Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-86
178 86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. téseket megszüntettük. És azt mondja az előadó ur, hogy a törlesztési kölcsönök manapság már nem igen modernek, Tegnap utalt rá Szüllő Géza t. barátom, hogy épen a financziálisan jól bazirozott államok, mint Észak-Amerika, Anglia, sőt Erancziaország is törlesztési kölesönöket vettek fel és törlesztési kölcsönökkel akarnak a jövő nemzedéken segíteni akkor, a mikor a jelen nemzedéket is segitik. A másik az alacsony árfolyam. Kijelentem, itt a törvényhozás előtt, hogy én csak az újságok nyomán indulok, a mikor kijelentem, hogy hallom, hogy 95'15 vagy 95^4 az az árfolyam, a melylyel a pénzcsoport átveszi. Mikor folyton és folyton hirdetjük és hirdették, élükön Falk Miksa képviselő úrral a »Pester Lloyd«-ban öt-hat évvel ezelőtt — azóta már elcsendesedtek, — hogy milyen gyönyörűségesen, hatalmasan indult fejlődésnek, és meggazdagodásnak Magyarország a liberális éra alatt: képzelhetetlen nekem, hogy mi 95°/o mellett adunk át kötvényeket, mig Oroszország 97 1 /s%-kal képes átadni, még Ausztriában is, bár konczedálom, csak 100 milliós kölcsönt most 98-ért vettek át a jíénzcsoportok, hogy mi Magyarországon 95 1 / 4-el vagyunk kénytelenek leszámítolni. (Ugy van! a baloldalon.) De nem annyira a kérdés ezen oldalával akarok foglalkozni, hanem egy másik, még lényegesebb oldallal, és felvetem a kérdést: hogy Magyarország mai helyzetében, a mai pénzbőség mellett volt-e szükség arra, hogy mi a pénzcsoportok igen drága közvetítését vegyük igénybe ? Nem. lettünk volna-e képesek ezen konverziót saját erőnkkel sokkal jobban, jobb feltételek alatt keresztülvinni? Ez a praktikus kérdés, és én ezzel akarok foglalkozni. (Malijuk!) Előrebocsátom, hogy egy irányzat mutatkozik mindenütt, még pedig egy egészséges irányzat ezen pénzcsoportok kiküszöbölésére, a melyek működése nem jelentett egyebet, mint a nemzetek anyagi megterheltetésót, a tönk széléig való kergetését. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Látunk kisebb pénzügyi műveleteket is; némelyek arányban vannak ezzel. így láttuk Bécs városának kölcsönét, melyet nagyon jutányos, sokkal jutányosabb feltételek mellett kötöttek meg, mint mi most megkötjük. Láttuk Budapest város kölcsönét tavaly; igaz, hogy 87-es árfolyammal értékesítették, de a pénzcsoportok csak 84-et ígértek, és a budapesti közvetlen jegyzés 87-es árfolyamot tudott rossz időben elérni, és ha jól emlékszem, kétszer-háromszor lett a kölcsön túljegyezve. Ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni. Ezen törvényjavaslatra vonatkozólag a pénzügyi bizottság jelentésében az áll, mint egy nagy vívmány, hogy a pénzügyminiszter urnak sikerült a pénzcsoportban és a konverziós üzletben a postatakarékpénztárt is megfelelő quótával részesíteni. Készségesen elismerem, hogy ez egy előny, ha nem is vívmány; mert utoljára is a feltételek megszabása nemcsak a pénzcsoportok kényétől-kedvétől függött, hanem a jjénzügyminisztertől is. Hát elörebocsátva azt, hogy ez a konverzió, a mely 1036 millió 902 koronáról, terek számban 1037 millióról szól, nem konvertál 1037 milliót, hanem csak 600 millió koronát; mert a megkötött szerződés értelmében 600 millió korona konvertálása biztosítva van, erre köteles a pénzcsoport, a többire azonban nem köteles, csak akkor veszi azt igénybe, a mikor meglehet, nekünk nincsen reá szükségünk, hogy igénybe vegyük, hanem, a mikor az ő reá nézve előnynyel jár. Tehát először is a 600 millió koronával, a melyről nekem is azt kell mondanom, hogy biztosítva van a konvertálása, kívánok foglalkozni. A 600 millióban a postatakarékpénztár 15°/o-kal részesedik, tehát 90 millió koronával; a konvertálandó értékpapírokból az összes magyarországi hitelintézeteknél 60 milliónyi van letéve kerekszámban; ha pontosan akarják tudni, 59,662.000; tehát 60 millió konvertálandó papír magyar bankoknál és takarékpénztáraknál van letéve; a postatakarékpénztárnál 27 millió értékben vannak papírok letéve. Miután a postatakarékpénztár sokkal későbbi időben keletkezett, akkor, a mikor már ezen konvertálandó értékpapírok voltak a legújabb emissziók és 4 1 / a °/o-kal kamatoztak, a postatakarékpénztár maga pedig 3 1 /2° ; 'o-ot fizet: természetes tehát, hogy befektetéseit leginkább ezekbe a papírokba tette, a melyeknél l°/o kamat-különbözetet tudott felmutatni; tehát szintén vélelmezhető, hogy konvertálandó papírokból áll értékpapírjainak túlnyomó nagy része. Az állam értékpapir-álladéka a zárszámadás szerint 109 millió. Ebbe én beleszámítottam az összes államadóssági papírokat és azt hiszem, sem a pénzügyminiszter ur, sem az előadó ur nem fogja azt ellenezni, hogyha nagyon elővigyázatosan számitok és a papíroknak csak egy harmadát számítom, mint olyanokat, a melyek ezen törvényjavaslat alapján konverzió alá jutnak, így tehát a 109 millióból 37 millió van az állam kezében. A takarékpénztárakban és bankokban 4% alatti betétek 32,400.000 frt magasságban vannak. Erre azt fogják mondani, hogy ezek valószínűleg conto correntére és rövid időre szóló betétek; de a sok évi tapasztalás után, melyet a kormány által előterjesztett évi jelentésből veszek át, azt látom, hogy ez az összeg 32 millió és 36 millió közt vaczillál, tehát 32 millió mindenesetre ugy kamatozik az országban, hogy sokkal olcsóbb kamatlábra van elhelyezve, mint a konverzió után az állampapírok által lehetne elérni. így tehát ez kitenne 246,700.000 K.-át, mely biztositva. lenne. Azt hiszem, hogy valamennyi felekezetek alapjai és alapitványai legalább is százmillió koronát tesznek ki. Éz lenne 346 millió korona és igy 254 millió korona maradna fedezetlen. Én nem tudom, hogy vélekedik erről a pénzügyi teória, de én azt hiszem, hogy ezen 254 milliót azon esetben, ha az árfolyam 98 vagy 98-nál valamivel magasabb lenne, ők maguk konverr tálnak, vagy legalább is a. felét egyszerűen
