Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
162 85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. nyereség van kilátásban. Én az l 0 /o-nál magasabb nyereségről beszélek, mint biztos kilátásban levőről, azért, mert nem akarok a t. miniszter ur szavainak kevesebb súlyt kölcsönözni, mint ő maga. Á bizottsági jelentésből is megtudtuk, az előadó úrtól is halljuk, hogy a vívmányok közt, melyekkel a konverziót elfogadásra ajánlják, nem kis része van annak a ténynek, hogy az államkincstár az 1° 0-on felüli nyereség felét magának biztosította. Vagy van ennek az l 0 /o-on felüli nyereségnek sansz-a, vagy nincs. Ha van, akkor biztos, hogy az illető konzorczium az l°/o-on felül is számbavehető nyereséget biztosított magának. Ha nincs sansz arra, hogy l 0 /0-nál magasabb legyen a nyereség, akkor, t. előadó ur, a mérleg összeállításánál, hol .a konverzió előnyeit méltóztatik felsorolni, ezt az előnyt méltóztassék törölni, mert ha nem lesz •l°/ 0-nál több nyereség, ebből az államkincstárra pénzbeli előny nem háramlik. De lássuk, való-e, hogy az egész tényállást ismerte a bizottság, mikor azt mondja, hogy »az összes részletek ismerete és mérlegelése« után melegen ajánlja a javaslatot elfogadásra? Lehet, hogy az én gyarlóságomnak kell tulajdonítani, mert én — bár — jelen voltam a bizottság ülésén, s tehetségem szerint részt is vettem benne, de nem ismerem az összes körülményeket. Pl. nem ismerem a kibocsátási árfolyamot. (Egy hang balfelöl: Ez a legfontosabb!) Nem ismerem a sorrendet sem, melyben a különböző jellegű adósságok beváltása meg fog történni. Ha az előadó ur tudja, és mint előadó tudja, akkor nagyon lekötelezne, ha azt velünk is közölné, mert ezek nem képezhetnek priváttitkot, ez az ország érdeke. Van különösen egy momentum, mely igen fontossá teszi ezt a kérdést. Van nekünk egy papírunk, mely abban különbözik minden más államadóssági papírunktól, hogy talán ez az egy van legnagyobb mértékben Magyarországon elhelyezve, s ez a regálekártalanitási kötvény. Ez nagy kontingense a konvertálandó összegnek. Már most nem tudom, nem ez fog-e először beváltás alá kerülni, mely magyar kézben van, és pedig kicserélés utján. Nagyon érdekelne ez, de felvilágosítást e tekintetben kapni nem lehet. Ezzel szemben ténynek kell venni azt, hogy a bizottsági jelentés azon része, melyben a bizottság azt állítja, hogy a konverzió összes előnyeit és hátrányait feltüntető körülmények gondos mérlegelése után ajánlja a javaslatot elfogadásra, csak lapsus lehetett, mert ez a valóságnak komolyan véve nem egészen felel meg, minthogy vannak részletek, melyekre felvilágosítást kértünk, de nem kaptunk; erről az előadó urnak épugy tudomása van, mint én nekem. Megütközéssel láttam a konverzió előnyei közt felsorolva, hogy nagy előny, hogy ily módon biztosítva vagyunk arra nézve, hogy felmerülő ujabb szükségleteinket közterhek emelése és ujabb kölcsönök kontrahálása nélkül fogjuk fedezhetni. A bizottsági jelentés, ugy látszik, elfeledkezett azokról a nagyszabású beszédekről, a melyeket a t. pénzügyminiszter ur e tárgyról elmondott, elfeledkezett az expozéról, a költségvetés általános vitájában mondott beszédekről, a melyek mindig azt hirdették, hogy nagy vívmány, — ha le is mondunk sok mindenről — hogy államháztartásunk ugy van berendezve, hogy a mint látszik, nemcsak folyó kiadásainkat, hanem az időközben szükségessé váló beruházásokat is fedezni tudjuk, elbírjuk, sőt még így is pénztári készletre teszünk szert, a mihez én még azt is hozzátehetném, hogy még az osztrákok által követelt, az ő érdekükben megvalósított kiadásokra az ország tudta nélkül és előirányzat nélküli túlkiadások utján is milliókat tudunk áldozni, a melyek mind csak Ausztria zsírját növelik, de a mi helyzetünket nem. javítják. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Mit jelent a pénzügyi bizottság jelentésében az az argumentum, hogy ilyen módon biztosithatjuk magunkat, hogyha esetleg ujabb befektetéseket kell tenni, ezeket megtehetjük a nélkül, hogy kölcsönhöz kellene nyúlnunk! Van-e kilátásban olyan nagyobb fajtájú beruházás, a melyről mi nem tudunk, de a melyhez a pénzügyminiszter urnak fegyverkeznie kell? A beruházási kérdéssel talán külön fogunk ugyan foglalkozni, de kérdem a pénzügyminiszter úrtól, nyilatkozzék: el van-e ejtve a beruházások eszméje, el van-e ejtve az a nagy beruházási kölcsön, a melylyel annyi igéret áll kapcsolatban és a melylyel annyi panasz lett elhallgattatva? Vagy csak azt vártuk, hogy kitavaszodjék ? Ilyen kérdésben ellenmondásokba keveredni a pénzügyi politika jól felfogott érdeke szempontjából nem szabad, mert ez sokkal többet árt a pénzügyi .politikának, mint a mennyit a t. pénzügyminiszter ur nekem majdan e téren szememre fog vethetni. Igen furcsán hangzik az az összehasonlítás, a melyet, mint argumentumot alkalmaznak és a mely szerint mindig összehasonlítják a jelenlegi konverziójavaslat preliminált eredményét a múltbeli konverzióéval. Ne azokkal az állapotokkal tessék összehasonlítani, a melyek akkor léteztek, mikor az ország deficzittel küzdött és a mikor nem volt olyan nagy pénztári készletünk, mint most, ne azzal a konverzióval, a melylyel szemben a mostani állapotok gyümölcseit önök élvezik és a melylyel annyit dicsekednek, hanem méltóztassanak összehasonlítani a konverzió-javaslat várható eredményét azokkal az eredményekkel, a melyeket más, még a miénknél sem jobb viszonyok közt élő országok, hasonló viszonyok közt ugyanabban az időpontban megvalósítani tudtak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Itt van az összehasonlítás anyaga előttünk. Itt van Ausztria. Ausztriának akkor, mikor a mi 4%-os koronajáradékunk árfolyama 97'95-ön állott, járadéka
