Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

372 76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. hasson, szükséges a jelző-állomások felállítása, hogy idejében a jelt megadhassák. (Helyeslés.) Kérem a t. miniszter urat, hogy legalább a fontosabb borvidékeken jelző-állomásokat állítson fel. Olaszország a jégverés elleni védekezés szervezése tekintetében még a mult év június hó 9-én már törvényt is hozott, mely szerint az e czélból való védekezés kötelezővé tétetik s a szőlősgazdák kivánságai méltatásban részesültek. Ily fontos közérdek megérdemli a támogatást. Az agrár-törvény revíziója is kívánatos, hogy a gyakorlati élet által bebizonyult s előre nem látott bajok s hiányok ily módon orvosolhatók legyenek. Ha Fiúméba megyünk, tengeri kikötőnkben szomorú kép tárul elénk. Ugyanis egyrészt ott látjuk felhalmozva a sok olasz s dalmát bort, melyet hozzánk behoznak, mi által boraink minőségét diszkvalifikálják s ezt értéktelenitik. Másrészről azt tapasztaljuk, hogy a dongát, — a melyre nekünk épen a borüzlethez szükségünk van — Francziaországba viszik ki. Ez utóbbinak az a következménye, hogy a bordó-dongák nálunk majdnem még ^egyszer annyira megdrágultak, mint azelőtt voltak. (Ugy van!) Felhívom tehát a t. miniszter ur szíves • figyelmét erre a körülményre is, kérve őt, hasson oda, hogy a kincstári erdőkben az üzem dongafákra is terjesztessék ki, hogy a szőlősgazdák a hordóhoz szükségelt dongafákat méltányos árban szerezhessék be. (Helyeslés.) T. képviselőház! Nemcsak mi, de az összes államok nagy harczot vívnak, hogy nemzeti őstermelésüket megvédjék s népüknek a megélhetést biztositsák. Mennyivel inkább kötelességünk ez nekünk, a kik a világpiaczról le vagyunk szorítva s megélhetésünk hazánk rögéhez van kötve. S erre a védelemre mennyire reá szorul szőlő- és borgazdaságunk, a midőn egy pusztító csapással kellett megküzdenünk s a midőn ezen nagy csapást kiálltuk s véres verejtékkel snagy anyagi áldozattal szőlőinket részben felújítottuk, most ott vagyunk, hogy termésünket értékesíteni nem tudjuk. {TJgy van!) Sikerült nagy sisifusi munkával szőlőink egy részét felújítani s a munkásainknak kenyeret adva, őket édes hazánknak megtartani, ne engedjük, hogy ezek kivándorolni kénytelenek legyenek. Ne engedjük, hogy a kis- és középbirtokosság vagyonát újból elveszítse s kénytelen legyen a koldusbotot ismét a kezébe venni. A szőlőtermelésnek meg kell adni a kétszerezett védelmet. Közgazdaságunk egy ága sincs az idő szeszélyeinek, annyi állati s növényi ellenségnek kitéve, mint a szőlőszet. Ezen ágnál a közepes s rossz termések jóval meghaladják a jó termések számát s azoknak évi megmunkáltatása nagy anyagi áldozatba kerül s így nagy védelmet érdemel s nem szabad ezen közgazdasági águnkat más államok borainak beözönlése által megsemmisíttetni engedni. (Elénk helyeslés.) A t. kormány a mult napokban meggyőződött arról, — a midőn a Tokaj-Hegyalja küldöttsége előtte tisztelgett s sérelmeit vele közölte — hogy a Tokaj-Hegyalját mily nagy veszedelem fenyegeti, különösen az olasz bor tömeges beözönlése folytán. Eötvös Bálint: Önálló vámterület! Bernát Bé!a: Ott volt a kapás, kis-, középés nagybirtokos, iparos és kereskedő s mindnyájan arra kértük a kormányt, hogy az olasz borvámklauzula eltöröltessék, illetőleg, hogy az olasz borvám tetemesen felemeltessék s borunk kivitele a többi államokkal, nevezetesen Német- és Oroszországgal szemben megkönn} ittessék. Maga a kormányelnök ur oda nyilatkozott, hogy ismeri bajainkat, hogy a mostani állapotok nem maradhatnak fenn. Remélem, hogy a t. kormány mindent meg fog arra nézve tenni, hogy a Tokaj-Hegyalját fenyegető nagy veszélyt elhárítsa; mert a Tokaj-Hegyalja bortermését csak ugy tudjuk megvédeni, hogyha az olasz borvám tetemesen felemeltetik. T. képviselőház! A miniszter ur a közgazdaságunk szőlészeti és borászati ágát nagy előszeretettel kezeli s ennek fejlesztéséről s előmozdításáról minden irányban gondoskodik, az ország^ ezért neki hálás elismeréssel tartozik. Én, a ki e téren az ő működését ismerem, nemes törekvéseit méltányolni is tudom s teljes bizalommal levén irányában — a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A filloxera által kipusztított, vagy azok által megtámadott szőlő újólagos betelepítésére, vagy fentartására nézve a szakértők között nagyon eltérő nézet uralkodott mindenha. Voltak, a kik a vadvessző ültetése és annak ojtás utján való nemesítése mellett kardoskodtak, ismét mások azt állították, hogy a szónkéneg általi gyérítés segítségével a hazai nemes fajú szőlő fentartható ós így alkalmazható is. E kettős irány volt azután az oka, hogy azon vidékeken, melyek laza talajminőségüknél fogva a szénkéneg általi gyérítésekre alkalmasaknak mutatkoztak, mindkét irányban, tehát nem egyöntetűen indult meg a telepítés. Voltak, a kik a vad alanyt alkalmazták, ismét mások a nemes faj ültetésével iparkodtak a szőlőket felújítani. És néhány évig ugy látszott, hogy ez az eljárás be is vált, mert folyton csapadékos időjárás lévén, ez annyira útját állta a filloxera terjedésének, hogy a hazai fajokhoz fűzött remények megvalósulni látszottak. Jött azonban két száraz esztendő és a hazai fajokon mindenütt nagymérvű visszaesés nyomai mutatkoztak, ugy, hogy immár biztosan állitható, hogy a szénkéneg általi gyártás sok kedvező körülmény szerencsés összetalálkozásától függ; ha ezek