Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-76
76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. 359 szoroztatik az ősi ártér kataszteri tiszta jövedelme, és a felső ártér tiszta jövedelme marad terheltetési kulcsul ugy, a mint van; mi következik ebből ? Mondjuk p. o.: hogy két forint tiszta jövedelme van az ősi ártérnek, az öttel szorozva kitesz tizet, az elsőosztályu felső birtoknak tiszta jövedelme pedig 10 forint lévén, a hozzájárulási kulcs ismét 10, tehát egyiknél mint másiknál 10 lévén a hozzájárulási kulcs, ugyanannyit fizet a^ fensiki birtokos, mint az ősi ártér tulajdonosa! És ez még a kedvező arány. Várady Károly: Helyes! Papp Elek: Dehogy helyes! (Derültség.) Rákosi Viktor: A beszéd helyes! Papp Elek: Látható ebből, hogy az érdekeltek egyáltalán nem a haszonlagos aránynak megfelelőleg fizetik a társulati költségeket. Bátran merem állítani, hogy a Tisza-völgyében nincs egyetlen egy társulat, melynél az osztályozás igazságos volna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy lehetne igazságos, a mikor még az alapelvek sincsenek megállapítva, a melyek szerint az osztályozás végrehajtandó. Ismeretes, hogy a vizjogi törvényben az arán}' fogalma egy betűvel sincs preczizirozva; még csak útmutatás sincs arra, hogy a haszon-arány az érdekeltekre nézve mely elvek szerint állapítandó meg. A vizjogi törvény anynyira nem gondolt a fensik-területtel biró tulajdonosok érdekeire, hogy egy betűvel sem mondja és rendeli, hogy hány éven belül lehet az ősi ártéri birtokostársulatokuak bevonnia fensiki területeket, így tehát, a mikor eszébe jut valamely társulatnak, akkor kezdi meg az ártérfejlesztést és minden akadály nélkül a fensiki területeket az ártéri költségekkel a műszaki ártérfejlesztés segítségével megterheli. Felszólalásom indokainak előterjesztése előtt meg kivánok emlékezni a tisza-völgyi társulatok jelenlegi pénzügyi viszonyairól. (SalljuJc! Halljuk!) 173 millió korona az az összeg, amelylyel e társulatok ötven éves törlesztési kölcsönnel meg vannak terhelve. Évi kiadásuk 1900-ban még 14 millió korona volt, de már 1901-re elő volt irányozva 21 millió korona. Hogy a jelenleg folyamatban lévő munkálatok teljes befejezést nyerjenek, e czélból szükség van az előirányzatok szerint még 21,393.904 koronára. A társulatok leltári vagyona 15,672.538 korona. Ez a pénzügyi helyzetük a Tisza-társulatoknak. Eel kell még azt is említenem, hogy a társulatok az 1881 : XLII. és az 1889 : XXIX. t.-cz. alapján az államtól különleges befektetési költségek czime alatt adóvisszatéritést élveznek, a mi évenkint 3,462.000 koronát tesz ki. Az állam azonban itt is meglehetősen szükmarku volt, mert az erre vonatkozó törvényekben kimondatott, hogy az adóvisszatérités nem lehet nagyobb, mint az illető társulatok adójának 80°/o-a. Akár kerül többe a befektetési költség, akár nem kerül többe a társulat által fizetett adónál, a visszatérítés 80°/ 0-nál nem lehet magasabb. Hogy mily óriási különbség van az egyes társulatok megadóztatása és hozzájárulása között, azt leginkább igazolja a földmivelésügyi miniszter urnak is kezében levő azon kimutatás, a melyből kitűnik, hogy egy kat. holdra egyik társulatnál 20 fillér évi járulék van kiróva, a másik társulatnál 12 korona évi járulék vettetik ki. Megvilágítja a helyzetet az a kimutatás, a melyet épen a földmivelésügyi miniszter urnak osztályában működő Kvassay Jenő miniszteri tanácsos ur — nagy gonddal — állított össze, a miért elismeréssel adózunk e kitűnő szaktekintélyünknek, s igy annak, a mit ő gonddal összeállított, teljes hitelt kell adnunk. így pl. a tisza-körös-zugi ármentesitő társulat évenkint kivet 1 kat. holdra 13 korona 6 fillér adót; a bácsi-tiszai ármentesitő társulat 1 kat. holdra kivet évenkint 12 korona 54 fillért. Kimutatom azt is, hogy 1 kat. hold tiszta jövedelem után 1 koronára mennyi teher esik holdankint ezekből a kivetésekből. így pl. a felső-szabolcsi ármentesitő társulatnál 1 korona tiszta jövedelemre esik 2 korona és 7 fillér, vagyis, a kinek az adókataszterben egy korona tiszta jövedelme vétetett fel, az fizet 2 koronát, a kinek 10 korona tiszta jövedelme van, 20 koronát fizet. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A bácsi tiszai ármentesitő társulatnál 3 korona 34 fillér esik 1 korona tiszta jövedelemre, és igy tovább. Ilyen példát többet is tudnék felhozni; a berettyói viz-szabályozási társulatnál pl. 2 korona 12 fillérre rág ez az összeg. Ebből kézzelfoghatólag kitűnik, hogy a társulatok érdekeltjei oly mértékben vannak megterhelve, hogy azt a társulatok nem képesek elviselni. Hiszen államadóban 25°/ 0-át fizetjük a tiszta jövedelemnek; itt sokszor 300°/o-át fizetjük. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E teher alatt össze fognak roskadni a társulatok, mert össze kell roskadniuk az egyes birtokosoknak. Különösen a szegényebb sorsú birtokosokat sújtja a teher. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rendkívül nagy hiba tehát az, hogy az egyes társulatok között az évi költség és általában e teher ilyen aránytalanul van elosztva. De ennek ismét egyedül a kormány az oka. Mert a midőn a műszaki ártérfejlesztés foganatba vétetett, tudvalevőleg minden társulat azon iparkodott, hogy egyik a másik tetejébe fejleszsze az ártért. Nagyon sokszor megtörtént, hogy az alantabb fekvő társulatok olyan magas vizszin szerint fejlesztették az ártért, hogy a náluknál magasabban fekvő társulatoknak vizszinét másfél, sőt két méterrel haladták felül. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az alantabb fekvő társulat azt tüntette ki, hogy az ő vize másfél méterrel magasabban folyik, mint a fölötte fekvő társulaté. Ennek azután az lett a következménye, hogy a miniszter ur húzta meg az egyes társulatok között a határvonalakat. Ekkor, a midőn ezen határvonalak meg lettek állapítva, lehetett és kellett volna figyelemmel lenni arra, hogy a Tisza völgyének ártéréi ugy osztassanak szét az egyes
