Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. 197 szabadulni. Nagyon természetes, hogy ha az állam ilyen aranykötelezettséget magában foglaló czimleteket bocsát ki, ez azonnal utánzásra talál a magángazdaságban is, a pénzintézetek szintén megtették volna ugyanezt és rövid idő alatt keletkezett volna kétféle érték, egy olyan, a mely aranyra is szól, és egy olyan, a mely csak koronaértékre szól és természetes, hogy az utóbbiak értékelésének rovására történt volna ez a bifurkáczió. így kétséget nem szenved, hogy az összes olyan értékek, a melyekre ezt az aranyfizetési kötelezettséget kiterjeszteni nem lehetett volna, tehát pl. a váltó meg az összes magánkötelezettségek bizonyos inferioritásba jutottak volna a valutaérték szempontjából a többiekkel, a melyekben az aranyfizetési kötelezettség benfoglaltatik és igy végeredményében odajutottunk volna, hogy valutánk szilárdságának és egységének tudata a külföld előtt teljesen elhomályosult volna. (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon. Zaj a ssélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ha már most, t. képviselőház, itt van egy hatalmas pénzcsoport, a mely európai, nemzetközi reánk nézve, a mennyiben idegen államok bankcsoportjait is magában foglalja és azt mondja, hogy ő kész arra, hogy a mi korona-reuténket átveszi és az európai piaczon forgalomba hozza, kész arra, hogy a mi aranyban kamatozó és aranyban törlesztendő czimletcinkért elfogad és az európai piaczon elfogadtat koronaértékre szóló czimleteket, minden aranybeli kötelezettség kikötése nélkül és elfogadja ezt olyan feltételek mellett, a melyek a mi hitelviszonyainknak teljesen megfelelők, olyan áldozatok mellett, a melyek semmivel sem nagyobbak, mint más hasonló viszonyok közt élő államok által ilyen műveleteknél szokásosak, ezt az ajánlatot' visszautasitani, azt hiszem, legnagyobb politikai hiba lett volna, mert, ismétlem, sem a szerződés konstrukcziója, sem annak financziális feltételei semmi olyant magukban nem foglalnak, a mi akár súlyos, akár a normálisnál kedvezőtlenebb volna. Azonban a t. képviselő urak nagy hibának tartják azt is, . . . (Zaj a szélsőbal oldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Lukács László pénzügyminiszter: . . . hogy ezen konverzióval kapcsolatosan a törlesztéses adósságokról áttérünk a renteadósságra és igy a törlesztéstől eltekintünk. Megvallom, én abban a véleményben vagyok, hogy az az állam, a melynek adósságai vannak, soha sem szabad, hogy végleg lemondjon arról az eszméről, hogy adósságait egykor törlesztenie kell; de mi nem is ejtjük el a törlesztési elvet; hiszen a költségvetésünkben maradnak oly kölcsönök, a melyek törlesztés alá esnek; és ha épen arról méltóztatnak beszélni, hogy más államok mennyit törlesztenek, ne méltóztassanak egy csekélyke körülményt figyelmen kívül hagyni: hogy mi is törlesztünk . . . Barta Ödön; 107 milliót! Lukács László pénzügyminiszter: . . . még pedig törlesztünk erőnkön felül, a mennyiben a legutóbbi időben a függő államadósság bevonásával kapcsolatban oly óriási összeget törlesztettünk pár esztendő alatt, a mennyit az itt eleső törlesztési részletek segélyével harmincz esztendő alatt nem lettünk volna kéjiesek letörleszteni. Tehát igenis, törlesztünk és igenis nem mondunk le a törlesztési elvről; de ha a között kell választani, hogy vájjon átalakitsuk-e renteadóssággá a törlesztési adósságot, a mely különben, megjegyzem, hogy mostantól kezdve hatvan esztendeig tartott volna és csak akkor ért volna véget, mondom, ha a között kell választani, hogy törleszszünk-e inkább, vagy esetleg, ha az állam szükségletei növekszenek, uj terheket rakjunk-e az állampolgárok vállaira, azt hiszem, hogy a t. képviselőház egyhangúlag a törlesztés elejtése mellett nyilatkozik. Előrehaladván az idő, t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk!) nem akarom tovább igénybe venni a t. képviselőház becses türelmét; mert abban a véleményben vagyok, hogy minden fontosabb argumentumra megtettem észrevételeimet; és ezért, a midőn resummálok, csak azt vagyok bátor megemlíteni, (Halljuk!) hogy a konverziónak ilyetén való keresztülvitele, a mint az tervezve van, az állami költségvetés szempontjából kívánatos, mert állami költségvetésünket évenkint, mondhatom, majdnem hét millió koronával tehermentesíti és igy lehetővé teszi, hogy ezt az összeget, a mely eddig erre a czélra volt lefoglalva, más állami czélokra használhassuk fel. Állami hitelünk szempontjából igen örvendetes lépésnek tartom azt, hogy nagyobb nehézségek és nagyobb áldozatok nélkül sikerült ezt a konverziót ugy keresztülvinni, hogy a rendelkezésünkre álló, összesen nem több, mint félszázalékos kamatból — mert hiszen négy és félszáz*lókról négyre szállunk le — legalább is három tized százalékot megtakaríthatunk. A koronajáradék árfolyama alakulásának függetlenítése szempontjából szintén fontosnak tartom a konverziót, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezen konverzió segélyével elérjük azt, hogy bizonyos olyan tényezők, a melyek eddig a mi koronajáradékunk árfolyamának szabad alakulásával szemben nehézségeket csináltak, a jövőben teljesen hatálytalanokká fognak válni. A valutarendezés sikerének szempontjából, — bármit méltóztassanak is mondani — rendkívüli fontosságot tulajdonitok ennek az akcziónak, mert én nem képzelek nagyobb elismerést valutarendezésünk sikerével szemben, mint ha az európai pénzpiacz a mi valutarendezésünket ugy itéli meg, hogy a mi koronajáradékunkat aranykölcsönökkel szemben, minden külön magánjogi obligo nélkül egyenértékűnek elfogadja. (Helyeslés jobbfelöl.) Fontosnak tartom, t. képviselőház, ezt az