Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-77
388 77. országos ülés 1902 márczius 20-án, csütörtökön. lesz majd kivitelünk, vissza fogjuk szerezni először az ausztriai kivitelt, a hova 1 millió hektoliter bornál többet vittünk mindig ki és vissza fogjuk szerezni a német kivitelt is. Bocsánatot kérek, hogy a vita ilyen előrehaladott stádiumában is ennyire igénybe vettem a t. ház szives figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) de kötelességet véltem teljesíteni különösen a magyar szőlőműveléssel szemben és azzal fejezem be szavaimat, hogy teljes bizalommal és tisztelettel viseltetem a földmivelésügyi miniszter ur iránt . . . (Hosszantartó zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon. Ejnye! No !) Igenis, kérem ! (Megújuló zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Kívánom, hogy adjon neki az Isten erőt ahhoz, {Megújuló zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a nagy eszközök politikáját a magyar mezőgazdaság javára továbbra is folytathassa. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó hoch-kiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nessi Pá!: A pénzügyminiszter iránt is hódolattal viseltetik? (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A ház minden oldalán mutatkozó meglepetés azt mutatja, hogy az előttem szólott képviselő ur nem ugy végezte beszédét, mint a hogy az egész vonalon várták, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert azon beszéd után, a melyben ő a mai boradókezelési rendszert elitélte, azt lehet mondani, földig legázolta, még pedig igazságosan és nagyon helyesen, — ámbár nem vonom kétségbe, hogy a földmivelésügyi miniszter ur azt megérdemli, olyan lelkes toasztra nem volt elkészülve itt a hallgatóság. T. képviselőtársam előadásának legnagyobb részéhez (Halljuk ! Halljuk!) hozzájárulok; csak arra kérném, hogy barátait és elvtársait vegye rá és kérje fel a t. miniszter urat, a miniszterelnököt, a pénzügyminisztert, — a földmivelésügyi miniszter urat talán nem, mert hiszen ő itt van, ő benne talán meg is van a jóakarat — hogy jöjjenek be, hallgassák meg az ilyen előadást, lássák, hogy az a rendszer, a melylyel Magyarország bortermelésének adója kezeltetik, az országra nézve nagy veszedelmet foglal magában, (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalonjl&s,sanak utána és még ez idén intézkedjenek — ugy, a mint ez más országokban megtörtént, a mint hivatkozott is rá a t. előttem szóló — intézkedjenek sürgősen a boradónak, ha nem is teljes eltörlése, de kellő leszállítása iránt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És mivel a boradó kezelése a pénzügyminiszter ur tárczájánál fog elővétetni, majd intézkedni fogunk, hogy ez irányban megtegyük a kellő javaslatokat, és én reménylem, hogy igen tisztelt előttem szóló képviselőtársam és mindazok, a kik figyelemmel hallgatván, helyeselni látszottak az ő előadását, ez irányban teendő lépésünket magukévá fogják tenni és támogatni fognak bennünket. Hogy a helyzethez szóljak, meg kell jegyeznem, hogy t. képviselőtársam nagyon szépen festette a helyzetet. De egy tekintetben nem voltam vele megelégedve: a kölcsönökre vonatkozó lelkes demonstrácziója tekintetében, a melyet én különben értek; de azt a következtetést, a melyet levont, nem tartom helyesnek, mert ebben is egyik tényezőjét látom annak, a mi Magyarország jövő szőlőtermelését a legnagyobb mértékben veszélylyel fenyegeti, ha csak előleges intézkedések nem fognak történni. Hogy a t. házat következtetéseim helyességéről meggyőzzem, egy kis képét kell adnom a mai helyzetnek. (Halljuk!) A filloxera előtt volt Magyarországon 622.485 katasztrális hold szőlő; ebből elpusztult 409.000 katasztrális hold; fenmaradt tehát még a régi szőlőből 213.000 hold. Ebből a régi fenmaradt 213.000 katasztrális holdból azonban 78.000 immúnis homok, tehát az védve van a filloxera ellen. Az, a mi fenyegető helyzetben van, az 135.000 katasztrális hold. A fillóxeravész után megkezdetett az ujjáültetés és máig a következő eredmények érettek el: Be lett ültetve 160.000 katasztrális hold szőlő, ebből 69.477 immúnis homok, tehát a tulajdonképeni régi szőlő, t. i. az, a mi kötött talajon van és nem ilyen immúnis talajon, 90.495 hold. Azok vigasztalására, a kik nagy előszeretettel viseltetnek a homok iránt, megjegyzem, hogy a régi területből 78.000 kat. hold van még, az újonnan ültetett homokterület pedig 69.477 hold. Ez idő szerint tehát Magyarországon 147.000 kat. hold homokterület van beültetve. Ez, ngy gondolom, elég örvendetes jelenség. A régibb szőlőkből 90.945 kat. hold ültettetett be. És itt Baross Károly t. képviselőtársamnak a kölcsönökre vonatkozó glorifikácziójára kívánok válaszolni. Ebből a 90.945 kat. hold szőlőből, a mint ő is előadta, az ismert szőlőtelepítés i törvény értelmében 13.156 kat. hold lett beültetve 24.566.000 korona kölcsönnel. Ebből a 24 millióból, a mint ő is felemiitette, 12°/ 0 esik azon kisbirtokosokra, kiknek területe 800 négyszögölnél nem nagyobb, s 75 0 /o esik azokra, kiknek területe 4 kat. holdnál nem nagyobb. E szerint a 24 miíliónak jó nagy része a kisbirtokosokra, vagyis a négy holdas szőlőbirtokosokra esik. Most méltóztassanak meggondolni, hogy ha 13.156 kat. holdnak beültetésére 24 millió korona kellett, akkor a 90.955 holdból fenmaradó 77 ezer kat. holdat az illető szőlőbirtokosok saját zsebükből, vagy onnan, a honnan a pénzt épen meg tudták keríteni, ültették be. Mire rúghatott ez az összeg? Az a 77.000 kat. hold belekerülhetett 150—160 millió koronába. Baross Károly: Többe! Szederkényi Nándor: Méltóztassanak most meggondolni, hogy Magyarország szőlőbirtokosai a szőlőtelepítésbe nyolez-tiz év alatt 150 millió koronát fektettek be saját zsebükből. Ez horribi-
