Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

67. országos ülés 1902 márczius 7-én, pénteken. 87 bizottságban. Több mozgalmat indítottak meg már ez ellen, de miután e mozgalom meginditói látták, hogy egy olyan falanx-szal állnak szemben, a melyet megtörni lehetetlenség, abbahagyták ezen helyes ténykedésüket, azon reményben, hogy majd a fővárosi törvény reviziója alkalmával ezen kérdés is meg fog oldatni, A fővárosi törvény jelenlegi szervezetében csak az az intézkedés foglaltatik, hogy az illetők, a kik valamely kérdés eldöntésében inkompatibilisek, a szavazásból zárassanak ki, illetőleg kizárhatók. Azonban tudtommal, egy-két nagyon elszórt eset kivételével, ez a kérdés a szavazások alkalmával soha fel nem vettetett, ugy, hogy az inkompatibilis városatyák bátran szavaztak minden egyes esetben, természetesen a rekompenzáczió alapelve szerint, ugy, hogy: »ma nekem, holnap neked; kéz kezet mos«. Ilyenformán igen gyakran történtek meg oly dolgok, a melyek a közügyre határozottan nagyon károsak voltak. Ezeket óhajtottam, t. ház, a fővárosi törvény reviziója kérdésében kiegészitésül még felhozni. Most méltóztassék megengedni, hogy a részletekre térjek át. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.), Én, t. ház, őszintén megvallva, a főispánoknak, főpolgármestereknek, s a főispáni titkároknak a budgetbe helyezett fizetési tételét egyáltalában nem tartom elfogadhatónak, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert én ezen állásokat egyáltalában szükségteleneknek tartom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A ki ismeri az ezen állásokban lévő egyének kötelességeit, az tisztában van azzal, hogy ezek a közérdek szempontjából teljesen felesleges munkát végeznek, és csak pártpolitikai szempontból viselik állásukat; (Igaz! ügy van! balfelöl.) ők tulajdonképen egy pártnak, az uralkodó pártnak politikai ágensei. Teljesen indokolatlannak tartom, hogy az állam ilyen, tulajdonképen csak egy párt hatalmi szempontjából szükséges költségeket viseljen. Ha már rendszeresitenek ilyen állásokat, akkor legyenek ezek tiszteletbeli állások. Nagyon hiszem, hogy lesznek ezen állásokra vállalkozó egyének abban az esetben is, ha az illetőket fizetés nélkül fogják ez állásokkal megkínálni. Még egy tételt, a szinmüvészet tételét tartom túlmagasnak; mert hogy egy olyan gazdasági válságban lévő ország, mint a mi szegény országunk, ilyen óriási terhet áldozzon csak azért, hogy a színházak bizonyos társadalmi kasztoknak szórakozási helyül szolgáljanak, ezt én indokolatlannak tartom, különösen ily horribilis magasságban, a mint ez ezen tétel alatt a belügyminiszteri tárezában foglaltatik. A közelmúltban egyik lapban olvastam, hogy az operaházi segédszemélyzet felkereste a belügyminiszter urat azon kérelem előterjesztése czéljából, hogy rendezze a fizetésüket, mert képtelenek azon csekély fizetésből megélni. És akkor a belügyminiszter ur elismerte, hogy az illetőknek csakugyan csekély a fizetése, és megigérte, hogy a költségvetés keretén belül majd intézkedni fog, hogy fizetésük megjavíttassák. Vagy a költségvetésnek ezen tétele, vagy pedig a belügyminiszter urnak ezen ígérete a nála járt deputácziójával szemben nem volt őszinte, mert tudvalevőleg e czélra a költségvetés keretén belül nemcsak hogy nem állott rendelkezésére bármily csekélyke összeg is, sőt tudvalevőleg óriási túlkiadások merültek fel ezen tételnél, — vagy pedig, a mint mondottam, nem volt őszinte a magasság tekintetében, a melylyel ezen összeget kitünteti a jelenlegi költségvetésben. Azt hiszem, hogy ezen utóbbi körülmény áll, mert a zárószámadás és a múlt évre már az első háromnegyed esztendőben tényleg történt kiadások összege bizonyította, hogy az egész évi költségvetési előirányzat már szeptember hó végéig jóval túl volt haladva. Még egy tétel van, a mely nemcsak az államra, hanem a szerencsétlen székes-fővárosra is óriási terhet ró, mert a törvény szerint 50°/okal hozzájárulni köteles ezen költségekhez és ez a fő- és székvárosi m. kir. államrendőrség tétele. Ez évről-évre szaporodik, folyton nagyobb öszszegek állíttatnak be a költségvetésbe, de különösen abban az évben óriási, körülbelül 400,000 korona emelkedést tapasztalunk, a mikor az uj bűnvádi perrendtartás életbelépett, a midőn az igazságszolgáltatás vállairól egy nagy teher a közigazgatási hatóságok vállaira helyeztetett át, t. i. ugy a fő- és székvárosi m. kir. államrendőrségre, mint a vidéki főszolgabírói és egyéb közigazgatási hivatalokra. A ki tapasztalatból beszélhet, tudja, hogy mennyire rovására van ez a közérdeknek és az tudja csak igazán méltányolni azt, hogy mily óriási kellemetlenkedésekkel, felületességgel, az igazságszolgáltatás terén tapasztalható nagy hiányokkal jár az, hogy az igazságszolgáltatás kezéből a nyomozás kivétetett és olyanok kezébe adatott, a kiknek nagy része egyáltalában nem képzett egyén, a kik ezen a téren nem birnak kellő kvalifikáczióval és épen azért annyi felesleges munkát végeznek, hogy tulajdonképen az érdemi munkára nem jut idejük. Jogilag nem képzett egyének végeznek nyomozásokat oly irányban, a mely irányban egyáltalában képtelenség, hogy azt jogilag nem képzett ember végezze; de természetesen ezzel a saját hivatásukra szánt időt fecsérlik el. És mi a következménye ennek? Az, hogy budgetünk oly költségekkel van terhelve, melyek egyáltalán nem merülnének fel, hogyha szakképzett egyének végeznék ezen teendőket. Azért, t. ház, ezen tételnél a kormány figyelmét fel kell hívnom különösen arra a körülményre, hogy a legközelebbi alkalommal e tekintetben jó lesz bármily irányban intézkedni; vagy abban az irányban, hogy a közigazgatási hatóságoknál ezen teendőket oly egyének végezzék, a kik megfelelő jogi képzettséggel birnak és ez által felesleges pénzpocséklással nem fogják terhelni az