Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

86 67. országos ülés 1902 márczius 7-én, pénteken. mert már intimidálva voltak, azért a jogosulatlan hatás elkerülhetetlenül rányomta jellegét az egész választásra. így volt ez legutóbb a zsámbokréti választásnál is. Oly óriási karhatalom rendeltetett oda ki, hogy sokkal több katona ós csendőr volt abban a kerületben, mint a hány választópolgára van annak a kerületnek. Nem tudom, hogy másfelé is igy van-e, de ezekből következtetve, azt hiszem, hogy valószinüleg szintén igy van, a mi egy valóságos rendszert állapitana meg; helytelenül cselekednénk tehát, ha ez ellen nem szólalnánk fel, és ha ezért nem vonnók felelősségre azokat, a kik ezen intézkedéseknek okozói, és ha némán viselnők azon jogtalanságokat, a melyek elkövettetnek az állam, az ország, a választópolgárok és az adófizető közönség rovására. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ez óriási kárt okoz a népnek, mert az adófillérekből kell fizetni a katonai karhatalmat ; azt pedig tudjuk, hogy az nem teszi ezt ingyen, mert részére meg van állapítva a felemelt dijazás, a mi pedig, mint tudjuk, a rendes díjazásnak csaknem négyszerese. Tehát óriási teherrel van megróva a nép, a mely ellen feltétlenül fel kell szólalnunk és a felelősséget azokra kell hárítanunk, a kik azoknak okozói. T. ház! A perifériákon, hogy mennyiben tartják meg a jog, törvény és igazság jelszavait, hogy mennyire megy a basáskodás és mennyire teszi mindegyik azt, a mi neki tetszik, különösen, hogy ha politikai érdemekre hivatkozhatnak: ezt csak egy példával akarom illusztrálni. Az én választókerületemben a főszolgabírói hivatal székhelye Érsekújvár. És mivel a főszolgabírónak Egyház-Nagyszegen, nem messze Nagy-Suránytól van birtoka, politikai érdemeire hivatkozva, kivitte, hogy az ő székhelye Nagy-Surány legyen, daczára annak, hogy a közgyűlés is Érsekújvár székhelylyel választja meg őt főszolgabírónak. Reákényszeriti tehát a polgárok nagy részét, mert Érsekújvár az egész választókerületnek 50°/o-át teszi, reákényszeriti ezt a nagy közönséget arra, hogy kénytelen legyen Nagy-Surányba, vagyis körülbelül 10—11 kilométer távolságra fáradni a főszolgabírói hivatalba. Teljesen indokolatlan, t. ház, hogy mivel egy egyénnek sajátlagos körülményei ezt ugy kívánják, e miatt a nép hiába zaklattassók. Felhívom erre a körülményre a t. belügyminiszter ur figyelmét, és kérem, hogy méltassa figyelemre Érsekújvár polgárainak jogos kívánságát és szerezzen érvényt annak a törvényes rendelkezésnek, hogy a főszolgabírói hivatal ne Nagy-Surányban legyen, hanem odahelyeztessék vissza, a hol annak törvény szerint lennie kell. (Helyeslés a néppárton.) Már az előttem szólt t. képviselőtársaim kiterjeszkedtek a fővárosi törvény revíziójára. Engedje meg nekem a t. ház, hogy néhány szóval ón is hozzájáruljak ezen fejtegetésekhez és a magam részéről is melegen pártoljam törekvésüket abban, hogy a fővárosi törvény mentül hamarább revideáltassék, mert ez nagy közszükséget képez. Ez az elavult törvény akkor létesíttetett, a mikor a két város egyesittetett és még egyáltalában senki sem bírt tájékozottsággal arra vonatkozólag, mi lesz a törvény hatása. Most, 30 évi praxis után e törvény gyengéi, hibái teljesen kivilágosodtak, és igy igen könnyen lehet azon javítani. Csak jóakarat és kis iparkodás kellene hozzá; ez azonban, ugy látszik, a belügymniszterium részéi'ől teljesen hiányzik. Évek hosszú során át ugyanis mindig azt halljuk, hogy munkában van a törvényjavaslat. Azonban e reményünkben mindig csalatkozunk, mert évről-évre idejöttek a költségvetéssel, de soha az uj törvényjavaslattal. A mai rendszer e tekintetben is csak az ígéretek rendszerének bizonyul. (Helyeslés a baloldalon.) Egy igen fontos körülményt hagyott ki Vázsonyi Vilmos képviselőtársam felszólalásában, midőn a választói jogosultság kérdésével foglalkozott. Említés nélkül hagyta a törvénynek azon sajnálatraméltó intézkedését, hogy Budapesten csak az bir választói jogosultsággal, a ki az összeíró küldöttség előtt jelentkezik. Éz véleményem szerint nagyon helytelen intézkedés, a mint különben a körülmények is bizonyítják minden egyes választás alkalmával. Mert ha ugy történnék itt a választás, mint más községi képviselő-testületeknél, hogy t. i. minden képviselőválasztói jogosultsággal biró egyén egyúttal községi választói joggal is bir, akkor mellőzhető volna az az óriási munka és fáradság, a mely ugy az összeíró bizottságokra, mint az összeíró bizottságok előtt jelentkezésre kötelezett választókra hárul az által, hogy minden három esztendőben újra összeirandók az illető kerületnek választói. S a tapasztalat azt bizonyítja, hogy még a legnagyobb választási harczok közepette is, mikor a pártok a legnagyobb erővel szervezkednek, az országgyűlési képviselőválasztói jogosultsággal biró egyéneknek 50, legfeljebb 55°/o-a iratkozik be községi választónak Budapesten. Abban teljesen igaza van Vázsonyi Vilmos képviselőtársamnak, hogy ez a főoka annak, hogy az ellenőrzés Budapest háztartásában a lehető legrestringáltabb, mert azok a választók, a kik véletlenségből, vagy hanyagságból elmulasztják az összeírást, ki vannak zárva a községi háztartás ellenőrzéséből, s ezáltal megkönnyittetik az a helyzet, hogy olyanok jutnak be a törvényhatósági bizottságba, a kik tudvalevőleg nagyon keveset törődnek a közérdekkel, és rendesen a magánérdeket föléje helyezik a közérdeknek. Egy másik igen fontos körülményt is kihagytak az én igen t. bizottsági tagtársaim felszólalásukból és ez az uj törvényben első sorban megoldandó kérdést képez; ez t. i. a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagokra vonatkozó inkompatibilitás kérdése. Ez Budapest főváros községi háztartásának rákfenéje, mert annyi inkompatibilis egyén soha semmiféle testületben együtt nem ült, mint a fővárosi törvényhatósági