Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

66. országos ülés Í902 márczius 6-án, csütörtökön. 79 választót, addig nem jelentkezett több községi választó, mint összesen 24,000. tehát 30,000 választó kimaradt. A 24,000 választó közül pedig összesen csak 11,000 szavazott le. 11,000 ember intézte tehát egy 700 ezernél több lakossal biró fővárosnak ügyeit. E 11,000 ember szavazata döntötte el, hogy miféle szellem legyen a törvényhatósági közgyűlésen. A két évi tartózkodás megkövetelésére sincs semmiféle szükség. Méltóztatnak tudni, hogy a választói lajstromokat ugy állítják össze 1902-re, hogy az készül 1901-ben az 1900-iki adatok szerint. Tehát, a ki az 1902-re érvényes képviselő-választói lajstromban benne van, az 1900-ban nemcsak lakott Budapesten, hanem itt mégis volt adóztatva, mert különben egyáltalában nem kerülhetne be a választók lajstromába. Az irni és olvasni tudás követelése pedig valóságos komédiává törpül. Magam is részt vettem egy ilyen összeíró küldöttségben. Ott 6800 választó közül személyesen jelentkezett összesen 600. a többi 6200, úgynevezett meghatalmazásokkal igazolta nmgát, tehát azt is, hogy irni és olvasni tud. Én nem tudom, a t. belügyminiszter ur ismeri-e a budapesti községi választás rejtett szépségeit, én azonban mondhatom, hogy nem nagy öröme telnék benne, ha ezekkel a választásokkal megismerkednék, mert Budapesten két választási harczot kell folytatni, az egyiket az összeírásnál, a másikat a választásnál. Az összeírásnál már a helyi csoportok, a klubok összegyűjtik a maguk voksait, azok által meghatalmazásokat állíttatnak ki gyárilag, ezeket benyomják az összeíró küldöttséghez és ott meghatalmazás alapján beírnak 6400 választót a nélkül, hogy azok személyesen ott lettek volna az összeírásnál. A választásnak gyakorlati eredménye nincs, mert az igazán független elemek — fájdalom — közönyösek és választói jogukat nem érvényesitik, kimaradnak a választók sorából és csak azok lesznek választók, a kiket a helyi csoportok valósággal ostorcsapásokkal kergetnek be a választók sorába, így áll elő az a helyzet, a melyről előbb emlékeztem meg, hogy t. i. 11,000 választó döntött a felett, hogy Budapest törvényhatósági közgyűlésén miféle szellem és irányzat uralkodjék. Én azt hiszem, a legminimálisabb, a mit meg lehet követelni, hogy ez a czéltalan vexatura, — mert ez nem egyéb, mint czéltalan vexálása a közönségnek egyes csoportok érdekében — megszűnjék és első sorban az országgyűlési képviselő-választói és a törvényhatósági választói jog parifikáltassék. De ez még nem elegendő arra, hogy Budapest közgyűlésén tényleg a közérdek legyen képviselve. Budapesten a ezenzusos választói jog mellett fennáll a virilizmus is, még pedig oly alakban, a melyet a törvényhozás akkor szabadelvűbbnek tartott, mint a megyékben és egyéb törvényhatóságokban. Ez a választott virilisták intézménye; tudniillik az 1200 legtöbb adót fizetők sorából választják a közgyűlés felét, ugyancsak a ezenzusos választók, de az egész városban egyszerre egy listával történik a szavazás. Ezt szabadelvűbbnek tartották, mint az egyszerű virilizmust a megyékben és egyéb törvényhatóságokban azok, a kik az 1872 : XXXVI. t.-czikket megalkották, de végtelenül csalódtak, mert a virilizmus alapján — bár elvi ellensége vagyok, — a megyékben és más törvényhatóságokban sok önálló gondolkodású ember kerülhet be a képviseletbe, ellenben Budapesten ez teljesen ki van zárva, mert mikor egyetlenegy lajstromra szavaznak egyszerre száz ember fölött az egész fővárosban, mi ennek a következménye? Az, hogy a helyi csoportok kiválogatják ezt a száz embert és ezeket megdönthetetlenül beviszik a városi közgyűlésbe. Á szabadelvűbbnek látszó virilizmus tehát, Budapesten a legnagyobb pusztításokat vitte véghez és itt, a hol a vállalkozásoknak, a hol a részvénytársaságoknak központja van, olyanná tette a közgyűlést, hogy az a kapitalizmus rohamának képtelen ellenállani. És abban van egyik kulcsa Budaj>est hanyatlásának, Budapest gazdasági kiaknázásának, hogy a városi közgyűlés, épen a virilizmus következtében, épen a szűk választói jog következtében azon rendszer folytán, a mely az érdekcsoportoknak uralmát olyau könnyűvé és olyan dönthetetíennó teszi, kiszolgáltatta magát a kapitalizmus rohamának a vállalkozókkal szemben, s a közérdeket, a városnak érdekét kellőképen megóvni nem tudja. A virilizmus mellett fel lehet hozni nemzeti érveket, bár azok sem helytállók semmiképen a megyékben. De semmiféle nemzeti érvet nem lehet a virilizmus mellett felhozni Budapesten, sőt méltóztassanak elhinni, hogy sokkal függetlenebb a városi ügyekben a szegénysorsu polgár, mint a virilista, mert nincs annyi érdekkel összekapcsolva a város érdekével, neki nincsenek odabent üzletei, neki nincsenek odabent telepei. Itt Budapesten semmiféle nemzeti érdek nem követeli tehát a virilizmus fentartását, ellenben a közélet tisztaságának érdeke követeli a virilizmus eltörlését. Ha megfigyeljük Budapest szervezetét és összehasonlítjuk más európai városok szervezetével, azt találjuk, hogy daczára szabadelvű uralmunknak, nincs egyetlenegy főváros sem, a melyben a választói jog olyan szűk volna, mint nálunk és a hol a fővárosi közgyűlés oly kevés összeköttetésben volna a népesség széles rétegeivel. Ausztriát reakezionáriusnak szokták mondani. Méltóztassanak azonban megnézni, hogy daczára ennek a magasból való lenézésnek, a választói jog ott mennyivel szabadelvűbb, mint Budapestnek szervezete szerint. Bécsben első sorban ott van a 158 városi képviselő között — mert ilyen nagy népgyűlési szervezet, mint minálunk, a hol az 400 tagból áll, sehol Nyugaton nem található — az általános választói jog kúriája alapján választott 20 képviselő, a kik