Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 163 99'2Ö-on állott. Akkor a mi kormányunk majdnem ugyanazzal a pénzcsoporttal, a mely]yel ezt megkötötték, kötött egy kölcsönt, a mely a meg nem czáfolt számitási adat szerint 95Í/4 vagy 1 j 6 körül variált, holott az osztrák kollegája ugyanakkor kötött kölcsöne a 98-at érte el. És ezzel szemben csak azt az argumentumot tudják felhozni, hogy még nem tudjuk, hogy miképen lesz annak az elszámolása, de az bizonyos, hogy az kisebb összeg. De t. ház, a nagyobb üzleten nagyobb nyereség kínálkozik, hiszen nem greislerokról, nem szatócsokról van itt szó. Azok a pénzcsoportok a nagy üzletet keresik, hogy az elhelyezésből eredhető veszély ilyenkor nagyobb: ezt értem, de t. miniszter ur, meg is tudok rá felelni. Nyugodt lehet a t. miniszter ur. Megmondtam az imént, hogyha az üzlet jó, akkor elhelyezzük a a másik 500 milliót is. Ha azonban nem jó. akkor már a t. miniszter ur tudja, hogy ez a bankcsoport ismeri az OJJCZÍÓ természetét, hogy azt ott is lehet hagyni, fel is lehet használni. Avagy, mit gondolnak önök, miért nem méltóztatott a pénzcsoportnak az opczió jogát gyakorolni a 3 1 /2°/o-os vasúti kölcsönnél? (Ugy van! a szélsölmloldalon.) Kérem az opczió joga az csak jog, de nem kötelesség, abból az opczióból annak a csoportnak csak előnyei származhatnak, nem hátránya, az csak nyerhet a hátralékos 500 millión, de nem veszithet, mert csak akkor gyakorolja jogát, ha magát minden oldalról kellőleg körülsánczolta ugy, mint most körül van sánczolva arra nézve, hogy a 600 millió kicserélése baj nélkül meg fog történni. Hát itt a kisebb és nagyobb öszszegü kölcsönt szembeállítva, a kurzusok közti összehasonlítást annak rovására irni, vagy ezt amannak rovására irni, logice nem lehet. De lássuk, vájjon mi idézi elő Ausztriában az olcsóbb hitelt? A konszolidáltabb állapotok? Ott nagyobb a rend, nagyobb a biztonság, állandók az intézmények ? Az alldeutsch-ok, a Los von Osterreich, ezek ugy-e több bizalmat érdemelnek és birnak a piaczon, mint mi bírunk, a kik a »geschwächtesUngarn« szerepét viszszük? De hasonlítsuk össze a mi kölcsönünket az orosz kölcsönnel. Oroszország sem élvezett nagyobb renomét a pénzvilágban, mint mi, az mégis 97^2-et tudott magának biztosítani 4% mellett. Lukács László pénzügyminiszter: Igazán? Honnan tudja!? Bárja Ödön: Onnan, a honnan a mi konverziónkra vonatkozó értesülést szereztem, a lapokból! Nekünk az a nehéz helyzetünk van, hogy mi csak irigykedhetünk, de segíteni a bajon nem tudunk. Ha ennek a konverziónak sorsa meg van pecsételve, akkor mi azt a pecsétet bajosan fogjuk onnan letörni. Nagy felelőséggel jár egy művelet ellen beszélni, a melyikről azt mondják, hogy 3 millió korona kamatmegtakarítást fog évenkint eredményezni, de én azt hiszem, hogy még nagyobb felelőséggel jár az összes tényezők ismerete nélkül megszavazni egy javaslatot, a melyről nem tudjuk, hogy, ha az összes tényezőket kellőleg megbírálhatnék, nem találnók-e, hogy az többet is jövedelmezhet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ezt nem tekintem ma bizalmi kérdésnek. Ez nem bizalmi kérdés. De ha bizalmi kérdés, semmi esetre sem olyan kérdés, a mely pártok szerint osztaná meg a bizalom kérdését. Itt mindenkinek egyaránt a felelőség kérdésével kell tisztában lennie és én felelőségem tudatában nem tudom elfogadni teljes igazságnak azt, a mi e javaslatban elénk van terjesztve; s nem tudom helyeselni, hogy a közel jövőben remélhető előnyökről pillanatnyi kisebb előnyökért ez az ország lemondjon! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De az eredmények közt az is van mondva, hogy ennek a műveletnek eredménye, t. i. az a 3 millió kamatmegtakarítás és a törlesztés megtakarítása már az 1903. évi költségvetésben érvényre fog jutni. Tudvalevőleg az 1903. évi költségvetést, fennálló törvényünk érteimben, a mely a kormányra kötelező, 1902. szeptemberben be kell terjesztenie a házban. A törvény rendeli így. Ebből a tételből tehát, a mely azt állítja, hogy a konverzió-műveletnek 6 1 '-; millióra kontemplált eredménye már az 1903. évi költségvetés tehermentesítésére fog szolgálni és már ott szemlélhető lesz, azt kellene feltételeznünk, hogy a t. miniszter urnak biztosítékai vannak arra nézve, hogy ez a konverzionális művelet még 1902. szeptember előtt le lesz bonyolitva. Hihetetlen dolognak tartom, világosan nem is állítja senki, de ezt kell belőle kimagyarázni. Áll itják burkoltan, állítják ugy, mint a hogy burkoltan állították oda egy számtani feladvány alakjában azt a kurzust, a melyet a konzorczium a fix átveendő járadékért biztosított, és melyet csak ugy lehet kiszámítani, ha a preliminált nyereségből visszafelé számítjuk a kurzust. Azt mondták ugyanis, 3 <io°/o nyereség van kilátásban és ebből ugy számítottunk, hogy 4\ ; 3 a 4 a io-hez viszonyítva, 3.99-et eredményez, a kurzus tehát valószínűleg 95, de miután valamivel többet mondtak, hát hozzáadtunk, ad libitum, ki egy negyedet, ki egy nyolezadot. Itt azonban ez már nem lehetséges, itt fix terminusról beszélünk. A t. előadó ur maga is azt mondta, hogy már az 1903. évi költségvetésben ez benne lesz, sőt már az 1902-ikiben is zárszámadásilag egy része el lesz számolva. Hát én világosan felteszem a kérdést: mik a határidők, vannak-e határidők? Vagy a határidők is csak a piaczalakulástól feltételezetten vannak kombináczióba véve? De akkor, ha a miniszter ur a jövőbeli piaczalakulást kedvezőtlennek tartja, beleesik abba a dilemmába, melyet előbb emiitettem, ha tartós javulást vár, akkor miért nem várja meg azt az időt, amig 4%-os papírjaink a pari - árfolyamot el nem érik? Megengedem, hogy talán akkor a gscheft, 21*
