Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-77

77. országos ülés 1902 márczius 20-án, csütörtökön. 379 előtt áll gyümölcsözésében! Általában ismert dolog, hogy kormányunk jól felfogva azt, hogy milliókat érő elvesztett adóalapot kell újra megteremteni és jól tudván azt is, hogy a kisexisztencziákat a koldus- vagy vándorbottól kell megmenteni, az elpusztult szőlők felújítására és a szőlőkultúra fejlesztésére milliókat áldozott közvetlenül, áldoz ma is, és milliókat áldozott azon garanczia által, melyet az Agrárbank kölcsöneinél magára vállalt. De ezen óriási befektetéseken felül a birtokos osztály is szőlőibe fektette minden tőkéjét, hitelét, fáradságát és szorgalmát és ezáltal szőlőtermelésünk oly intenziv lett, a felújítás terén oly haladást tapasztalunk, hogy így állt elő az a helyzet, hogy ma már nem sokkal vagyunk hátrább a termelésben, mint azelőtt voltunk, de mindenesetre sokkal rosszabbul állunk az értékesítéssel. Épen azért nézetem szerint szőlőgazdasági politikánkban az első szempont, a melyet figyelembe kell vennünk ezen nyomasztó helyzetben, hogy kiválólag az értékesítésről gondoskodjunk. (Helyeslés.) Mert ha nagy csapás volt is az, hogy a mivel bírtunk, azt a filloxera pusztításai által elvesztettük, ott mégis megmaradt a talaj, a melylyel a kisbirtokos, ha kevesebb jövedelemmel is, de fentarthatta magát; ma azonban, a mikor a borértékesítés nehézsége folytán azok a milliók is elvesznének, a melyeket szőlőinkbe beleöltünk, ez mindenesetre sokkal nagyobb és érezhetőbb csapás lenne és szinte már krízis-számba menne. (TJgy van!) Pár szóval reflektálni akarok Eötvös Bálint t. kéjjviselőtársamnak tegnapi, meleg érdeklődésről tanúskodó fejtegetéseire. Én nagyon meggondolandónak és nagyon nagy felelőséggel járónak tartanám a homoki szőlőknek különös állami segélyezéssel való szaporítását, mert én azt hiszem, hogy a jelenlegi értékesítési viszonyok között nagyon nagy felelőséggel jár a kisbirtokost belevinni ezekbe a nagymértékű szőlőültetésekbe, a mikor a bornak úgyis alig van már ára. De meg a homokterületek épen azáltal, hogy könyebben beültetbetők, nincsenek is ráutalva az államnak valami különös segélyezésére. És bár a nemzeti vagyon értékének emelése szempontjából készséggel elismerem, hogy nagyfontosságú a kevés értékkel biró homokterületeknek beültetése, de az értékesítési viszonyok jelenlegi állapotában a már ugy is tömeges könnyű borok termelését még fokozni, különösen állami segélyezéssel is, én a magam részéről nem tartanám helyesnek, mert könnyen előállhatna az a túltermelés, a melyre épen a tömegboroknál ma már Francziaország is szomorú példát mutat. De meggondolandónak tartanám ezt a nagyobb mérvű akcziót még hegyi szőlőinknek védelme szempontjából is, mert az a sok könnyű bór amúgy is lerontotta a nagyobb tömegben termelt kvalitásos hegyi borok árát: nem akarok utalni a speczialitás-borokra, mint a tokajhegyaljai vagy badacsonyvidéki kiváló borok, a melyeket ez tán kevésbbé érint, de mindenesetre a jó hegyvidéki és jó kvalitású borokra czélzok ezzel. Mit idézett elő már ma is ez az értékkevesbedés ? Azt, hogy különösen a kisbirtokos, a ki kevésbbé képes várakozási álláspontra helyezkedni, a csak szőlőművelésre igen alkalmas hegyi talajról lement a lápokra, a jó búzatermő földekre és azokat a magasan fekvő silányabb földeket bevetette gabonával, a minek az lett a következménye, hogy a magasabban fekvő földeken termel rossz gabonát, a lápokon, a jó búzaföldön pedig termel rossz bort. Ez mindenesetre megint hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bor jó hírnevét aláássa, mert ha mindig csak a tömegbor fokozását czélozzuk, ez, nagyon természetesen, bármily intézkedéseket teszünk is, meg fogja nehezíteni, hogy a magyar borok régi jó hírneve alapján a külföldön magunknak piaczot tudjunk szerezni. Épen azért, t. ház, Eötvös Bálint t. képviselőtársamnak arra az érvelésére is teszek észrevételt, hogy ő nem fél attól, hogy a borértékesítés ne fokozódjék, mert hiszen 625.000 hold szőlő helyett ma még alig van 300.000 hold. De elfelejtette t. képviselőtársam azt, hogy ma szőlőkulturánk intenziv fejlesztése által majdnem annyit termelünk feleannyi szőlőterületen, mint a mennyit azelőtt. Eégente voltak 25 — 35—50éves szőlőink is, és inkább a kvalitásra dolgozva, kevesebbet termeltünk, mert nem tudtuk annyira intenziven növelni a szőlőt és sokkal nagyobb területen sokkal kevesebb, bár jobb bort állítottunk elő. Hozzájárul, t. ház, még ahhoz, hogy borértékesítésünk igy pang, a tömegtermelésen kívül a borhamisítás is. És bármint vélekedjenek némelyek, a magyar bor hírnevét nem a bortörvény alkalmazása rontotta el, hanem a nyíltan, úgyszólván az utczán űzött hamisítás maga. Mert akkor sem volt már kereslet a külföldről és akkor sem volt meg a regi hírneve a mi borunknak, mielőtt a magyar bortörvény alkalmaztatott volna. Én sok kereskedővel érintkeztem magam is és azok legjobban sürgették, épen a tisztességes borkereskedelem érdekében, hogy a bortörvény által a borhamisítás lehetőleg megakadályoztassák, illetve korlátoztassék. , Hogy némely helyütt ez nagyobb lármával és kevesebb tapintattal történt az állami közegek részéről, ez természetszerű, mint minden ilyen kezdetleges akcziónál, de ez a mennyit ártott a magyar bor hírnevének, annyit használt a megfélemlítés által. A mi a kérdésben hiba volt és ma is hibának tekinthető', azt én is abban találom, a mire Bernáth Béla t. képviselőtársam utalt, hogy itt nem egyöntetű az eljárás Ausztriával. És azért én arra kérem a t. földmivelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy erre a bortörvényre nézve egyforma eljárás vétessék foganatba Ausztria részéről is. A borértékesítés pangásához különben hozzájárul még az is, — és ebben sem osztozhatom 48*