Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-77

77. országos ülés 1902 márczius 20-án, csütörtökön. 389 lis összeg, s azért hivom fel a t. miniszter ur figyelmét erre a fontos kérdésre, mert itt az illetőkre azután nemcsak az háramlik, hogy már elvesztették előbbi szőlőjüket, hanem elveszthetik még az uj befektetést is. Országos érdek tehát, hogy mindent megtegyünk arra nézve, hogy ez a nagy vagyon, ez az óriási befektetés ne veszszen el. Baross Károly igen t. képviselőtársam glorifikáló hangon mondotta, hogy az a kölcsön milyen nagy hasznot tett az országnak. Ez, t. ház, csak látszólag van igy. Az emberi természetben rejlik az, hogy ha pénzt kínálnak valakinek, és azt nem kell rögtön visszafizetnie, akkor könnyen belemegy az illető a kölcsönbe, (Derültség a szélsöbaloldalon.) — sőt talán meggondolva is belemegy. A midőn a törvényben kimondatott, hogy a kölcsön visszafizetése csak öt év múlva lesz esedékes, ez olyan csalóka kép volt az illetők szemében, hogy szivesen belementek a kölcsön felvételébe, és nem gondoltak a nagy kamatokra, a melyek azután esedékesekké lesznek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És itt van a kérdés súlypontja, t. ház. Az a kérdés t. i., mi fog bekövetkezni, a midőn majd az esedékesség ideje beáll, és a bornak nem lesz ára. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebben rejlik a nagy veszedelem. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy még eddig nem igen esett végrehajtás. Megengedem, mert még a fizetési illeték nem esedékes; hiszen csak mostanában vették fel ezen kölcsönöket. De majd esedékes lesz az illeték egypár — mondjuk három-négy-öt év múlva, és akkor az illetőnek törvényszerű kötelezettségénél fogva fizetnie kell, mert különben exequálják. Kérdem, mi fog történni akkor, ha mi itt nem segítünk a bajokon, ha a borfogyasztás terjedésének útját álló gátakat, s akadályokat nem hárítjuk el? Mi történik majd, ha a bornak nem lesz ára? Mi történik, ha a bortermelők fizetésképtelenek lesznek ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi már látjuk előre azt a vészt, a melyet én nem egyszer elég hangosan belekiáltok az országba, a mely a hazai bor és szőlőtermelést fenyegeti. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A termelők fizetésképtelensége esetén azoknak szőlőjét exequálják és ők boraikat potom áron lesznek kénytelenek eladni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mi oly depressziót fog a borárakra gyakorolni, hogy nem lesz azután hatalom, a mely képes legyen a bor kellő értékét későbbi időkre biztosítani. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Azért igen t. ház, kérem, méltóztassék ezt a kérdést egy kissé komolyan meggondolni. A t. miniszter urak, a kik az ország dolgaival foglalkoznak, ne r vegyék ezt a veszedelmet olyan könnyedén. Én hiszem, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur megteszi kötelességét; de tegye meg a miniszterelnök ur és a pénzügyminiszter ur is; vegyék fontolóra a dolgot és igyekezzenek azon gátak és veszedelmek elhárításáról intézkedni, a melyeket már Baross Károly t. képviselőtársam elősorolt. Első sorban nagyon természetesen a bornak Olaszországból való beözönlését kell megakadályozni. (Elénk helyeslés a bed- és a szélsöbaloldalon.) Ezen intézkedés nélkül semmire sem mehetünk. Madarász József: Ezt pedig nem merik! (Egy hang jobbfelöl: Dehogy nem!) Szederkényi Nándor: T. ház! Ma arról beszélünk, hogy a földmivelésügyi miniszter ur a borkereskedelmet előmozdítja, hogy pinczeszövetkezeteket akar szervezni stb., de kérdem: ugyan képzelhető-e ma szolid borkereskedő, a ki nagyobb összegeket fektetne borba, a midőn nem tudja azt, vájjon hogy leszünk 1903-tól kezdve az olasz borvámmal. Hogyan fektesse be tehát pénzét a / legszolidabb számítással is az ilyen vállalatba? Én interpellácziót intéztem a múltkor a miniszterelnök úrhoz, és akkor kimutattam, hogy 6 vagy 7 év alatt ebből az országból 100 millió korona ment ki Olaszországba olasz borért. Hát elég volt már ebből az adóból. Az a bire volt, hogy egy esztendőre meg akarják hosszabbítani ismét az olasz kereskedelme szerződést a borklauzulával együtt. Én kérdést intéztem a miniszterelnök úrhoz, hogy nyugtassa meg az országot, hogy mi igaz ebből? Természetesen a válaszra még mindig várunk és azt hiszem, még sokáig fogunk várni. Tehát egyik legfőbb kellék, hogy az olasz borvám eltörültessék. A másik pedig, melyet oly behatóan és oly kitűnően és szakszerűen részletezett előttünk Baross Károly t. képviselőtársam, a boradó mai rendszerének módosítása, átalakítása és abból kiküszöbölése mindannak, a mi az értékesítést lehetetlenné teszi. Ezt ő oly mesterileg festette le, hogy nekem is, másoknak is, a kik gyakorlatból érezzük ennek a súlyát, ahhoz hozzáadni valónk nincsen. Osak egy körülményt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni, mely nagyon érdekes akár statisztikai kimutatásaink, akár a boradókezelés szempontjából. Emiitette az előttem szólt t. képviselőtársunk is, hogy 1900-ban a Magyarországon termelt bor összege — (Egy hang a szélsőbaloldalon: Horvátország nélkül!) A hogy veszszük; én Horvátországot is hozzáveszem . . . (Egy hang jobbfelöl: Nem a mienk !) Madarász József: Mienk volt, de odaadták 67-ben! Szederkényi Nándor: Tehát 1900-ban tisztán Magyarország bortermelése volt 1,612.000 hektoliter. Magyarországra behozatott 1900-ban Ausztriából és Olaszországból összesen 908.537 hektoliter bor. Ebből 483.000 hektoliter olasz bor, a többi osztrák. És itt azt a feltűnő körülményt vagyok bátor felemlíteni, hogy az osztrák behozatal évenkint tetemesen emelkedik, még pedig ugy emelkedik, hogy mig a múlt években csak 330.000 hektoliter volt a behozatal, 1900-ban 415.000 hektoliter bor hozatott be Ausztriából. Tehát