Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-77

386 77. országos ülés 1902 márczius 20-án, csütörtökön. olyant, a melynek mustjába czukrot tett, hat hónapig terjedhető fogházzal és 3000 márkával büntetik. A ki három év alatt ismétlésbe esik, 5000 márkát fizet és egyévi fogságot ka]). A ki a szakértőt be nem ereszti a helyiségébe vagy kérdéseire hamis adatokat és hamis felvilágosításokat ad, azt 150 márkára büntetik és becsukják. A ki a plakátot ki nem akasztja, azt is két hétre becsukják és 30 márka büntetést fizet. A törvényellenesen készített, raktározott és eladásra kínált italok elkobozhatok és ép ugy, mint nálunk Magyarországon, az ítéletet közhírré teszik. Tehát ha a német nem félti borkereskedőinek hírnevét a hírlapi közléstől, ne féltsük mi se, a becsületes borkereskedőnek neve nem fog az újságba kerülni. (Helyeslés.) A mi bortörvényünk dicsőséget szerzett nekünk a külföldön, használt is idehaza. De büntető határozatai nagyon gyengék. Kihágást képez, a legnagyobb pénzbüntetés 25 forinttól 300 forintig terjed és elcsukni csak azt csukják el, a kit megcsípnek, hogy hamis bort készít. Be kellene csukni azt is, a ki árulja és forgalomba hozza. És bizony a végrehajtás a főbíróra van bizva, mert a borellenőrző bizottságok azt mondják, hogy ők nem spiczlik ós nem dolgoznak a hamisítók ellen. A főbírónak is mi a joga? Bemegy a pinczóbe, mintát vesz, felírja a készletet, a többihez semmi köze. Tessék ezt a hatáskört összehasonlítani azzal a hatáskörrel, a melylyel a német hivatalnokok és a felesketett szakértők bírnak ebben a tekintetben. Én itt részletes javaslatot a bortörvény módosítása iránt nem terjesztek elő, de igen kérem az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, foglalkoznék azzal a kérdéssel, hogy a műbortörvényt megszigorítsuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Foglalkozom most a harmadik akadálylyal. Hogy a magyar fogyasztás emelkedjék és hogy a termelő illő árt kapjon, — én kénytelen vagyok egész nyíltan kimondani — ennek egyik legnagyobb akadálya a » boritaladó.« (Igaz! Ügy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ehhez hozzájárulnak a városi pótlékok, Budapesten 6 frt 46 kr, Pozsonyban 6 frt 50 kr, az elsőrendű községben 6 frt 35 kr., a másodrendűben 5 frt 69 kr., harmadrendűben 4 frt 35 kr., stb. De, t. képviselőház, a régi közmondás is azt tartja, hogy nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját. Az a termelő, a ki ezer forinttal telepitett be egy hold régi szőlőt és verejtékkel beleölte abba munkáját, az nem ihatik meg egy liter bort elsőrangú községben 3 forint 35 krajczáron, másodranguban 2 forint 69 kron, harmadrangúban 1 forint 35 kron alul. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Hát nem a t. túloldal csinálta ezt ?) Nem tehetek róla, de én kijelentem, hogy a boritaladónak ezt a magasságát nem tartom helyesnek. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez megöli a szőlőtermelést, drágává teszi a borfogyasztást és veszedelmes közegészségügyi szempontból is, mert a pálinkaivást terjeszti. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Hiszen a homoki bornak hektolitere 10—12 forint. Hogyha Budapesten nem volna 7 forintos boritaladó, a szegény pesti munkásoknak százezrei 18—20 krajczárért ihatnának tiszta, természetes bort. Nessi Pál: Csakhogy már egyszer rájönnek a túloldalon is! (Mozgás.) Baross Károly: Tizenkét esztendeje írok és beszélek róla, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Majd meglát juh, hogy fog szavazni!) Boritaladóból befolyt 1900-ban 14.600,000 korona, 1901-ben 15.600,000 korona és 1902-re elő van irányozva 15.000,000 korona. (Zaj.) A boritaladónál nemcsak a magasság az irányadó, hanem az is, hogy miképen hajtják be. Arról sem tehetek, hogy van azokban a törvényekben egy kifejezés, és ez az »adószedésre jogosult«, a ki a bérlő is lehet. Egy ósdi törvényünk, az 1868 : XXXVI. t.-cz. 3. §-a csinálta meg Magyarországon azt a középkori intézményt, hogy a borfogyasztási adót bérbe lehet adni. Azóta foglalkozott a törvényhozás 1875-ben, 1887-ben ezzel a kérdéssel. 1888-ban elvette az italmérést a földbirtokosoktól, akkor kivetették az italmórési illetéket. 1892-ben, amikor amagyar borfogyasztás 797 ezer hektoliterre esett, ugy látszik, nagyon kévéseitek, a mi az italmérési illeték és borfogyasztási adóból befolyt, és az 1898 : VI. t.-czikkel egyesitették az italmérési illetéket a fogyasztási adóval, és megcsinálták a boritaladót, majdnem kétszeresére emelték föl az 1887-iki. tételeket. Még ez az 1892-iki törvény is a helyett, hogy javított volna az 1868-iki törvényen a behajtást illetőleg, még rontott rajta. Az 1868-iki törvény értelmében az italadó-bérlőnek nem volt joga korcsmát nyitni, hogy tehát czukros falatot adjanak annak a bérlőnek, hogy minél magasabbra Hezitáljon, kimondotta az 1892-iki törvény, hogy még akkor is joga van a községekben korcsmát nyitni, hogjdia megvan, a létszám. 5000 lakoson felüli községben kettőt, 10.000 lakoson felüli községben pedig hármat nyithat. Ez mesterséges emelése a boritaladó bevételének. És itt egy érdekes összehasonlítást tehetünk a mi testvérállamunkkal, Horvátországgal. (Halljuk! Halljuk!) Az 1898 : XVIII. t.-cz. azt mondja, hogy a horvátok a községek és városok lélekszámára való tekintet nélkül három forintot fizetnek hektoliterenkint, de a saját termésű bor házi szükségletre adómentes. Én, mint az előbb jeleztem, a magyar állapotokat helyesnek nem tartom. Hiszen a korcsma-joggal való biztatás folytán ráliczitálnak a legkisebb községre is 4—5 száz forinttal többet. Mert annak a bérlőnek sokat ér az, ha' ő korcsmát nyithat és bor kereskedést is folytathat. Tudok eseteket, hogy több ezer hektoliter borral kereskedtek ezek az adó-