Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

374 76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. egészen helyesnek találom, hogy a kisbirtoko- I soknál, mondjuk a 400 négyszög ölön alóli birtokosoknál, istápolja az állam arekonstrukcziőt. De hogy tehetősebb birtokosok istápoltassanak szőlőjük rekonstruálásában, ezt azért nem találom helyesnek, mert félek, hogy ezzel az országot túltermelésbe kergetjük, a mi mindenesetre épen olyan, ba ugyan nem nagyobb baj, mint ha a rekonstrukcziót egyáltalában nem segítettük volna elő. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A szénkéneggyártás és a szénkénegezés előmozdítására fordított összegeket azonban ezentúl is még jó darab ideig íolyósi tan dónak tartom. Kérem az igen tisztelt miniszter urat, kegyeskedjék az ekként fokozatosan diszponibilissé válandó, évenkint hozzávetőleg egy millió korona összeget, nagyobb részben az értékesítés előmozditásának czéljaira, (Altalános helyeslés.) kisebb részében pedig a még mindig nagyban divó hamisítások korlátozására fordítani. (Helyeslés jobbés balfelöl.) T. ház! Jelenleg majdnem annyi bort termelünk Magyarországon, mint a mennyit termeltünk a füloxeravész beköszöntése előtt. És ha mindazon homoki és fekete síkföldi területek és rekonstruált területek teremni fognak, a melyek már rekonstruálva vannak, a mi két-három év múlva be fog következni, jóval nagyobb mennyiségű bor fog Magyarországon termeltetni, mint termett a íilloxera beköszöntése előtt. Ebből kifolyólag fölösleges, sőt egyenesen veszélyes, ha az állam továbbra is beleviszi a termelőt abba, hogy szőlőjét nagyobb mértékben rekonstruálja. Mert ha, a mint említettem, továbbra is évenkint egy millió koronánál is többet fektetünk be ezen czél elérésére, ezzel a túltermelést mozdítjuk elő és azon összegek kamatoztatását veszélyeztetjük, a melyeket az Agrárbank révén eddig szőlőkbe fektettek bele és a melyeknek kamatgarancziáját az állam magára vállalta. A magyar bor a külföldön azonban alig ismeretes, pedig nagyítás nélkül lehet mondani, hogy a magyar borok a világon termelt összes borok között a legelső helyet képesek elfoglalni. Eddig a bortermelés nálunk nagyobbára kis parczellákon űzetett, közép- és nagybirtokosok pedig bort alig termeltek, legfeljebb házi szükségletük fedezésére. Innen van az, hogy jobb minőségű borok nem igen voltak forgalomban. Ezzel ellentétben Erancziaországban és a Rajna vidékén vezérszerepet játszik a közép- és nagybortermelés ; ezek termelvén a minőséget, a tömeges bortermelést a kisbirtokososztály eszközölvén. A bor minőségének megóvása érdekében annyira fontosnak találják az előbb említett vidékeken a közép- és nagyszőlőbirtokokat, hogy például a legritkább esetben történik, hogy egy nagy- vagy középszőlőbirtok feloszlik és például örökösödés esetében vagy az egyik örököstárs veszi át az egész területet, vagy, ha nem tudnak megegyezni, az egész területet eladják és az ekképp befolyt pénzen osztozkodnak. A kisbirtoknak ezen a hátrányán, szemben a közép- és nagybirtokkal, természetesen nagyot fog segíteni a szövetkezeti ügy fejlődése, mert szövetkezetek létesítésével a kisbirtokosok képesek legalább részben olyan minőséget termelni, mint a középvagy nagybirtokosok. {Helyeslés.) A mint már említettem, tekintettel a rekonstruált területek nagyságára s arra, hogy a bortermelés társadalmi vezetőosztálya alakulófélben van, vagy megalakult, jelenleg majd a legtöbb borvidéken egészen fölöslegesnek találom, hogy az állam még továbbra is gyámolitsa a bortermelést, arra azonban nagyon is rászorulunk, hogy hazai boraink hathatós vámvédelemben részesüljenek; ezt egészen fölösleges hangsúlyozni ; minden képviselőtársam, a ki e tekintetben felszólalt, egy véleményben van velem: hogy addig, a mig az olasz bor érvényben lesz, addig alig leszünk képesek borainkat az olasz, de még — hozzáteszem — a franczia borok beözönlése ellen védeni. (Helyeslés.) Továbbá szükségünk van arra is, hogy a borhamisítók egyre fokozódó erélylyel üldöztessenek, (Ugy van!) A borhamisítókkal képtelen versenyezni egyetlenegy szőlőbirtokos is és mivel fogyasztó adóvonal nincs közöttünk és Ausztria között, (Felkiáltás a szélsöbaloldalról: Még hiba !) okvetlenül szükséges arra törekedni, hogy Ausztriában is legalább egy olyan szigorú borhamisítási törvényt hozzanak, mint a milyen nálunk van. Major Ferencz: A mienk is nagyon enyhe. Gr. Zselénszky Róbert: A forgalomba hozott magyar cognac nagy része nem borpárlatból áll, hanem egy, úgynevezett hideg utón előállított, vagyis szeszből gyártott italt képez. Miután pedig a cognae-gyártás képes nagymennyiségű homok-, síksági bort felhasználni, a melyet azután elvon a forgalomtól, okvetlenül szükségesnek tartom a borárak érdekében, hogy egy cognac-törvényt hozzunk, a melyben kimondatnék, miszerint cognac ezentúl csak borpárlatból állitható elő, illetőleg cognac czimén csak oly ital hozható forgalomba, a mely borpárlatból kész ült. (Általános helyeslés.) Végre arra is rászorulunk, hogy kitűnő borainkat, a melyek a külföldön alig ismeretesek, megismertessük. Angolországban például, a mely tokaji, ménesi, egri erős borainknak természetes piaczát kellene, hogy képezze, a magyar borok, az egy világhírű tokajin kivül, úgyszólván teljesen ismeretlenek. Én sokszor jártam Angliában, de egyetlen étlapon sem találtam magyar bort. Kivételképen találtam néha valami karloviczi néven előforduló vörös italt. Ennek véget kell vetni; de erre nincsen jelenleg az országban elég erős borkereskedő, nincsen elég erős termelő, de egyelőre nem is hiszem, hogy képesek legyünk egy elég erős szövetkezetet alakítani, a mely e nagy kérdéssel megbirkózni képes lenne. Erre, szerény véleményem szerint, jelenleg csakis az ál-