Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
83. országos ülés 1902 április U-én, pénteken. 105 formán súlyt kell helyeznünk azok minden részére, legyen az akár földmivelési, akár ipari, akár kereskedelmi kérdés. Hogy pedig ebben nem jelentéktelen szerepet játszik az ipar és kereskedelem, ezt, gondolom, mindnyájan kell, hogy elismerjük, (Ugy van! jobbfelöl.) De ezt azután csak szavakkal és csak teóriákkal támogatni, a hol azonban ennek érdekében valamit tenni kell, azt megtagadni, ez, azt hiszem, nem egészen megfelelő, nem egészen igazságos dolog. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Igenis, az ipar és a kereskedelem Magyarország jövője megalapításának egyik tényezője; ezt felkarolni, ezzel az igazság és a helyesség határai között a legmelegebben foglalkozni mindnyájunknak kötelességünk. Én a magam részéről, a ki nemcsak kötelességemnél, de meggyőződésemnél fogva is erre nagy súlyt helyezek, hatályosan és erélyesen fogok igyekezni ezen érdekeket képviselni a nélkül, hogy a másik gazdasági ágazattal összeütközésbe kellene jutnom. [Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam megjegyezni, különben kérem a tétel elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon?) Elnök: Gr. Zichy Jenő személyes kérdésben óhajt nyilatkozni. Gr. Zichy Jenő: A t, ház engedelmével személyes kérdésben kívánok nyilatkozni. Az igen tisztelt miniszter ur némileg szemrehányást tett nekem, mert az ő nézete szerint azt a Rosthorn urat, a ki valami parlamenti tag vagy osztrák hivatalnok, ezen a czimen jogosan megilleti az, hogy bennünket khinaiaknak vagy bárminek mondhasson. Bocsánatot kérek, nem ugy van. Az a Rosthorn ur az osztrák-magyar diplomácziának tagja, mint ilyen pedig Magyarország által ép ugy fizettetik, mint az osztrák állam által. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen minőségben szabadságolt állományban jelenleg Bécsben tartózkodik és ezen minőségében nevezett minket a hivatalos világ előtt khinaiaknak. A kinek ez tetszik, ám tessék, de én nem osztozom az örömében. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Egészen természetesnek fogja találni bárki is azt, bármely párthoz tartozzék, hogy, a midőn a nagyon sokágú kereskedelemügyi tárcza ügyeihez hozzászólók egyre-másra a t. miniszter ur figyelmét fölhívták, nem vártak és nem is várhattak a t. miniszter úrtól, a ki még csak oly rövid időn áll e tárcza élén, kimerítő fölvilágosítást. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszter urnak azt a kijelentését tehát, hogy figyelembe vesz minden felszólalást, de nincs abban a helyzetben, hogy konkrét kérdésekről, pl., egyes gyárak alapításáról, stb., a minőket itt Bartha Ferencz, Nessi Pál t. barátaim is említettek, ítéletet mondhasson, mindKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. nyájan megnyugvással veszszük, mert lehetetlent tőle nem kívánunk, de megelégszünk azzal az ígéretével — s ismervén őt, reméljük, be is fogja váltani — hogy minden, elhangzott jóakaratú figyelmeztetést figyelmére méltat és nemcsak a gyáripar, de a kisipar fejlesztését is szivén fogja viselni, de kellő ellenőrzést is fog gyakorolni — a mire ebben az irreális korszakban nagy szükség van — abban az irányban, hogy pl. a szubvencziók és egyéb állami kedvezmények ki ne használtassanak olyan sajnosán, a mint azt külföldről beimportált egyes czégek már eddig is cselekedték. Igen helyes a miniszter urnak az az intencziója is, hogy különös gondot kíván fordítani a Felvidékre, a hol a kivándorlás a megélhetés hiánya miatt oly óriási módon indult meg. Hiszen csak e napokban olvastam, hogy Zemplén vármegye egyik felvidéki járásában annyira kint van a munkaképes nép Amerikában, hogy 535 legény közül, kiknek az ujonczozásnál meg kellett volna jelenniök, csak 267 volt található, a többi pedig mind Amerikában van. Ez a 267 is munkatehetetlen ugy, hogy összesen 37 vált be közülök. Igen ijesztő kép ez, csak egy-egy ponton nézve azt; de így van ez Mármarostól végig az északi vármegyékben mindenütt. így van ez még Pozsony vármegyének, mely pediglen nem tartozik a szegényebb vármegyékhez, hegyentuli járásában is. Amerikában van a legtöbb fiatal erő. A Dunántúlról is megindult a kivándorlás. Mindent el kell tehát követnünk, hogy fajunkat, vérünket megmentsük és módot nyújtsunk neki itthon a megélhetésre. Azért üdvözlöm azt a kimondott szót, hogy a Felvidékre különös tekintettel kivan lenni a miniszter ur azzal, hogy gyárak alapítását, a melyek munkát adnának a szegény népnek és így talán korlátozni fognák a kivándorlást, elő fogja segíteni. Azért is helyén való, ha a miniszter ur a Felvidéken első sorban a hazai gyári vállalkozókat, de ha hazai nem akad, a külföldieket is segélyben részesiti, de mindenkor a kellő ellenőrzés mellett, a mire ismételten súlyt helyezek. Azt a bizonyos titkolózást nem értem. A t. miniszter ur enyhített ugyan előbbi szavain az által, hogy kijelentette, hogy kész minden képviselőnek, ha valaki speczialiter érdeklődik az ügy iránt, az illető gyáralapitási adatokba betekintést engedni, de én azt hiszem, hogy annak, a ki nyilvános gyárat alapit, még üzleti szempontból is a nyilvánosságot keresnie kell. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha szolid ipart üz az illető, akkor hiába rágalmazza őt egy pár konkurrense. Annak nem árt az. A szoliditás előbb-utóbb kiküzdi magát, azt pedig soha sem lehet biztosítani, hogy az illetőt mindenütt hozsannával fogadják. Természetes dolog, hogy konkurrensek mindenütt támadnak és ilyenkor a fő elv, hogy mindig az arra legméltóbbakat és legreálisabbakat kell kikeresni, a mit a miniszter úrtól elvárunk és remélünk. 14
