Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

102 ö3. országos ülés 1902 segélyek a képviselőház tudomására hozassanak, és egy kimutatás alakjában az évi jelentésbe beillesztessenek. T. ház! Titkolódzni senki sem akar, én legkevésbbé. Nekem titkom nincs, remélem, nem is lesz. De nagyon megfontolandó az, midőn Magyarországon egyesek komoly gyáriparalapitási szándékkal jönnek, hogy akkor nevük a nyilvánosságnak átadassák, azért, hogy ez mindenki által jó és rossz kritika tárgyává tétessék ; ez, azt gondolom, nem felel meg annak a czélnak, a mely szemeink előtt kell, hogy lebegjen. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Hisz meg lehet tudni amúgy is! (Zaj.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Az iparosnak ép ugy, mint a kereskedőnek, megvan a maga anyagi és erkölcsi vagyona. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Ezt a piaczra senki szívesen nem viszi. Már pedig méltóztassanak megengedni, de nagyon gyakran megtörténik, hogy a legjobb szándék is olyan módon pertraktáltatik a sajtóban és a közvéleményben, a mely az illetőre nézve sértő, megalázó, hitelének és erkölcsi reputácziójának ártalmára válik. Ezt megakadályozni kötelességünk. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Ha ártalmára válik, ne fogadja el! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Ha igen t. képviselőtársamnak az a nézete, hogy ne fogadja el az illető és ne jöjjön ide, akkor nem is fog itt czélt érni az iparalapitási törekvés. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen épen arról az oldalról hallottuk leggyakrabban, hogyha Magyarországon önálló vámterület lenne, akkor tömegesen fognának ide bejönni az iparvállalatok. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Nem kell akkor szubvenczió! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt kell megpróbálni! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter: Ha ezekkel szemben az az elidegenítő eljárás követte tik, hogy ők minden ok és czél nélkül és a legjobb tendenczia és legnemesebb törekvés mellett meghurczoltatnak, akkor bizonyára senki sem fog ide jönni, mert sem én, sem más... (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: Ha a szubvenczió becstelen dolog, nem kell elfogadni! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : ... sem én, sem más nem teszi ki magát annak, hogy vagyonával, szellemi és erkölcsi tőkéjével áldozatot hozzon bizonyos czélokra ott, a hol épen ennek a fejében a helyett, hogy elismerést kapna, megalázó támadásokkal találkozik. (Ugy van! a jobboldalon.) Zboray Miklós: Miért támadják? Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Én nem azt mondom, hogy ez maradjon titok, én szívesen és készséggel megnyugszom április k-én, pénteken. abban, sőt a kormány kötelességének tartom azt, hogy minden évben a pénzügyi bizottság tárgyalásai alkalmával ezen kimutatásokat bocsássa a bizottság rendelkezésére, hogy ez megbírálhassa, megítélhesse azt, vájjon nem forognak-e fenn olyan viszonyok és körülmények, a melyeket helyeselni nem lehet; de a nyilvánosság számára ezt közrebocsátani, azt gondolom, nem felelne meg épen annak a czélnak, annak a törekvésnek, a melynek érdekében az _ iparalapitás terén ilyen áldozatokat hozunk; (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) sőt többet mondok : én kész vagyok és hajlandó vagyok akárkinek a t. képviselő urak közül a rendelkezésemre álló adatokat és kimutatásokat minden perczben rendelkezésére bocsátani; (Helyeslés.) csak egyet óhajtok és akarok kikerülni, hogy avatatlanok és nem helyes törekvések nyilatkozzanak és nyilatkozhassanak meg akként, hogy az illető iparvállalatalapitók ki legyenek és ki lehessenek téve olyan visszaéléseknek, a melyeket az illetők mindenesetre kikerülni óhajtanak épen az ügy és a czél érdekében. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A kisipar érdekeiről igen melegen nyilatkoztak Ernszt, Major és Csernoch t. képviselőtársaim. Ok t. i. felpanaszolták, hogy a kisipar tengődésének egyik oka abban rejlik, hogy az állam nem megy időközönkint elegendő anyagi támogatással ennek segítségére és istápolására. Felhozták, hogy a múlt időkben a kisijiar támogatására szánt egész összeg a költségvetésben 2000 írttal volt felvéve. Hát én nem tudom, meglehet, hogy igy volt a múltban, de hogy ez idő szerint a kisipar részére már 342.000 korona támogatás nyujtatik, ez a kimutatásokból nyilvánvaló. Nem mondom, hogy ez elég, sőt többet mondok: a támogatásban e téren tovább kell menni, csakhogy rendszert kell a támogatásba belevinni, olyan rendszert, a melynek segítségével nem pusztán casuistice, és nem egyes elintézések történnek, hanem bizonyos vágányon megy az egész teljes határozottsággal épen azért, hogy maga az ügy is ezen a téren erősebben föllendüljön, másfelől pedig mindenki tudja, hogy melyik az az ut, a melyen ezen ügy sikeresen a czél felé vezethető és megvalósítható. (Ugy van! jobbfelöl.) T. képviselőtársam felhozta, hogy a kisipar baja nem a termelési viszonyok megváltozásában rejlik, vagy legalább nem egészen ebben, hanem azon ipari törvényekben, a melyeknek egyike 1872-ben, másika 1884-ben alkottatott meg. Megengedem, hogy ezen ipartörvényeknek vannak hiányai, és hogy ezek részben talán elavultak is, sőt hogy ezeknek reformálásáról és módosításáról gondoskodni kell. De hogy a kisipar veszedelmének nem ez az oka, vagy legalább is igen kis része van ebben annak, hanem hogy valóban a termelési viszonyok megváltozása az oka a kisipar pusztulásának, ezt mutatja az, hogy a kisipar az 1872-iki törvény előtt is már