Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

66. országos ülés 1902 márczius 6-án, csütörtökön. 73 felső bírónak tartja magát. A t. földnűvelésügyi miniszter ur sok millió ember fölött itél, mint miniszter és politikai legfelsőbb fórum. Tessék csak megnézni azokat a törvényeket, sok millió ember fölött ő gyakorolja a legfelsőbb bíráskodást, a hol elzárásra lebet ítélni az embereket, súlyos pénzbüntetésre, a mely fogságra változtatható át. És ezeket a törvényeket meghozta ő mint miniszter, mint képviselő, s azután ő hajtja végre, ő itél, szerepel, mint bíró és vádló és tartja a jogszolgáltatás legfelsőbb hatalmát a kezében. Ez, t. képviselőház, nem felel meg a jogállam eszméjének. (Igaz! ügy van! a széls'őbaloldalon.) Itt van, t. képviselőház, a statisztika, a melyet a t. kormány a saját jelentésével adott át nekünk. Csak röviden fogok egynehány adatot előhozni a t kormánynak ezen saját jelentése alapján. (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi statisztika szerint 1900-ban, mert azóta még nem csináltak erre nézve statisztikát, 333.180 kihágási ügyben döntöttek a közigazgatási hatóságok, mert ebben a számban nincsenek benn azok a kihágási esetek, a melyek a rendes járásbirósági eljárás alá tartoznak és pedig: 486.651 ember felett, a kik közül föl lett mentve összesen 54.000, megszüntető határozat hozatott 45.000 ellen, 64.000-et szabadlábra helyeztek, de 233.062 embert elmarasztaltak és pedig részben vagy egészben marasztaló ítéletet hoztak 322.789 emberre nézve, elzárással. Lássuk tehát, hogy a t. miniszter urak, mint legfelsőbb bíró, hány embert zárattak el, Elzárással sújtottak 39.789 embert nem a független birőságok, hanem a közigazgatási hatóságok. Ezek közül 1 napra lett elitélve 3000, 1—4 napra 24.515, 5 — 14 napra 7340, 15—29 napig terjedő fogságra pedig 2452 ember; 30-tól egészen 59-ig, tehát szintén közigazgatási utón 2274 ember; 60-tól egészen 90-ig, kihágási eljárás során 144 ember. Nem akarom t. képiselőház az időt most már azzal kimeriteni, hogy felsoroljam, hogy a kihágásoknak minden egyes nemében hány volt az elitélt. Nagyon jól tudja a t. miniszterelnök ur, hogy rendeletének meghozatalánál épen abból indult ki, hogy ezen kihágási bíráskodás során egész családokat tettek tönkre, különösen az erdei kihágások, különösen a közcsend és a közrend elleni kihágásokkal kapcsolatos bíráskodásnál, a munkásvédelmi törvény, a miniszteri és más hatósági rendeletek elleni egyéb kihágások terén. T. ház! Ennek orvoslása miniszteri rendeletekkel nem történhetik meg. Én inditványt nyújtottam volt be a t. házhoz és igen örülök, hogy olyan nagy és kiváló elmét nyertem meg annak támogatójául, mint Szilágyi Dezső volt. Ebben az indítványomban azt hoztam javaslatba, hogy a kihágási bíráskodás Magyarországon vonassák el, a mennyire lehetséges, a politikai hatóságoktól és független bíróságokra ruháztassák. A t. miniszterelnök ur akkor szives volt KÉPVH. NiPLŐ. 1901 1906, IV. KÖIET. felkelni e házban és kijelentette, hogy elvben elfogadja az én álláspontomat, kijelentette, hogy ő maga is átlátja azon visszásságokat, a melyek előállanak annak folytán, hogy politikai hatóságok bíráskodnak ilyen fontos ügyekben ; hogy ez megzavarása az egyensúlynak, a mely a közigazgatás és az igazságszolgáltatás között kell, hogy létezzék és megígérte, hogy maga is megfontolás tárgyává fogja azt tenni. De, t. ház, fájdalommal látom, hogy azonkívül, hogy a t. miniszterelnök ur benyújtotta a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot, csak annyit konczedált annak az állásfoglalásnak és talán az én szerény indítványomnak, hogy az ezen fórumok alá tartozóságot csak ideiglenesen szabályozottnak jelentette ki, a mint azt a törvény mondja; de azóta nem történt e tekintetben semmi és nemcsak hogy ez nem nyert eddig szabályozást, de még a közigazgatási kihágásokra vonatkozó szabályrendelet sem lett eddig kibocsátva és daczára annak, hogy a bűnvádi eljárás már hosszabb idő óta érvényben van, az idevonatkozó rendeletet a miniszter ur még nem bocsátotta ki, ma is még munkálatban van. Széll Kálmán miniszterelnök: Legközelebb! (Élénk helyeslés jobbról- és a középen.) Nehéz az! Visontai Soma: Tudom, hogy munkálatban van és tudom azt is, hogy olyan szellem nyilatkozik meg e munkálatnál, amely a közszabadságoknak és a védelem szabadságának oltalmára lesz: azért én nem is azt kifogásolom, hogy a munkálat még nincs befejezve, mert az készül, hanem arra hívom fel a t. miniszterelnök ur figyelmét, hogy ebben a tekintetben is most már nagyobb gyorsaságot tanúsítani méltóztassék. Az egész beszédemre vonatkozólag jsedig, a melyet most előadtam, még egy megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) És ez az, hogy akármint tekintem a t. miniszter urnak itten kifejtett felfogását, akár a parlamenti reform, akár a gyülekezési jog, akár az egyesületi jog, akár n kihágások szabályozása tekintetében: kétségtelen az, hogy, ha tanúsított is a t. miniszterelnök ur igazságszeretetet, ha mutatott is jóakaratot, ha ki is nyilatkoztatta, hogy ezen a téren javitólag akar közrehatni, az ő tényeiben a szabadelvüségnek és a jogegyenlőségnek az az erős szelleme mégsem nyilatkozik meg — fájdalom — a mi megnyilatkozik szavaiban. Mert hiszen ha ő az alkotmányos jogok ezen nagy területén igazán segíteni akar, a t. miniszterelnök urnak nem kellene mást szem előtt tartania, mint azt, a mit ő a liberalizmusról, a valódi liberalizmusról a főrendiházban megkoczkáztatott, a mit azonban — fájdalom - még ma sem tart meg, A főrendiházban ugyanis Zichy Nándor grófnak felelve a valódi liberalizmusról a következőket mondotta (olvassa): »Az az a szellem, a mely a jogegyenlőségnek, a szabadságnak, a haladásnak, a fejlődésnek, a törvény és a nagy állami czélok és feladatok keretei között érvényesülő szabad mozgásnak a szelleme és a mely 10