Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-87
87. országos illés 1902 április 9-én, szerdán. 205 tandó növendékek számát is a regálé-kötvények után elért jövedelemhez szabták. Nagyon jól tudom, hogy 1892-ben, midőn a nagy konverzió történt, és ezek a különféle intézetek jövedelmük egy ötödrészét veszitették a konverzió által, — sok ilyen intézet volt kénytelen a növendékek számát leszállítani. így ismerek két árvaházat, mely az akkori 5°/o-ot jövedelmező jjapirokban lévén megalapítva, ennek következtében kénytelen volt az mtézetbeli árvák számát csökkenteni. Ha az az aggodalma volna talán a t. pénzügyminiszter urnak, hogy ezen kedvezmény megadása által az ilyen kegyeletes intézeteknek oly nagy tömege jelentkeznék, vagy nem lehetne talán bizonyos határt szabni a kedvezmények megadásának, én azt gondolom, hogy ezen lehetne egyik-másik módon segíteni, igy pl. ki lehetne mondani, hogy azok az árvaházak, aggok házai, kórházak, szegények alapitványai és iskolák, melyek már a múlt 1901. decz. 31-én ki tudták mutatni, hogy ezek a kötvények az ő birtokukban vannak, melyek ki tudják mutatni, hogy ezekre voltak alapítva, ezek az állam által szintén azon kedvezményben fognak részesittetni, mint a községek és a városok. T. képviselőház! Én nem akarok e tekintetben határozati javaslatot benyújtani, hanem ajánlom a t. pénzügyminiszter ur figyelmébe ezen kérdést, mert humanitárius szempontból azt igen nagyfontosságunak tartom. (Helyeslés a néppárton.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy a felszólaló t. képviselő urak javaslataival szemben szerény véleményemnek kifejezést adhassak. (Halljuk ! Halljuk!) Barta Ödön képviselő ur azt nem is indítvány alakjában, de mint eszmét vetette fel, hogy kívánatos volna, hogy ezen alkalommal, midőn arra törekszünk, hogy költségvetésünket a 4 l a 0 o-os típustól megszabadítsuk, hogy a regálé-kötvényeknek azt a részét is, a melyek kötvényezett alakban a városok és községek tulajdonában vannak, különítsük el valamiképen az államadóssági költségvetéstől, és ne hagyjuk ott szerepelni a törvényjavaslat inteneziója szerint azokat az adósleveket, a melyek szintén 4 1 /2°/ri-ra fognak szólani. Én elismerem, —hogy ugy fejezzem ki magamat — hogy ez budgetesztetikai szempontból előnyös dolog volna, de másrészről azt hiszem, hogy valami nagyobb fontossággal ez a dolog nem bír, mert, a mint méltóztatott megjegyezni, ezek az adóslevelek, a melyeket az állam a bevonandó városi regálé helyébe kibocsátani fog, közforgalom tárgyát nem fogják képezni, minek következtében azok a tőzsdei árfolyam-kimutatásokban nem is fognak többé szerepelni. Fognak ugyan szerepelni a mi költségvetésünkben valamely alakban, nem fognak azonban olyan nyilványos okmányokat, adósleveleket képezni, hogy annak alapján azok, a kik a mi adósságaink iránt érdeklődnek, a mi állami adósságaink minősége ellen alapos kifogást formálhassanak. Nem mondom, hogy nem lehetett volna valamelyes, a felvetett eszmének megfelelő megoldást keresni, de azt merem állítani, hogy mindenesetre sokkal komplikáltabb eljárás lett volna, és talán bizonyos aggályokra is adott volna alkalmat, a városok részéről, hogyha ugyan kamatozás tekintetében biztosítottuk volna is az ő érdekei keit azáltal, hogy a városoknak és községeknek oly quantum 4°/(,-os czimletet adtunk volna ki, a melynek kamatja teljesen elérte volna a mai kamat-összeget, még sincsen kizárva, hogy bizonyos aggodalom keletkezett volna a városoknál a tőke tekintetében, hogy vájjon a tőke fluktuácziónak, árfolyamváltozásoknak nem lesz-e kitéve. És mindenesetre a legegyszerűbb, a legvilágosabb és a legkevésbbé nyrigtalanitó eljárás az, hogy a mai közforgalom tárgyát képező 4 1 ; j) 0 , ; o-os regálekötvény helyett egy 4 1 2 0 /o-ról szóló, hogy ugy fejezzem ki magam, kamatozó okmány adatik ki a városoknak, a mely semmiféle aggályra nem ad alkalmat, melyet mindenki ért, és a melylyel szemben semmiféle nehézségek fel nem merülhetnek. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) A mi a második kérdést illeti, a melyet t. képviselőtársam felvetett, t. i. a katonai házassági óvadék kérdését, én csak köszönettel veszem, hogy t. képviselőtársam a figyelmemet erre a kérdésre reáirányitotta, a melyre, megvallom, nem gondoltam, a melylyel azonban okvetetlenül foglalkozni fogok és miután nem gondolnám, hogy erre vonatkozólag valami törvényhozási intézkedésnek a szüksége merülne fel, rajta leszek, hogy ez a kérdés adminisztratív utón olyképen oldassék meg, hogy a konverzió folytán a/, illetőkre nézve semmiféle bonyodalom vagy nehézség ne származzék, (Altalános helyeslés.) Csernoch János igen t. képviselő ur azon javaslattal lépett fel, hogy ugyanabban a kedvezményben, a melyben a városok és községek azáltal részesülnek, hogy az ő kedvezményezett regalekötvényeik nem vonatnak be a, konverzió keretébe, ugyanebben a kedvezményben részesítsük egyszersmind a kegyeletes intézeteket is. Nem méltóztatott megmondani preezizen, hogy mit ért a t. képviselőtársam a kegyeletes intezetek alatt. Igaz, hogy egynéhányat felsorolt, de azt hiszem, hogy a t. képviselőtársam sincs abban a véleményben, hogy ezzel kimerítette mindazokat, a melyek ezen gyűjtőnév alá foglalhatók. Hát ezzel az eszmével szemben mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy a törvényhozásnak, illetőleg a kormánynak, a midőn ezen javaslatot konczipiálta, nem volt szándékában a városoknak, vagy községeknek privilégiumot adni. Ne is méltóztassék ezt privilégiumnak felfogni, mert ha ez lebegett volna szemünk előtt, nem találtuk volna azt az egyenlőség eszméjével összeegyeztethetőnek, hogy bárkinek itt privilégiumokat osztogassunk. Tisztán az állami szempont
