Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. 371 Julius 18-án meghozta a gazdasági, úgynevezett warrant-zálogjegytörvényt, mely a borterményeknek warran tolását, zálogilag való lekötését is lehetővé tette a nélkül, hogy a kölcsönvevőnek borát a pinczéjéból eltávolítani kellene. — Ezen, törvény szériát többek között a nemfizetés esetén a warrant birtokosának joga van az elzálogosított terményeket nyilvános árverésen eladni s követelése a befolyt összegből minden más hitelező előtt kielégítést nyer s csupán az egyenes állami adók, valamint az árverési költségek fedezendők a befolyt összegből. — A bor igen alkalmatos a warran tolásra, mert nincs igen nagy árhullámzásnak kitéve s a helyes pinczekezelés mellett értéke csak emelkedhetik. Ily intézkedések nálunk is beválnának, mert a borüzlet pangása esetében a termelő borait nem volna kénytelen elpocsékolni s értéken alul eladni, s ez fokozná a bor értékét. (Ugy van !) A bor értékesítésének legnagyobb akadálya az olasz borvám-klauzula törvénybe iktatása (Elénk helyeslés.) s a tisztelt kormánynak mindent meg kell tennie, hogy ezen borvám-klauzula eltöröltessék, illetőleg, hogy az olasz borvám tetemesen felemeltessék. (Helyeslés.) Köztudomású, hogy az olasz bor mily nagy menynyiségben jön be hozzánk, nevezetesen az olasz kormánynak Fiumébe kiküldött borászati megbízottja jelentése szerint Olaszország borkivitele Ausztria-Magyarországba a borvám-záradék következtében 1892-től 1900-ig terjedő időben átlag évi 1,051.059 métermázsa volt s az összes bevitel 97'2 százalékát tette ki, s igy nagyon is érthető, hogy Olaszország mily nagy súlyt helyez az olasz borvám-klauzula további fennmaradására. Ez azonban a mi rovásunkra megy, mert az olasz borok igen erősen vannak szeszezve s igen alkalmasak a mi borainkkal való házasitásra, s mint ilyen, a mi boraink értékét leszorítja elannyira, hogy ma a termelő borait egyáltalán eladni sem tudja. így nem szabad megengednünk, hogy idegen olcsó borok kis vám mellett ide bebocsáttassanak s a mi kiváló borainkat értéktelenekké tegyék. (Ugy van!) Minden bortermelő állam ezen fontos közgazdasági ágának megmentésére mindent megtesz s elkövet mindent, hogy a szőlőtermelést s borkereskedelmet megkönnyítse. Francziaország eltörölte a borital-adót s behozta a kedvezményes forgalmi adót. Mostani borüzletünk pangását figyelembe véve igen indokolt volna, a mint ezt már múlt felszólalásaimban is sürgettem — hogy a borital-adó nálunk is leszállittassék (Igaz! Ugy van!) s nem tartom méltányosnak, hogy a szőlősgazda azon bormennyiség után, a melyet saját házi szükségletére fordit, adót fizetni tartozzék. Az sem helyes, hogy a szőlősgazdák a törkölyből s gyümölcsből bizonyos mennyiség erejéig szeszt adómentesen nem főzhetnek. (Ugy van! a baloldalon.) Legnagyobb borkiviteli piaczunk Ausztria I s a borkereskedésünkre igen nagy hátrány, hogy Ausztriában a műborgyártás még eltiltva nincsen : Ausztriának a köztünk fennálló viszonosságnál fogva a mííbortörvényt meghoznia kellett volna, mert itt nagy az alkalom, hogy a mi törvényeink ki játszassanak. Fordulnak elő esetek, hogy Ausztriába üres gönczi hordók szállíttatnak ki, minek más czélja nem lehet, minthogy ezen hordókban más természetű borok tokajhegyaljai borok gyanánt adassanak el. Annak igazolására, hogy Ausztriában mily nagymérvű a műborgyártás, a többek között hivatkozom a »Budapesti Hirlap« 1900. deczember 16-diki számában megjelent »műborgyártás Triesztben« czimü közleményre, melynek bevezető sorai igy szólnak (olvassa): »A viszonyokkal ismerősök előtt nem titok, hogy Triesztben régóta nagy mértékben űzik a műborgyártást. Szinte érthetetlen, hogy engedhetik meg az osztrák hatóságok az egészségre annyira ártalmas tamarindés egyéb mesterséges bor gyártását, a mely úgyszólván a szemük előtt folyik. A felelősség elsősorban az osztrák kormányt terheli, a mely a mi kormányaink ismételt sürgetése ellenére sem léptetett eddig műbor-törvényt életbe, a minek következtében áZ osztrákok nemcsak Ausztriát, de hazánkat is elárasztják mesterséges, vagy legalább hamísitott borokkal s a monarchia bortermelésének reputáczióját a külföldön is károsítják. Valóságos gyártelepek vannak Triesztben, a melyek a mesterséges borok gyártásával foglalkoznak. Az egyik telep Trieszt külvárosában, JBarcolában van. Itt gyártják a tamarind-bort és egyéb belföldi jellegű műbőrt. A másik telep a szabad kikötőben van, a hol a külföldről importált, illetve a külföldre szánt bort pancsolják a cs. kir. közraktáraktól bérelt raktári helyiségekben.« Németország 1901. évi október hó 1-én léptette életbe az uj bortörvényt, mely sokkal szigorúbb, mint a mi műbortörvényünk és a közigazgatás által e czélra kijelölt közegeknek megadja a jogot, hogy a borgyártáshoz szolgáló helyiségekbe belépjenek s a könyveket és jegyzékeket megvizsgálják s a büntetés maximuma egy évig terjedhető fogházbüntetés- és 15,000 márka pénzbüntetésben van megállapítva. Szükségesnek tartanám, hogy a borellenőrzést nálunk is állami közegek teljesitsék. A költségvetésben a jégverés ellen való védekezés czéljából felállítandó viharágyu-telepek berendezése érdekében teendő hivatalos utazások költségeire és szakközegek rendkívüli szolgálatainak jutalmazására 80.000 korona fel van ugyan véve, de kivánatosnak tartanám, hogy a jelző-állomások felállítására is egy bizonyos összeg vétessék fel, mert a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy valahányszor kellő időben kezdték a lövöldözést, mindig sikerült a jégképződést meggátolni, de az is megtörtént, hogyha későn kezdtek a védekezéshez, a jégverés bekövetkezett s hogy ez elő ne fordul47*