladatait végzik. (Ugy van! bal felől.) De, t. ház, a milyen méltányos a t. pénzügyminiszter urnak ezen eljárása a városokkal és községekkel szemben, épen olyan méltányosnak találnám, hogy ez a kedvezmény még különösen a kegyeletes intézetek és alapítványok egyik-másik nemére is kiterjesztessék, mert ezek is meg fognak jövedelmeikben rövidülni és ebből nem is annyira azon intézetekre, mint inkább közvetve az államra nagyobb teher fog hárulni, mert a milyen mértékben csökken az ő fizetési kéjiességük, éj>en olyan mértékben lesz kötelessége viszont az államnak a költségek fedezésében felmerülő hiányokat pótolni. Magánúton azt hallottam, t. ház, hogy a t. pénzügyminiszter ur foglalkozott ezen kérdéssel, de a különféle intézeteknek és alapítványoknak oly nagy tömege jött volna szóba, hogy nem tudta volna, hol állapodjék IH6g íxZ ilyen kedvezmények megadása tekintetében. Különösen az árvaházakat és kórházakat említem, továbbá az aggok házait, a szegények alapitványait és ittott legalább is azokat az iskolákat, a melynek az alapítók által különösen regálé-kötvényekben lettek megalapítva, és az alapítók nemcsak a kezelő személyzetnek a számát, hanem az eltar-
