Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

198 86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. akcziót még azért is, mert azt remélem, hogy, ha ez a művelet megindittatik, át fogja törni azt a pangást, a mely a pénzpiaczon és a gazdasági életben uralkodik és azt hiszem, hogy ezt mindnyájan csak kívánatosnak tartjuk. És végre nem tartom utolsó fontosságúnak azt sem, hogy ezen konverzió által az érdekeknek számos szálai létesülnek Magyarország és idegen európai államok között, a minek talán, ha egyébre nem is, de a gazdasági életre nézve mindenesetre meglesznek a maga üdvös eredményei, mert az idegen államok figyelme nemcsak a mi állami gazdálkodásunkra, hanem annak nyomán szükségképen a mi magángazdálkodásunkra is ki fog terjedni, és én meg vagyok győződve, hogy ennek az összeköttetésnek az üdvös eredményeit a magángazdaság terén is érezni fogjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát az osztrák államadósságok!) T. ház! Köszönöm, hogy szívesek voltak eszembe juttatni egy dolgot, mely fel volt ugyan nálam jegyezve, de kikerülte figyelmemet, t. i. az u. n. egységes államadósság konverzióját. Nagyon szívesen nyilatkozom e tekintetben és nyilatkozhatom ugy, a mint erről már e házban történt is nyilatkozat, ha nem csalódom, a miniszterelnök ur részéről. A dolog ugy áll, hogy ezen konverzió jogi lehetőségének útjában nem áll semmi, mert a törvény világosan kimondja, hogy nekünk jogunk van ezt a terhet konverziók utján csökkenteni. Ennélfogva tisztán csak a financziális lehetőségen fordul meg a dolog. E tekintetben én azt hiszem, hogy a mai viszonyok között ily óriási összeget, mint a milyenről itt szó van és oly kötvényeket, a melyek 4'2%-ot hoznak a tulajdonosnak, mozgósítani nem volna ajánlatos. Tisztán ez az oka annak, hogy ezzel a kérdéssel eddig nem foglalkoztunk. Méltóztassanak azonban meggyőződve lenni arról, hogy folytonosan szem előtt tartjuk ezt a kérdést, nem ejtjük el s mihelyt a viszonyok alkalmasak lesznek, reátérünk s meg fogjuk fontolni, mit tehetünk ebben az ügyben. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezek alapján, miután az előttünk fekvő törvényjavaslat, azt hiszem, a közérdeknek megfelel, kérem a t. képviselőházat, méltóztassék azt, — a határozati javaslatok mellőzésével — általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Konstatálni kívánom azt, hogy az előbb, mikor feltettem a kérdést, hogy kiván-e még valaki szólani, Babó képviselő ur felállott. Ennélfogva az a kijelentésem, hogy a vita be van zárva, tartalmatlanná vált. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Kérnem kell azonban a t. ház tagjait arra, hogy mindig idejekorán jelentkezzenek a jegyzőknél a felszólalásra, mert különben az ilyen konfúziók igen gyakran fordulhatnak elő. (Helyeslés.) Lovászy Márton képviselő urnak adtam most szót, a ki a házszabályokhoz kivan szólani. Lovászy Márton: T. ház! A házszabályok alapján, a kellő számú aláírásokkal ellátva, zárt ülést kérek, s kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék azt elrendelni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: T. ház! Személyes kérdésben kértem szót! (Zaj.) Elnök: Engedelmet kérek, t, képviselő ur, a törvényesen előirt számban zárt ülést kértek; nekem a zárt ülést kötelességem elrendelni. (Éolytonos zaj. Halljulc! Halljuk!) Barta Ödön: Bocsánatot kérek, én személyes kérdésben kértem szót az elnök úrtól, mielőtt még be lett volna jelentve a zárt ülés iránti kérelem. Ennélfogva engem a személyes kérdésben való felszólalás jogától semmiféle félrendszabályokkal elütni nem lehet. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Mert lehetetlen, hogy egy elhangzott beszéd keretében valaki ellen foglalt inszinuácziót ne lehessen visszautasítani. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Folytonos zaj.) Elnök: Azt hiszem, a zárt ülést kérő urak is beleegyeznek abba, hogy Barta képviselő ur beszéljen. (Helyeslés. Halljulc! Halljuk!) Barta Ödön: Ezt a házszabályok így rendelik. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Igen ritkán adok alkalmat, fájdalom, gyakori felszólalásaim közepette is, arra, hogy velem valaki személyes térre lépjen. Semmiféle más okból nem kerülöm ezt, csupán csak azért, mert abban az iskolában, a melyben én felnőttem, azt tanultam, hogy a lehetőségig a tárgyat és nem a személyeket kell tárgyalni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nekem pedig a tárgy tanulmányozása, fogyatékos tehetségem mellett, elég gondot ad és nem ad módot arra, hogy személyes térre vigyem át a dolgot, a mikor a kérdés tárgyi argumentumait sem vagyok képes teljesen kimeríteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Soha sem arrogáltam azokra nézve, a miket állítottam, csalhatatlanságot; sohasem arrogáltam magamnak azt, hogy valaki rólam azt állitsa, hogy ismereteim nem fogyatékosak, de egyet joggal megkövetelhetek: azt, hogy a tisztességes bánásmód azon mértékével mérjen velem szemben mindenki, a melyet én vele szemben alkalmazok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Megkövetelem ezt, tekintet nélkül arra, hogy ki hol ül; megkövetelem ezt a miniszter űrtől is, a ki nekem nem birám (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) és a ki nem azért ül itt, hogy rossz élczeket csináljon és egy képviselő komoly argumentumait egy sületlen mondással üsse el. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) T. miniszter ur, nekem, a pénzügyi bizottság hároméves tagjának, tehát a parlament bizalma letéteményesének, nekem, — a kinek kötelességszerüleg minden alkalmat meg kellett ragadnom arra, hogy bebizonyítsam, igazoljam, hogy azon a téren, a hova állítottak, becsületesen, kötelességtudóan, a mennyire Isten megengedte, helyt állok, nincs joga a miniszter urnak