Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

360 76. országos ülés 1902 márczins 19-én, szerdán. társulatok között, hogy ezek legalább megközelítőleg arányosan terheltessenek meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor nem állott volna elő ez a rendkiviili visszás helyzet, hogy az egyik társulatnál egy hold után évenkint 20 fillért, a másiknál pedig 12, sőt 13 koronát is fizetnek az' érdekeltek. Ezekben óhajtottam nagyban és egészben a Tisza-völgyi társulatok helyzetét ismertetni. Azt hiszem, hogy azon szembeszökő igazságtalanságokat, a melyeket egyes vidékekkel szemben a törvény köpenyege alatt elkövettek, továbbra is tűrni lehetetlen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Valóban nem is lehet csodálkozni azon, hogy a Tisza völgyében óriási elégedetlenséggel találkozik az ember. Az ártéri adók a lehető legaránytalanabbul és legigazságtalanabbul vannak kivetve, (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugy az egyes társulatokat egymással összehasonlítva, mint az egyes társulatokba bevont ártéri birtokosok terheit egymással összehasonlítva. Méltóztassék bárkinek elmenni a Tisza-Körös közti teriiletekre. Ha ott egy szegény földmivelő ember azt hallja, hogy jön az ártér-fejlesztő mérnök, olyan ijedelem fogja el, mint hajdanában őseinket, a mikor azt kiáltották fülébe, hogy jön a tatár. Ezeken a bajokon segíteni kell; ez, a mit elmondtam, elvitázhatatlan igazság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom élénk színekkel festeni a helyzetet, melyet az Alföldön tapasztaltam. Oly elkeseredés van ott — különösen egyes vidékeken — a lakosság között, hogy az ottani hangulat a szoczializmusnak egy egészen uj nemét fogja megteremteni. Eddig azt hittük, hogy szoczialista csak az az ember lehet, a kinek nincsen semmije és a kinek óhajtásai elérhetetlenek; ma hát azt tapasztaljuk, hogy a vagyonos ember is szoczialista és miért? azért, mert minden irányban azt tapasztalja, hogy a nyomasztó terhek a lehető legnagyobb igazságtalansággal nehezednek reá. Azt hiszem, hogy a ki ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozik, be kell, hogy lássa, hogy mivel a Tisza völgyének mizériái a kormány mulasztása következtében keletkeztek, mert a műszaki ártérfejlesztések folytán nagyon sok területet jogtalanul bevontak az ártérbe, azt hiszem, hogy mindenki be fogja látni, hogy ezen a dolgon segítenie kell az államnak és pedig anyagi áldozatokkal. Hogy a kormány ezekben a kérdésekben mennyire hibás, kitűnik abból, hogy, a mint már emiitettem, helytelenül indította meg a szabályozást, laza volt az ellenőrzés a tekintetben, hogy az érdekelteknek megterhéltetése igazságosan történjék, és a legfőbb baj onnan származik, bogy ugy vízjogi, mint a tiszai törvényeink nagyon hiányosak, viszonyainknak meg nem felelők, szabad teret engednek a különböző egyéni felfogásnak, a mely egyik kérdésben, egyik esetben ilyen, a másik kérdésben, a másik esetben olyan. A független bíróságnak abszolúte semmi beleszólása nem volt abba, hogy az érdekeltek megterh éltetései miképen és minő arányban történjenek. Azt se méltóztassanak elfelejteni, hogy van egy intézkedése a tiszai törvénynek, mely obligatóriussá teszi a szabályozást, vagyis közérdek szempontjából, akár kivan egy vidék szabályozást, akár nem, szabályozni kell közérdek szempontjából, hogy ott ki ne öntsön a viz, a hol az érdekeltek kárával történhetik a szabályozás. De ha obligatóriussá tétetett a szabályozás, akkor mi czimen követeltetik, hogy a közérdek megóvása végett egyes birtokosok elviselhetetlen terheket vállaljanak magukra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha obligatóriussá tétetett a szabályozás, akkor tessék egyszersmind az államnak és a kormánynak pénzerővel hozzájárulni, hogy az illető érdekeltek a közérdek miatt tönkre ne menjenek. (Zaj.) Ha meg méltóztatnak a t. képviselőtársaim engedni, bevégezem a beszédemet, hiszen nem sokára vége lesz. Különben az ambituson sokkal lezsérebben lehet diskurálni. (Derültség.) Nekem megcsontosodott meggyőződésem, hogy vagy előbb, vagy utóbb az állam anyagi segélyével kell ezeken a bajokon segíteni, mert a szabályozás nem csupán a tisza-völgyi érdekeltségnek az ügye, ez egy nagy nemzeti közgazdasági kérdés. Négy millió hold föld van a Tisza és mellékfolyói mellett a viz árjától megmentve, a mely körülbelül 42°/

0-át szolgáltatja a magyarországi összes búzatermésnek, tehát közgazdasági tekintetben nem közömbös, hogy azok menjenek tönkre, a kik a magyar állam érdekében óriási munkát hajtottak végre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Különben is minden nagyzás nélkül mondhatom, hogy nincs ennek az országnak egyetlen része, mely ugy, mint az Alföld, mondhatnám semmi mértékben nem élvezi az állam jótéteményét. Ott állami intézmények nincsenek. S ha mi ott az Alföldön iskolát akarunk csinálni, csináljuk a magunkéból! Ha az igazságszolgáltatás részére épületre van szükség, építtessünk, építsen Karczag városa, Kis-Ujszállás és a többi nagy község. Palotákat építsünk a járásbíróságoknak. Még börtönöket is oly díszeseket építtet velünk az állam, hogy századik, ezredik úriembernek sincs olyan lakása. Én tehát azt óhajtom és kívánom, és felszólalásomnak ez a lényege, hogy vétessék a tiszai ármentesitési mű állami kezelés alá ugy kölcsöntörlesztések, mint a további fejlesztése tekintetében. Hiszen ez igy van más államokban is, és nincs egyetlen állam, mely ily nagy vízszabályozási munkálatot az illető érdekelteknek terhére állítana elő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ott van a Rajna, a Rhone ós több folyam, mind államköltségen lettek rendezve. Nem is kell attól félni, hogy az államra valami túlságosan nagy terhet róna az, hogyha a szabályozást az állam a maga kezelése alá venné és a fenlévő társulatoknak adósságait maga törlesztene, mert az adóvisszatéri-