Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

88 67. országos ülés 1902 országos budgetet; vagy pedig abban az irányban látom szükségesnek az intézkedést, hogy ezen nyomozás ismét visszahelyeztessék az igazságszolgáltatás keretébe. (Helyeslés a néppárt padjain.) Még csak egyetlenegy körülményt akarok felemlíteni a csendőrség tételére nézve, hogy -t. i. a belügyminiszter ur a csendőrséggel szemben a felügyeleti jogot gyakorolja a lehető legszigorúbb módon, hogy a csendőrségnek a közönséggel való érintkezésben a humánus eljárást tökéletesen biztosítsa, hogy oly visszaélések, a melyeket én is, sajnos, kénytelen voltam a perifériákon tapasztalni, ne csak szórványosan fordulhassanak elő, hanem egyáltalában ne is forduljanak elő; mert némely helyen oly elbánásban részesitik a közönséget a csendőrség részéről, a mely egyáltalában nem egyeztethető össze a humanizmussal, hanem a régi korszaknak legsötétebb idejébe illenék sokszor be. Mindezek alapján kijelentem, hogy a belügyi tárcza költségvetését általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés a néppárt padjain.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Egészen természetes, hogy a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál a felszólaló képviselő urak nem ragaszkodnak csupán a költségvetés egyes tételeinek és a költségvetés részleteihez tartozó kérdéseknek megbeszéléséhez, hanem kitérnek adminisztraczionális állapotaink kritikájára és az adminisztrácziónak — nem tagadom, — igen sok részében tapasztalt hiányok megbeszélésére is, sőt felölelik fejtegetéseik körébe a közigazgatási reform kérdését is, kikapva ebből ugy, amint kikí ezt vagy azt közelállónak tartja a maga felfogásához, vagy jobban érdeklődik iránta, — egyik vagy másik részletét e kérdésnek. Én a magam részéről azt, hogy az adniimisztraczionális reform kérdésébe belebocsátkozzam és hosszabb fejtegetés tárgyává tegyem, feleslegesnek tartom. Feleslegesnek tartom azért, mert erről a kérdésről az első törvénynél, a mely érintette, sőt talán többet is tett, megkezdte az adminisztráczió reformját, kötelességemben lévőnek tartottam, hogy minden feltűnés , minden pretenzió nélkül, vita közben, egészen egyszerűen előadjam azokat az irányelveket, a melyeket az adminisztraczionális reform alapjának tekintek. Deczember 12-én elmondtam a t. képviselőháznak, melyek azok az alapeszmék, a melyekből kiindulok a reform egész terrénumán, az összes kérdéseken át. Megmondtam nézetemet az adminisztráczió államositásának kérdéséről, megmondtam, hogyan fogom fel ezt, hogyan fogom fel az önkormányzatot, miként akarom a kettő közt a határvonalat megvonni. Az elvek iránt tehát tisztában van a képviselőház, tisztában van az ország. Igenis, az adminisztrácziót államosítani akarom azon határig, a mig az állami akarat akadálytalan érvéárczius 7-én, pénteken. nyesülése az ország állami, közigazgatási és nemzeti érdekeinek szempontjából feltétlenül szükséges. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De nem akarok tovább menni, mint a mi erre az érvényesülésre szükséges. Annyit, a mennyit ennek biztosítására tenni kell, megteszek, többet nem, mert a több felesleges is, káros is, árt a dolog lényegének. Én az önkormányzatot meg akarom tartani, nemcsak azért, mert a szabadságszerető emberek közé tartozom, nemcsak azért, mert az alkotmányosságnak és szabadságnak eszméjétől az önkormányzatot, mint annak elválhatatlan testvérét, elválasztani nem lehet semmi téren, hanem azért is, mert az ország közszellemének ápolására feltétlenül szükségesnek tartom ; (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert szükségesnek tartom azt a lokális, az önkormányzatnak, hogy ugy mondjam, banálisabb kötelékein kívül messzebb menő szempontokból is. Mert nem elég az önkormányzatot csak abból a szempontból felfogni, hogy község, város, törvényhatóság a maga ügykörében, a maga lokális ügyei körébe tartozó dolgokat önmaga intézheti el legjobban. Ezen az úgyszólván megszorított, alantas és banális felfogáson túl ezt a magasabb szempontot is szem előtt tartom és azért akarom az önkormányzatot a maga lényegében, szellemében fentartani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Gondolom, ennek a tételnek, e kiindulási pontnak helyességét nem kontrovertálja senki. A kérdés itt is, mint minden kérdésnél és minden ügynél, az, hogy hogyan alkalmaztatnak az elvek? Az elvek alkalmazásának irányára nézve elmondtam nézeteimet. Most már in concreto hogyan jutnak ezek megtestesülésre, kifejezésre azokban a törvényjavaslatokban, és azokban — hogy ugy mondjam — reformtestekben, a melyek a t. képviselőház elé fognak terjesztetni: azt majd akkor, a törvényjavaslatok előterjesztésénél fogom kifejteni, mert azok fogják megmutatni. Addig is függeszszük fel ítéletünket ott is, itt is, mig ezek az adminisztraczionális hatásköröket, az adminisztraczionális szervezetet — mert ebből állnak — megállapító javaslatok, mint a reform egyes testei, az országgyűlés és a közvélemény elé nem kerülnek. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Meglepetéseket nem tervezek. Kijelentem, hogy a mint a megfelelő stádiumba jönnek az előterjesztések, a melyek munka alatt vannak, intézkedni fogok, hogy azok közkézen foroghassanak. (Helyeslés.) Én azokat elpalástolni, eltitkolni nem fogom, (Tetszés jobbról és a tcözépen.) mert ezek az életnek igen fontos kérdései, itt egy igen messze kiható nagy reformról van szó; annak idején nem fogok tehát vonakodni, hogy e reform-terv a közvélemény éltető, _ tisztító, megvilágító levegőjén átbocsáttassék. {Elénk tetszés jobbról, és a tcözépen.) Egyet azonban kijelentek, és ez az, hogy nem kötöm magamat ahhoz — magának a reformnak érdekében, — hogy a kérdéseknek