Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-86
86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. 179 kicserélnék, a mit abból következtetek, hogy maga a t. előadó ur is kilátásba helyezte jelentésében, hogy lesznek olyanok, a kik egyszerűen kicserélik papírjaikat. Maradna tehát 154 millió a 600 millióból. És azt hiszem, hogy Ausztriában és Magyarországon van még annyi mozgó tőke, hogy ezt az összeget ilyen pénzbőség mellett, mikor 98-as árfolyammal biztositjak a 4%-kos kamatozást, subscriptióval fedezni lehetne. Ebből láthatja a t. ház, hogy a direkt subscriptióból semmi veszély nem hárulna reánk, mert van még Magyarországon annyi tőke, hogy ezt a 600 millió koronát fedezni tudnók. Ha ezen premisszák után nem bizik ebben a t. kormány, akkor nem használnak semmi ünnepélyes sympozionok, mert a bizalomnak az lenne az igazi próbaköve, hogy biznak-e a rendszerben, a kormányban, ha magában Magyarországban ezen 600 milliót a saját erőnkből tudnók fedezni. Marad most az a 437 millió, melyre nézve a konverzió biztosítva nincs. Hogy állunk azon kérdésben, hogy mi ezt is nyilvános subscriptió révén fedezzük? Ebben az esetben is rizikóval állnánk szemben, mert nem tudjuk, hogy subscribálnák-e vagy sem; de hisz ma is megvan a rizikó, tehát a rizikó tekintetében teljesen egyforma a helyzet. De én igyekszem igazolni, bogy ezt is tudnók aláírás utján fedezni. A 400 millióból a 15°/o-os postatakarékpénztári járulékot leszámítva, marad 340 millió. Ezzel szemben van az állampénztárban — elismerem, hogy ideiglenesen — a zárszámadás szerint felesleg 113 millió. Yan azonkívül a 340 millióval szemben takarékpénztárakban 1835 millió betét, melynek legkisebb része van 5 0 / 0-on felül elhelyezve. En azt hiszem, hogy Magyarország hitele biztosabb, mint az ó-budai vagy egyéb vidéki takarékpénztáraké, és ezeu nem lendít semmit, hogy ott a liberalizmus egyik főoszlopa különös kedvét és örömét leli. Én azt hiszem, hogy egy állam, melynek takarékbetétei évrőlévre emelkednek, melynek postatakarékpénztári forgalma évről-évre emelkedik, mely közel 1900 millió takarékpénztári betétekkel rendelkezik, magára veheti ezt a rizikót, felveheti a bizalom kérdését önmaga irányában ós felhívhatja polgárait, hogy konvertálják ezeket az összegeket akkor, mikor az ország becsületéről van szó. és mutassák meg a nagyvilág előtt, hogy ezen szegény, tönkremenő félben levő Magyarországnak van annyi ereje, hogy ezt a pénzügyi üzletet maga is keresztül tudja vinni, annál inkább, mivel semmi rizikóval, semmi kárral nem jár, hanem ellenkezőleg haszonnal jár a nagyközönség részére, mert direkte és olcsóbban kapja ezt a hitelt, és igy haszonnal jár az ország részére is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Felhozzák azt a frázist, hogy a haladásnak folyton ós folyton előmeneteleket kell tennie és hogy Magyarország haladása ujabb 50 milliónyi teher fölvételétől és egy 6 millió K.-nyi kamat megtakarítástól függ. Kezeskecthetik-e a t. miniszterelnök ur, kezeskedhetik-e a t. pénzügyminiszter ur, hogy ezen 6 millió K. elegendő lesz az uj ágyuk beszerzésére? Kezeskedhetik-e a t. miniszter ur, hogy a hadügyi kormány nem fog tőlünk ujabb terheket követelni, s hogy nem fogják elnyelni ezt a 6 milliót, sőt ennek a 6 milliónak tízszeresét azok a dolgok, a melyek nem a haladásnak, hanem a rombolásnak eszközei? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem Magyarország érdeke követeli a konverziót, hanem a pénzcsoportok érdeke, mert látják, hogy ebben az óriási pénzbőségben nem tudják 4 százalék kamatra elhelyezni összegeiket. Ezért kellett ily meglepetésszerűen előterjeszteni a törvényjavaslatot, ezért sürögnek-forognak, bogy minél hamarább végezzünk. Áttérek most ezen kérdés politikai oldalára. (Halljuk! Halljuk!) Cseppet sem csodálkozom, hogy a t. kormány az uj rendszerben a régi rendszert folytatja ezzel a konverzió-javaslattal is, A modern parlamentarizmusnak korolláriuma a folytonos adócsinálás. A nép terheit folyton és folyton szaporítják, de ez természetes, ha tekintjük a pénzhatalmak viszonyát, mely mindig a legbensőbb és legjobb az uralkodópártiakkal, mindig a legintimebb a mérvadó és sulylyal biró politikai férfiakkal. Ebben óriási nagy veszély van az or-:zágokra nézve, mert ezen exponált politikai állásokban lévő férfiak hivataloskodásuk ideje alatt mély betekintést szerezhetnek az ország ügyeibe, megismerik az ország anyagi erejét és anyagi gyengéjét azon összeköttetéseiknél fogva, melyeket fentartottak a pénzhatalmakkal ós melyeket megújítanak akkor, mikor bucsut vesznek a bársonyszékektől. Akkor szeretném én látni, hogy ha előtérbe jön annak a pénzcsoportnak az érdeke és az ország érdeke, s ha a legjobb akarat és lelkiismeretesség mellett akarnák is elintézni ezeket a dolgokat, nem áll-e be a collisio officiorum, képes-e az a kiérdemült miniszter elhallgatni azt, a mit ő mint miniszter tudott és nem érvényesíteni azt, a mit ő mint bankdirektor érvényesíthetne azon pénzcsoport érdekében, a mely ezekkel üzérkedik és megköti az üzletet azzal az országgal, melynek ő egyszer felelős minisztere volt? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) . T. képviselőház! Ez a viszony a pénzcsoportok, a pónzhatalmak és a modern parlamentarizmus között egyik oka a szocziálizmusnak. (Ugy van! a néppárton.) A pénzcsoportok ezt a modern parlamentarizmust, mint spanyolfalat használják föl, a mögött ágálnak és megvédik előnyüket saját embereik által, a kik a nép nevében ülnek a parlamentben, de a kik valóságban nem a népet, hanem az ő önző érdekeiket képviselik. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ennél a konverziónál is látja az a nagytömeg, hogyan lehet a kormány és a parlament segélyével munka és fáradság nélkül meggazdagodni. Roppant értékeket, müliókat keresnek i kevesek egy napról a másikra, mig más milliók 23"
