Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
83. országos ülés 1902 április 4-én, pénteken. 103 pusztulásnak indult. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) A ki a 60-as években és a 70-es évek elején a kisiparnak sorsát ismerte, az nagyon jól tudja, hogy annak válsága és veszedelme nem attól az időtől fogva datálódik, hanem a termelési viszonyok megváltozásának azon időpontjától kezdve, a mikor a tömegtermelés a kisipar prosperálására úgyszólván halálos csapást mért. Ezen, a mennyire lehet, segíteni kell, és hogy ezen segitségnek egyik módja az ipartörvénynek reviziója is, azt elmondottam már a múlt alkalommal és hangsúlyozom ma is. Csak azt az egyet kell még megjegyeznem, hogy az ipari törvényeknek helyes és czélszerii megoldása nem tartozik a nagyon könnyű kérdések közé, kivált ha azt organikus összefüggésbe kellene hozni a szövetkezeti eszmével és mindazon dolgokkal, a melyek az ipari törvény jóságával és helyességével összefüggnek. Miután pedig a kérdés ez idő szerint még kellőleg előkészitve nincsen, bár a munka folyik, igen szívesen megígérem, hogy foglalkozni kívánok ezzel a kérdéssel, azonban, hogy mikor referálhatok e tekintetben, ha egyáltalában én leszek abban a helyzetben, hogy a háznak referáljak, és hogy mikor jöhetek azzal a törvényhozás elé, azt ma még megmondani képes nem vagyok. Nessi Pál: Igen jó kezekben van az ipartörvény revíziójának munkája! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Kinek a kezében ?) Krasznay Ferencz: Mi a miniszter uraktól várjuk a reformokat, nem a miniszteri tanácsos uraktól! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter: Gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam felhívta figyelmemet a mintamuzeum kérdésére, és melegen ajánlotta, hogy miután Magyarországnak jövője főképen Keleten van, a mit én is tartok ós a mire nézve azonban rögtön leszek bátor néhány szerény reflexiót megtenni, tehát kell, hogy foglalkozzunk azzal, hogy Keletre olyan czikkeket szállítsunk, a melyek az ottani ízlésnek és formáknak megfelelnek. Hát ez, t. ház, a dolog természetében fekszik; kultiválni, gondoskodni és fejleszteni kell ezt a kérdést is és én szívesen megígérem, hogy nekem is a legmelegebb gondoskodásom tárgyát fogja képezni az ezen kérdéssel való foglalkozás. De méltóztassék megengedni, hogy a Keletre sem olyan könnyű bejönni ezen íparczikkekkel, mert do ut des (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) és a mit kapunk, meg kell nézni, hogy mit adunk érte és hogy mennyiben érinti ez Magyarország gazdasági érdekeit. A kelet épen olyan nyerstermelő ország, mint mi, annak konczessziót tenni tehát — nem szólok most arról, hogy ez megtörténjék-e vagy sem, — nagyon megfontolandó dolog. Ha már mostan a keletre be akarunk menni iparczikkeinkkel, akkor számolni kell azzal, hogy adjunk is érte valamit. Ez tehát kétélű fegyver, a miből ugyan nem az következik, hogy ne történjék semmi, sőt történni is kell, hanem következik az, hogy ez nem olyan könnyű dolog, mint azt t. barátom hiszi. Gr. Zichy Jenő: Tessék jó utazókat tartani! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Kétségtelen igaz, hogy jó utazókra nagy szükség van, hogy azok az expoziturák, a melyek tudtommal ott vannak, elég sikerrel működhessenek ; csak az a fő, hogy ezeknek a működése támogattassék, fejlesztessék és minden irányban életképessé tétessék. T. barátom felszólalásában- megemlékezett egy bécsi felolvasásról is. (Halljuk! Halljuk!) a melyet a khinai követségnek egy alkalmazottja Bécsben tartott, (Elénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) a ki akként nyilatkozott, hogy minek Ausztriának Khinába menni, hiszen Ausztriának meg van a maga Khinája és ez Magyarország. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: TJgy van!) Thaly Kálmán: Ugy is van! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : így van-e, vagy nem: én ezzel e pillanatban nem foglalkozom, csak azt jegyzem meg az én t. barátomnak, hogy tőle, a ki ezt saját álláspontja mellett, bár teljes joggal, kangulatcsinálás szempontjából, felhozta, több igazságot vártam volna, mert kellett volna nyilatkoznia, arról is, hogy Ausztriában nemcsak ilyenek vannak, hanem olyanok is, — még pedig a sajtóban, a közvéleményben és parlamentben, — a kik azt hirdetik, hogy Magyarország gazdaságilag Ausztriát kizsákmányolja. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Igen! De miért? (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Azt mondják, hogy Magyarország Ausztriát gazdaságilag kizsákmányolja! Gr. Zichy Jenő: Óh, dehogy! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : T, barátom mindennap olvashatja, mindennap hallhatja ezt és a parlamentben is történnek nyilatkozatok, a melyeknek értelme ez, Krasznay Ferencz: Abból egy betű sem igaz, ele a kinézerből igaz. Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Az igaz. A különbség azonban az, hogy az az én t. barátom malmára hajtja a vizet, ez jjedig nem. Szerintem sem az egyik, sem a másik részen nincs az igazság. Az igazság annak a részén van, a ki ebben a kérdésben nem jelszavak után indul, hanem kutatás, számítás és tanulmányozás után állapítja meg nézeteit és ezekkel igyekszik saját álláspontja mellett prozelitákat szerezni. (Helyeslés a jobboldalon.) A hangulatcsinálás a legkönnyebb mesterség, de van neki egy nagy veszedelme és ez az, hogy még ott is, a hol a hangulatnak nincsen igaza, veszedelmesen hat a nagy tömegre és igen nehéz azután a legéletbevágóbb, a legfontosabb és a legigazságosabb kérdéseket is belevinni a közvéleménybe ugy, a mint azt az ügynek érdeke,
