Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

67. országos ülés 1902 márczius 7-én, pénteken. 85 Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hanem a törvényben előirt teendők és kötelességek miatti felelősség terhe alatt áll. (Nagy mozgás a haloldalon.) Molnár Jenő: Tessék példát statuálni! Endrey Gyula: A jászberényi elnökkel sem történt semmi! Rakovszky István : Rendjelet kap! Széll Kálmán miniszterelnök: Példát statuálni belügyminiszternek máskép nem lehet, mint a törvény utján. Az sem áll, a mit közbeszólólag kivannak a jászberényi elnökkel. A mit a törvény megenged, a fegyelmi eljárást, azt megindítottam. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Hát a büntető eljárás?) Méltóztatnak tudni, hogy a büntető eljárás micsoda feltételekhez van kötve, abba én nem avatkozhatom, de semmi akadályt sem görditettem volna elébe. A mi ezen esetet illeti, én azonnal sürgönyeztem, daczára, hogy az én jurisdictióm és hatóságom alá az elnök nincsen rendelve, hanem a törvénynek súlya alá esik, hogy szigorúan a törvényhez tartsa magát és semmit ne kövessen el, a mi a j>ártatlansággal ellenkeznék. 0 azt felelte, hogy ismeri kötelességét, a törvényt, és a szerint fog eljárni, a jogosultaknak megadja a választási helyiségben való tartózkodás jogát, másnak nem. Vizsgálni kell tehát, hogy a képviselő urnak joga volt-e a teremben lenni? Ha nem volt, akkor akármennyire áll is valaki a képviselői immunitás alatt, oda bemennie törvény ellenére mégsem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a passzpartukat illeti, mikor panasz jött a választás alatt egy telefonizenet és egy sürgönyjelentés folytán, elrendeltem azonnal, hogy passzpartuk egyformán adassanak ugy a képviselő uraknak, mint a nyilvánosság orgamumainak, a sajtó képviselőinek. Megtartatott-e ez, hogyan és miként tartatott meg, arról meg fogunk győződni, és legyen meggyőződve a t. képviselő ur. hogy ha azt fogom látni, hogy az elnök a maga törvényes kötelességót nem teljesíttette, vagy azon túlment, a törvény súlyát a magam hatáskörében alkalmazni fogom. De ne méltóztassék, mert ez elfogultság, oly szavakkal élni, hogy ott egyoldalú választás volt, hogy nem tudom micsoda terrorizmus és befolyásolás történt. A másik oldalról szintén jönnek panaszok, hogy oly mérvet öltött az agitáczió és a terrorizmus, hogy ott az agitácziónak oly fegyvereivel és eszközeivel éltek, hogy a törvénynek, az állami és társadalmi rendnek határain túlmentek. Mindezt a tényállásnak pártatlan megvizsgálása fogja kideríteni, de addig igen nehéz ily kérdésben állást foglalni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Horváth Gyula képviselő ur egy mentelmi esetet jelentett be. * Erre nézve szabatosan meghatározza a követendő eljárást a házszabályok 188. §-a, mely igy szól: »Ha a mentelmi jogba ütköző cselekmény a háznak valamely tagja által nyilt ülésben bejelentetik, vagy ha a ház elnöke ily cselekményről bármi utón értesül, az ügy a ház tudomásra hozatván, az minden vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasítandó, mely esetben a ház a mentelmi bizottság jelentéstételére záros határidőt tűzhet ki.« E szerint Horváth Gyulának bejelentése a mentelmi bizottsághoz utazittatik. Most az a kérdés: kíván-e a ház a jelentéstételre záros határidőt kitűzni ? (FélMáltásoh a szélsöbaloldalon : Igen !) En azt hiszem, hogy a ház meg fog felelni annak az óhajtásnak, hogy a jelentéstételre záros határidő tűzessék ki, de minthogy nagyon nehéz ezen határidőt rögtön kitűzni a nélkül, hogy az eset természetére nézve tájékozva lennénk, talán méltóztassanak abba belenyugodni, hogy az elnökség a ház holnapi ülésének elején tegyen javaslatot arra nézve, hogy milyen legyen az a záros határidő? (Általános helyeslés.) Következik a belügyi tárcza 1902 évi költségvetésének (írom. 70) folytatólagos tárgyalása, Kubik Béla jegyző: Kovács Pál! Kovács Pál: T. képviselőház! Múltkor az általános vita alkalmával felhozottakkal, azt hiszem, meglehetősen kimerítettem azon sérelmeket, a melyek különösen a választások körül követtetnek el, de akkor az idő rövidsége miatt némely egyéb sérelemre nem terjeszkedhettem ki. Most a belügyi tárcza költségvetésének általános tárgyalása alkalmával megragadom az alkalmat, hogy ezen sérelmeket itt ismét kiegészíthessem. Különös sérelmet kéjjez a választások alkalmával utóbb tapasztalt azon eljárás, hogy minden indokolás nélkül óriási karhatalmat alkalmaznak, különösen oly községekben, a melyekről mindenki által ismert tény, hogy ellenzéki választókat szállít csupán. Hogy oda miért szükséges a katonai karhatalom, azt igazán nem lehet megérteni, hiszen az ilyen tiszta ellenzéki községekben összekocczanásról szó sem lehet. Ez tehát egyébnek nem tekinthető, mint a nép terrorizálásának, hogy azt a tiszta ellenzéki községet intimidálják, megpukitsák, hogy az lássa, hogyha ellenzékieskedik, akkor ilyen terheket, kellemetlenségeket kell eltűrnie. Igen eklatáns példa volt erre az utóbbi időben a vágvecsei választás, a hová oly horribilis katonai karhatalmat rendeltek ki, hogy sokkal több katona volt a kerületben, mint a hány a jogosult választó a kerületben. Hogy mily indokolatlan volt ez az óriási katonai karhatalom, azt a legvilágosabban bizonyítja az a körülmény, hogy az én közbelépésemre a belügyminiszter urnak intézkednie kellett annak eltávolításáról. A katonaság egy nagy része el is távolittätott, azonban csak két nappal a választás előtt, ugy, hogy ezen katonai karhatalomnak szükségtelen volta és eltávolítása, az igazság érvényre jutása az érdekelt és a szomszéd községeknek tudomására tulajdonkópen alig juthatott, ugy, hogy ennek az eltávolításnak a hatása a választás napján nem is volt érezhető és