Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

180 86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. az éhhalállal harczolnak, és kereset után járnak, de nem kapnak. Ezt a nagy ürt, a mely ezen gyorsan, hatalmasan, lelkiismeretlenül, az ország megnyomoritásából gazdagodó csoportok között, másrészt az éhező nép közt van, akarja kiegyenleniteni a szocziálizmus, a mely a modern államot végveszélylyel fenyegeti. Ez az óriási ür mindig nagyobb lesz, valahányszor ilyen konverziós javaslatokkal jönnek ide és azt mondják, hogy az ország érdekei követelik ezt, holott jól tudják, hogy más érdekek, pénzhatalmak érdekei, pártérdekek sth. döntők ezekben. (Igás! Ugy van! a néppárton.) A mi parlamentünk is ezeken a nyomokon halad. És ha én látom ezt a kétnapi vitát, kérdem : hol az ellenzék ? Ha ellenzék volna, akkor ez a törvényjavaslat nem rövid egypár napig, hanem heteken át tárgyaltatnék. Németországban, Ausztriában hasonló törvényjavaslatot behatóan tárgyalnak, mert minden egyes képviselő átérzi, hogy itt az ország anyagi érdekéről van szó. Magyarország parlamentarizmusa azonban két nap alatt végez olyan törvényjavaslattal, a mely 50 millió uj megterholtetést ró az országra. (Ugy van! a néppárton.) Ez szomorit, ez keserít el engem a nyilvános élet terén, hogy ilyen fontos ügyekben, a hol a népnek kézzelfogható érdekét vérig kellene megvédeni, oly könnyen átosonunk. A kormány az utolsó órában hoz ide egy javaslatot, nem is mondja meg igazi indokait, nem mutatja meg nekünk titkos megállapodásait és azt követeli, hogy a ház szavazza meg ezt a törvényjavaslatot. Követelheti is, mert bizik abban, hogy az ellenzékben nincs meg a kellő erély. Nem változott ebben sem a helyzet az uj rendszer alatt. Őszintén mondom, nem is vártam igazán uj rendszert a régi emberektől, a kik uj rendszert akartak inaugurálni, de vártam a volt nemzeti párttól, a mely annyira hangoztatta, hogy konverziót csak egy föltétel alatt ismer el: hogy ha al pari történik. Most azonban egyetlenegy sem emelte fel tiltó szavát a javaslat ellen. Eszembe jutnak most a szavak, a melyek elhangzottak: »hogy ha én azt látom, hogy politikai multamban tévedtem, levonom a konzequencziát,« Nem mondom, hogy ezen ügyben itt tévedés történt. Helyes nyomokon jártak, igazuk volt, mindazt, a mit az ellenzéki padokon hirdettek, hirdetem én is ebben a kérdésben. Mai napig is hálával tartozik az ország nekik, hogy 25 évig ilyen elveket hirdettek. De most arról van szó: deklamáczió volt-e ez, avagy igazi meggyőződés ? A tettek órája ütött, kötelességük lenne felszólalni az ellen, hogy ilyen konverziót kössünk, ilyen feltételek alatt, Magyarország jelenlegi pénzügyi helyzetében, a mikor a nép elszegényedett, a mikor sokkal rosszabbak a viszonyok a nép rétegeiben, mint akkor, mikor azt hangoztatták, hogy ilyen konverziót megkötni nem lenne szabad. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház! A Széli-kormány és az uj rendszer közgazdasági tevékenységének két örök emléke marad: az egyik az Adria-szerződés, a másik ez a konverzió. Mind a kettő, az Adriaszerződés ép ugy, mint ez a konverzió, nem egyéb, mint a nagytőkének kalózhadjárata Magyarország népei ellen; (Igaz! Ugy van! a néppárton.) ugy az Adria-szerződés, mint ez, nem egyéb, mint pénzcsoportok érdekeinek előmozdítása, pénzcsoportoknak előnyök juttatása, a mi nem illik az ország és a nép rovására, azért, mert ezek a régi összeköttetések a pénzcsoportok és a hatalmon levő párt között mindenütt, de különösen minálunk, napirenden vannak. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ehhez, t. képviselőház, én hozzá nem járulhatok. Nem látom he, hogy ez a Magyarország, a mely sokkal súlyosabb viszonyok, nehéz körülmények között, nem egyszer tudott kölcsönt adni végveszély esetén ebben az országban, kölcsönt Isten fizess-re, ne lenne képes ezt az aránylag csekély összeget, a mely rizikóval van összekötve, saját erejéből aláírni és fedezni akkor, a mikor ez nem Isten fizess-re szól, hanem biztos. 4%-os kamatozásra. Én ezennel ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom, (Helyeslés a néppárton.) azon indokból, mivel én a pénzcsoportoknak egész indokolatlan közvetítését nem kívánom, nem akarom. Ezen közvetítés az országra nézve káros, ezen közvetítés a kis tőkepénzesre nézve káros, mert kénytelen egy tributumot fizetni egész indokolatlanul, semmi munkáért, semmi fáradságért. Ezért azt az indítványt leszek bátor beterjeszteni, hogy ezen konverzió nyilvános aláirások által a pénzcsoportok kizárásával fogadtassák el, (Helyeslés a néppárton.) Határozati javaslatom a következő (olvassa): A ház a törvényjavaslatot el nem fogadja, és utasítja a kormányt, hogy az államadósságnak beváltásra kibocsátandó mérsékeltebb kamatozású kötvényeket minden közvetítés kizárásával, nyilvános aláírás utján hozza forgalomba. (Hoszszantartó élénk helyeslés és éljenzés a néppárton.) Kubik Béla jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. ház! Azok az érvek, amelyek tegnap ós ma felhozattak, oly súlyosak és oly számosak, hogy azoknál súlyosabbakat és többet felhozni már alig lehet. És ha mégis felszólalok, teszem azt azért, hogy minél több oldalról hangozzék a tiltakozó szó ezen szerencsétlen tervezet elfogadása ellen. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem a konverzió ténye ellen van nekem kifogásom, mert hiszen különböző adósságokat egyesíteni, fundált kölcsönöket a jelzálog alól felszabadítani, magas kamatlábra szóló czimleteket mérsékeltebb kamatozású kölcsönökké átváltoztatni — üdvös dolog. Ez ellen senkinek semmi kifogása nem lehet. Sőt én annak vitatkozásába sem bocsátkozom itt, hogy a törlesztéses kölcsönöket járadékká átváltoztatni, vagyis