Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

74 66. országos ülés 1902 márczius 6-án, csütörtökön. ezekből a nagy eszmékből deriválja a maga irányzatát, a maga törekvéseit, a maga aspiráczióit és a mely ebben a szellemben akarja az applikácziót megcsinálni és a mely ezt a szellemet akarja a dolgok vezetésébe ültetni. Egyedül ez őrzi meg az országot a visszaeséstől, az enyészettől, egyedül ez képesiti a nemzetet arra, hogy a nemzet egyeteme — tehát nem egyes osztályok, t. ház, hanem a nemzet egyeteme, hanem a szegények is, hanem az ínségesek is, hanem a munkások is, az egész ország, nemcsak 250.000 ember a húsz millió közül — azt mondja a miniszterelnök ur: a nemzet egyeteme a maga összességében kifejthesse szellemi és gazdasigi erejét, adassék meg mindeo, a mi az emberé, a mi a jogé, a mi az egyenlőségé, a mi az államé, a mi az Istené, a mi a vallásé, mindegyiknek a maga logikus körében és világában, ugy, hogy belőle mindazok a nagy érdekek, a, melyek fűződnek az emberiséghez, az emberi haladáshoz, a magyar államhoz, mindazokhoz a nagy kincsekhez, a melyeket ezek a nagy fogalmak elénk állítanak, hogy mindazok a nagy érdekei az államnak, az országnak, a nemzetnek ós társadalomnak, mint annak követelményei és következményei szerepeljenek.* Ez az, azt mondja a t. miniszterelnök ur, és minden, a mi ebbe beleiliik, az liberalizmus és a mi bele nem ülik, az nem az. (Ugy, van! a szélsöbaloldalon.) És ebben igaza is van a t. miniszterelnök urnak, ebbe bele is illik minden, csak a t. mini-zterelnök urnak a kormányzata nem illik abba bele, (Moziján és élénk ellenmondás jobbfelí'l.) és csak az az egy nem illik bele, mert ő a nemzet egyetemét ma sem akarja bevonni a jogokba, (Ugy van! a szélsőbal >ld álon) mert a gyülekezési jogot, az egyesületi jogot, az agitacziouális jogot most is megvonja a népnek bizonyos rétegeitől ós bizonyos osztályaitól, és nem azzal a lelkesültséggel, nem azzal az odaadással fog a megvalósításhoz, a mely lelkesültség áthatotta, mikor e szép szavakat mondotta a törvényhozás felsőházában. Én a t. miniszterelnök ur mint belügyminiszter belügyi igazgatása iránt kellő bizalommal nem viseltethetem és ezért a központi igazgatásról szóló tételt nem fogadhatom el. (Elénk helyedés a szé'söbalMaion.) Kubik Béla jegyző: Molnár János! Molnár János: (Halljuk! Halljuk!) Rossz napot választottam felszólalásomra, (Felkiáltások jobbfel l: Miért?) nem azért, mert azon napon szólalok föl, melyen először tart három óráig az ülés. hanem azért, mert azon témákat, melyekről én ma beszélni akartam, már úgyszólván egészen letárgyalták, vagyis ugyanazon témákról beszéltek, melyekről én akartam beszélni. Valóságosan learatták tehát már előttem a szántóföldet, és nekem csak a tarló marad. Ép azért csak böngészni fogok, az elhullott kalászokat fogom felszedegetni és épen ezért — a t. túloldal nagy örömére — igen rövid leszek. (Halljuk!) Azoknak a törekvéseknek, melyek az uj érát megszülték, elseje az volt, hogy a választások tisztaságát, szabadságát biztosítsuk. Hogy vájjon miként ós mennyire értük el a tiszta, a szabad választásokat, erre az én felfogásom szerint csak azt lehet mondani, hogy az ilyen szabad, az ilyen tiszta választásoktól, a milyenek most a legutóbbiak voltak, ments meg Uram minket. T. képviselőház! Ugy vagyunk a tiszta választásokkal, mint Santos Dumont az ő kormányozható léghajójával; azt hirdette a világnak, hogy feltalálta a kormányozható léghajót, kísérleteket is tett, melyek néha-néha sikerültek is, ugy a hogy, a vége pedig az volt, hogy a tengerbe pottyant. Teljesen igy vagyunk a tiszta választásokkal is, T. képviselőház ! Egyet konczedálok, és azt ki is emeltem már, hogy azt elértük, és ez szerintem szintén nagy vívmány, hogy senki sem lett erőszakosan választói jogától megfosztva. Azonban e tekintetben is dekadenczia mutatkozott már a legutóbbi választások alatt, igy pl. a zsámbokréti választáson. Mit tapasztaltunk ott? Azt, hogy majd 80 választót visszautasítottak. Miért? Méltóztatnak tudni, hogy még intelligens embert is bizonyos zsén fog el, ha nyilvánosan kell szerepelnie; annál inkább tapasztaljuk ezt a szegény és tanulatlan embernél. Mikor tehát néhány embertől azt kérdezte az elnök, hogy kire szavaznak, tót nyelven azt mondották: A nagyságos, a nagyságos... és hamarjában nem tudták kimondani a jelölt nevét. Ekkor azt mondotta a szavazatszedő bizottság elnöke: ez nagyságosra akar szavazni; elmehet. Igy vagy 80 embert fosztottak meg választói jogától. (Zaj a jobboldalon.) A jegyzőkönyv bizonyítja ezt. Gr. Zichy Aladár: A galgóczi választásnál is voltak ilyen esetek! Molnár János: Azután meg az etetés, itatás, vesztegetés épen ugy folyt mint azelőtt, azzal a különbséggel, hogy óvatosabbak voltak az illetők, a kik mindezt cselekedték, mert féltek a curiai bíráskodástól, illetőleg a Curiának még nem ismert ítélkezésétől. Most azonban azt hiszem, hogy az a félelem, a melylyel el voltak telve, nem emelkedett, hanem csökkent és nagyon tartok attól, hogy igaza lesz az elhunyt Szilágyi Dezső egykor igen tisztelt tagtársunknak. (Egy hang a jobboldalon: Csak egykor volt igen tisztelt?) Mikor ezt a curiai bíráskodásról szóló törvényt a pártközi tárgyalásokon terveztük, egyszer az én és még — nem tudom melyik — két társam jelenlétében igy szólott: tudjátok, ezzel a curiai bíráskodással is ugy járunk, a mint járnak a békák az uj kerítéssel. Mikor a kert uj léczkeritést kap, — ugy mondotta az elhunyt — akkor a békák megállanak, egyik is, másik is ránéz és egyik se mer ráugrani. Egy idő múlva azután az egyik véletlenül ráugrik; a