Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

376 76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. felelő. Ezt különben nem hivatalosan mindenki elismeri. Hiszen az agrárbanknak 1901. évi mérlegébe csak 21 millió korona szerepel, mint szó'ló'kö'lcsön, holott az igen t. előadó ur által az mondatott nekünk, hogy ezen szőlőkölcsönök már 1900-ban 25 millió koronát tettek, vagy legalább is 22 millió korona az, a mi folyósítandó lett volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Készemről nem értem, hogy ha egy akczió sikerül, a kiadott kölcsönök összege hogyan apadhat le. /Derültség és helyeslés a szélsöbaldldalonj Én tehát a szőlőtermelést nem kizárólag a rekonstruált területek felujitására kívánom szorítani, hanem az immúnis homokterületeket intenzivebben óhajtom szőlőmivelésre felhasználtatni. E tekintetben igenis arra kérem a miniszter urat, hogy különösen két szempontból a homoki szőlő telepítésére fordítsa a figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalok/álon.) Az egyik szempont a következő: Mi itt még eddig csak a borról szóló beszédeket hallottuk, pedig talán fontosabb ága a szőlőtermelésnek a csemegeszőlő-termelés, mert mig a bornak kötött és meghatározott piaczai vannak, a melyek nehezen fejleszthetők, addig a csemegeszőlőnek piacza korlátlan. Még nem hallottam olyan gyógymódról, hogy valaki 12 liter bort ivott volna meg naponkint, de olyan gyógymódról, hogy 12 kiló szőlőt evett meg valaki, már hallottam. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ebből az következik, t. ház, hogy a csemegeszőlő-termelés, a melyre ebben a költségvetésben csak egy parányi kis summa: 10.000 korona van felvéve, nem részesül azon figyelemben, a melyben a földmivelésügyi minisztérium részéről részesittetnie kellene, mert éppen a csemegeszőlőtermelés legjövedelmezőbb módja a szőlőtermelésnek. 1 kiló szőlőből ugyanis csak 1-—8 deczi bort tudunk előállítani és ugyanazt a szőlőt csemegeszőlőnek drágábban adhatjuk el, mint bor képében, (ügy van! XJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát bort termelünk, az árfolyamon kivül veszteségünk van a kevesebb mennyiségben, eltekintve a fejtés és kezelés okozta más különbeni borveszteségtől és azon időbeli veszteségtől, a mely abból áll elő, hogy mig a csemegeszőlőt azonnal értékesithetjük, — ma leszedjük s holnap már megkaphatjuk érte a pénzt, — addig a borokat hosszabb ideig — két-három évig — pinczében kell kezelni. Én tehát felhivandónak találom az ország szőlőtermelő közönségét a miniszterür által arra, hogy a csemegeszőlő-termelés és értékesítés érdekében hagyjanak fel az eddigi egyoldalú iránynyal, a mely csakis a bortermelésre fektetett a szőlészetben súlyt. (Helyeslés a jobbés a szélsőbaloldalion.) A másik, a miért én a homoki szőlők beültetését különösen fontosnak találom, az, hogy én a szőlőkulturát a legszerencsésebben vélem összehozhatónak a telepítési akczióval. A telepítésről sokat beszéltek itt is, meg azon a szaktanácskozáson is, mely a minisztériumban tartatott, de megállapodott nézetek ma sincsenek még. Bizonyos csak kettő, t. i., hogy a telepítés kétféle: gazdasági és politikai. A gazdasági telepítésnek czélja az, hogy akár egy tulsürü népességet megritkitsunk, akár egy, a népességtől elhagyott területet benépesítsünk. A politikai telepítésnek, a melynek az volna a feladata, hogy nemzetiségi vidékeken a magyar fajt erősítse hozzátelepités vagy bármi más által, egészen más előfeltételei vannak, mint a gazdasági telepítésnek és a telepítési törvény épen azért nem vált be, mert ezt a két telepítési módot egy kalap alá vette és egyformán rosszul intézte el. Én most a politikai telepítés kérdésével foglalkozni nem akarok, mert a homokterületek, a melyeket e tekintetben igénybe vehetőknek tartok, a nemzetiségi vidékeken általában nincsenek, kivéve a delibláti kincstári birtokokat. A gazdasági telepítés szempontjából is a legkisebb terület, a melyen egy gazda vagy egy család megélhet, még pedig jól megélhet, a mint tudjuk, a kertészföld vagy a szőlőföld; tehát az az eszme, a melyet én már előbbi beszédemben említettem, t. i. a kisemberek pártolása, leginkább elérhető oly módon, hogy ha oly művelési ágra szoktatjuk és oly művelési ágban telepitjük őket, a hol a legkevesebb földterület kell ahhoz, hogy egy család ott megéljen. Baross Károly: És a legbizonytalanabb termést kapják! Eötvös Bálint: Én még nem hallottam, hogy a kertészek panaszkodtak volna, hogy nem tudnak megélni, de a kertészkedés csak nagy városok, nagy fogyasztási központok környékén lehetséges, erre minden hely nem alkalmas, tehát a kertészkedés telepítésre alig alkalmas, ellenben a szőlőtermelés, különösen a csemegeszőlőtermelés, a mely 3—4, esetleg 2 katasztrális holdon is elég arra, hogy egy család belőle megéljen, az a legalkalmasabb módja a gazdasági telepítésnek. Alkalmas módja pedig először azért, mert a homoki területek, a mint tudjuk, nincsenek sürün benépesítve, sőt mondhatnám, hogy néptelenek, alkalmas másodszor azért, mert a filloxera által elpusztított területek szőlőmivelő népe nem birja meg azt, hogy egyáltalában kölcsönnel és különösen drága kölcsönnel újítsa fel a földjét, illetve a saját exisztencziáját, a mely drága kölcsön pedig, legalább oly mértékben, semmiesetre sem szükséges a homoki területen, a hol elesik a fajtáknak olyan drága szőlővessző anyaga, mert hiszen hazai szőlővesszővel is kultiválható, elesik a forgatás olyan nagy költsége, mert 50 — 60 forinttal egy katasztrális hold rigolizálható és különösen elesik a fentartási munkálatok azon jelentékeny többletköltsége, mely a szénkénegezés által áll elő. és az által, hogy a hegyvidéken a talaj megkötöttségénél fogva drágább a kapálás is. A homoki területeket tehát az ország közgazdasági szempontjából legalkalmasabban azon czélra vélem felhasználhatóknak,