Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 április U-én, pénteken. 105 formán súlyt kell helyeznünk azok minden ré­szére, legyen az akár földmivelési, akár ipari, akár kereskedelmi kérdés. Hogy pedig ebben nem jelentéktelen szerepet játszik az ipar és keres­kedelem, ezt, gondolom, mindnyájan kell, hogy elismerjük, (Ugy van! jobbfelöl.) De ezt azután csak szavakkal és csak teóriákkal támogatni, a hol azonban ennek érdekében valamit tenni kell, azt megtagadni, ez, azt hiszem, nem egészen megfelelő, nem egészen igazságos dolog. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Igenis, az ipar és a kereske­delem Magyarország jövője megalapításának egyik tényezője; ezt felkarolni, ezzel az igazság és a helyesség határai között a legmelegebben fog­lalkozni mindnyájunknak kötelességünk. Én a ma­gam részéről, a ki nemcsak kötelességemnél, de meg­győződésemnél fogva is erre nagy súlyt helyezek, hatályosan és erélyesen fogok igyekezni ezen érde­keket képviselni a nélkül, hogy a másik gazda­sági ágazattal összeütközésbe kellene jutnom. [Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam megjegyezni, különben kérem a tétel elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon?) Elnök: Gr. Zichy Jenő személyes kérdésben óhajt nyilatkozni. Gr. Zichy Jenő: A t, ház engedelmével sze­mélyes kérdésben kívánok nyilatkozni. Az igen tisztelt miniszter ur némileg szemrehányást tett nekem, mert az ő nézete szerint azt a Rosthorn urat, a ki valami parlamenti tag vagy osztrák hivatalnok, ezen a czimen jogosan megilleti az, hogy bennünket khinaiaknak vagy bárminek mond­hasson. Bocsánatot kérek, nem ugy van. Az a Rosthorn ur az osztrák-magyar diplomácziának tagja, mint ilyen pedig Magyarország által ép ugy fizettetik, mint az osztrák állam által. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen minőségben szabadságolt állományban je­lenleg Bécsben tartózkodik és ezen minőségében nevezett minket a hivatalos világ előtt khinaiak­nak. A kinek ez tetszik, ám tessék, de én nem osztozom az örömében. (Tetszés a szélsőbal­oldalon.) Illyés Bálint jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Egészen természe­tesnek fogja találni bárki is azt, bármely párthoz tartozzék, hogy, a midőn a nagyon sok­ágú kereskedelemügyi tárcza ügyeihez hozzászólók egyre-másra a t. miniszter ur figyelmét föl­hívták, nem vártak és nem is várhattak a t. miniszter úrtól, a ki még csak oly rövid időn áll e tárcza élén, kimerítő fölvilágosí­tást. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A minisz­ter urnak azt a kijelentését tehát, hogy figye­lembe vesz minden felszólalást, de nincs ab­ban a helyzetben, hogy konkrét kérdések­ről, pl., egyes gyárak alapításáról, stb., a mi­nőket itt Bartha Ferencz, Nessi Pál t. bará­taim is említettek, ítéletet mondhasson, mind­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. nyájan megnyugvással veszszük, mert lehetetlent tőle nem kívánunk, de megelégszünk azzal az ígéretével — s ismervén őt, reméljük, be is fogja váltani — hogy minden, elhangzott jó­akaratú figyelmeztetést figyelmére méltat és nem­csak a gyáripar, de a kisipar fejlesztését is szivén fogja viselni, de kellő ellenőrzést is fog gyakorolni — a mire ebben az irreális kor­szakban nagy szükség van — abban az irány­ban, hogy pl. a szubvencziók és egyéb állami kedvezmények ki ne használtassanak olyan sajnosán, a mint azt külföldről beimpor­tált egyes czégek már eddig is cselekedték. Igen helyes a miniszter urnak az az intencziója is, hogy különös gondot kíván fordítani a Fel­vidékre, a hol a kivándorlás a megélhetés hiánya miatt oly óriási módon indult meg. Hiszen csak e napokban olvastam, hogy Zemplén vár­megye egyik felvidéki járásában annyira kint van a munkaképes nép Amerikában, hogy 535 legény közül, kiknek az ujonczozásnál meg kel­lett volna jelenniök, csak 267 volt található, a többi pedig mind Amerikában van. Ez a 267 is munkatehetetlen ugy, hogy összesen 37 vált be közülök. Igen ijesztő kép ez, csak egy-egy ponton nézve azt; de így van ez Mármarostól végig az északi vármegyékben mindenütt. így van ez még Pozsony vármegyének, mely pediglen nem tartozik a szegényebb vármegyékhez, hegyen­tuli járásában is. Amerikában van a legtöbb fiatal erő. A Dunántúlról is megindult a ki­vándorlás. Mindent el kell tehát követnünk, hogy fajunkat, vérünket megmentsük és módot nyújtsunk neki itthon a megélhetésre. Azért üdvözlöm azt a kimondott szót, hogy a Fel­vidékre különös tekintettel kivan lenni a minisz­ter ur azzal, hogy gyárak alapítását, a melyek munkát adnának a szegény népnek és így talán korlátozni fognák a kivándorlást, elő fogja segí­teni. Azért is helyén való, ha a miniszter ur a Felvidéken első sorban a hazai gyári vállalkozó­kat, de ha hazai nem akad, a külföldieket is segélyben részesiti, de mindenkor a kellő ellen­őrzés mellett, a mire ismételten súlyt helyezek. Azt a bizonyos titkolózást nem értem. A t. miniszter ur enyhített ugyan előbbi szavain az által, hogy kijelentette, hogy kész minden kép­viselőnek, ha valaki speczialiter érdeklődik az ügy iránt, az illető gyáralapitási adatokba be­tekintést engedni, de én azt hiszem, hogy annak, a ki nyilvános gyárat alapit, még üzleti szempontból is a nyilvánosságot ke­resnie kell. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha szolid ipart üz az illető, akkor hiába rágal­mazza őt egy pár konkurrense. Annak nem árt az. A szoliditás előbb-utóbb kiküzdi magát, azt pedig soha sem lehet biztosítani, hogy az illetőt mindenütt hozsannával fogadják. Természetes dolog, hogy konkurrensek mindenütt támadnak és ilyenkor a fő elv, hogy mindig az arra leg­méltóbbakat és legreálisabbakat kell kikeresni, a mit a miniszter úrtól elvárunk és remélünk. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom