Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. 375 ]am képes. Én ugyan elvileg ellene vagyok annak, hogy az állam gazdálkodjék, ipart űzzön, kereskedjék; az állam adminisztráljon, a mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet pedig egyesekre, társulatokra, szövetkezetekre bizza. (Helyeslés.) A legjobb törvény alól is vannak azonban kivételek és — véleményem szerint — épen e tekintetben ilyen kivétel előtt állunk. (Helyeslés.) Hogy mik épen oldja meg ezt a feladatot az állam : közvetlenül-e vagy közvetve egy szövetkezet utján, erre jelenleg, természetesen, tekintettel felszólalásomnak rövidségére, nem terjeszkedhetem ki. A fó'czél lenne: jó bort fogyasztó, a magyar bort azonban nem ismerő országokban hirdetések s egyéb hasonló eszközök révén, a magyar bort ismertté tenni, mert a magyar bor — mondom •— a külföldön teljesen ismeretlen és a hol ismerték is. teljesen diszkreditálva van az előbbi nagymérvű hamisítások folytán. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Lehetővé kell tenni, hogy bort nem termelő, vagy kellő mennyiségben nem termelő országokban a fogyasztó mindig jó, hamisítatlan, elsőrangú magyar borokat találhasson közelben, bizonyos, ott alakítandó raktárakban és ekként megismerjék a magyar bort és hozzászokjék annak fogyasztásához ott, a hol ennek jövője van s a hol nekünk nagy érdekünk, hogy a magyar bor fogyasztása általánossá váljék. Meg vagyok győződve, hogy ezt az intézkedést nemcsak a szőlőbirtokos-osztály, de maga a kereskedés is a legnagyobb örömmel üdvözölné. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mert én ezt az állami akcziót csak ideiglenesnek kontemplálom. Mihelyt azon az utón, a melyet az állam egyengetett, külföldre jutott a magyar bortermelés, a magyar borkereskedelem, akkor ideje lesz, hogy az állam ettől az akcziótól visszavonuljon s átengedje a tért a kereskedelemnek és az addig megizmosodott szövetkezeteknek. Még egyszer a t. miniszter ur becses figyelmébe ajánlva kérésemet, a tételt természetesen elfogadom. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Farkas József jegyző: Eötvös Bálint! Eötvös Bálint: T. képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam részben elmondotta azt, a mit én akartam elmondani. Sokalta tudniillik azon költségeket, melyeket az állam a filloxera által elpusztított szőllő rekonstruálására szánt. Ezek a költségek körülbelül másfél millió koronát tesznek ki. Megindokolta a képviselő ur álláspontját azzal, hogy veszedelmesnek tartja a jelenleg megindult szőllő-ujraépitési akcziót azért, mert egypár év múlva ki leszünk téve annak, hogy annyi bort termelünk, hogy azt egyáltalában nem tudjuk értékesíteni. Ezzel a felfogással részben egybehangzó az igen t. miniszter ur beszéde is. A miniszter ur ugyanis, midőn egyik megjegyzésemre szives volt reflektálni, azt mondotta, hogy szintén fél a bortermelés tultengésétől és a bor értékesítésének esetleg bekövetkező nehézségeitől. Hát én szintén azt kívánom, hogy a filloxera által elpusztított szőlő felújítására az állami költségvetésben felvett összegek mérsékeltessenek, de teszem ezt egészen más indokokból s nem attól való félelemben, hogy a borértékesítés terén nehézségeink lesznek. Ha figyelembe veszszük azt, hogy még ma sem érte el a szőlő által beültetett terület azt a mennyiséget, mely a filloxera előtt volt, akkor lehetetlen, hogy a túltermelésben keressük a borértékesítés akadályait. A filloxera pusztítása előtt senki sem panaszkodott arról, hogy nem tudta borát értékesíteni. Miután akkor circa 625.000 kat. hold szőlőterület termett az országnak bort, ma pedig csak mintegy 370 — 380.000 kat. hold terem bort, ma még mindig kevesebb terület terem bort, mint a filloxera előtt. Hogy az általános fogyasztás emelkedett, vagy csökkent-e, számokban megmondani most nem tudom, de tekintetbe véve a lakosság természetes szaporodását, azt kell mondanom, hogy annak mindenesetre emelkednie kellett. Hol keressük tehát a borértékesítés akadályait? Kern a túltermelésben, t. ház, hanem azokban az intézkedésekben, a melyek felmerültek és felmerülnek a külállamokkal való kereskedelmi szerződések kötésénél, keresnünk kell az olasz borvámklauzulánál. És itt nagyon sajnálom, hogy a túloldal igen t. szónokai nem vonták le a konklúziót a szőlőtermelés érdekében s nem mondották ki, hogy annak, hogy a szőlőtermelésnél ilyen nagyon érezhetően, egyéb gazdasági ágaknál pedig szintén jelentkeznek a bajok, egyedüli oka az önálló vámterület hiánya. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nincs ugyanis kezünkben az a fegyver, melylyel például most megvédelmezhetnők szőlőtermelésünket, később gazdaságunk egyéb ágait. Miután tehát én nem látom azt a veszedelmet, hogy a túltermelés idézné elő a bor értékhanyatlását, hanem egyedül az a rósz politika, melyet a kormány követ a külállamokkal való szerződések kötésénél: én a bortermelést igenis elősegítendőnek vélem, de nem egyoldalú akczióval, mert mi itt az ország közgazdaságát vagyunk hivatva képviselni, nem pedig egyes borvidékeket. Nem az a lényeges, hogy az a bor ezen a hegyoldalon teremjen, vagy a másikon, hanem az, hogy egyáltalában teremjen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. ház, miután már a szőlők rekonstrukcziójára kiadott kölcsönökre nézve kimondtam azon nézetemet, hogy az agrárbank kölcsönei fiaskót vallottak, (Egy hang jobb felöl: Dehogy vallottak!) ezt a véleményt, az igen t. miniszter ur czáfolata daczára fenntartom, azzal a megjegyzéssel, hogy erről a kérdésről majd három esztendő múlva beszéljünk, a midőn majd jönni fognak az árverések, és a midőn majd azon kölcsönöket csak birói utón fogják behajthatni, a mi bizonyítéka lesz annak, hogy ez az akczió nem volt meg-