Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

76. országos ülés 1902 tnárczius 19-én, szerdán. 351 folytatott, a melyek azonban eredményre nem vezettek, és illetőleg az országgyűlés berekesztetvén, egy ujabb regnikoláris bizottság kiküldésének szüksége állott elő. Nagyon természetes dolog, hogy az a regnikoláris bizottság, a mely — mint jelezve van, — nemsokára megkezdi működését, okvetetlenül tájékozódva kell, hogy legyen arra nézve, mi történt a múlt bizottsági üléseken. Azt is nagyon természetesnek méltóztatik találni, ha állítom, hogy ha valaki megbízást kapott, a legkevesebb mivel megbízójának tartozik, hogy a megbízásában való eljárásról, akár sikerült az eljárás, akár nem, a siker vagy a sikertelenség okainak ismertetésével jelentést tegyen. Sajnálom azonban, t. ház, hogy gondos keresés daczára sem tudtam nyomára jönni annak, hogy a volt horvát regnikoláris bizottság, a melynek mandátuma azért szűnt meg, mert a múlt országgyűlést feloszlatták, ilyen jelentést tett volna. Minthogy pedig lehetetlennek tartom, hogy ezen regnikoláris bizottság jegyzőkönyvek, irományok nélkül folytatta volna nagyon fontos működését, a háznak azonban erről iratai bemutatásával jelentést nem tett, szóvá akartam tenni napirend előtt ezt a kérdést, azért, hogy a t. miniszterelnök urnak módot nyújtsak arra, hogy az ez irányban történt sérelemnek orvoslásáról legalább utólag gondoskodjék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széil Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Barta Ödön t. képviselő ur már egyizben szíves volt ezt a kérdést felhozni és ugy gondolom, akkor is már eléggé megnyugtatóan nyilatkoztam arra nézve, hogy az irományok, jegyzőkönyvek és nuncziumok, a melyek azon országos bizottság tárgyalásainak szubstrátumát képezik, kellő időben ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és a regnikoláris bizottság tagjainak rendelkezésére fognak állani. Az országos bizottság, mint méltóztatik tudni, a horvát küldöttséggel nem birt megállapodásra jutni, nem pedig azért, mert bár igen behatóan és hosszasan tárgyalták e kérdést, oly ellentétek merültek fel a tárgyalások közben, hogy azok kiegyenlíthetők nem voltak. Az országos bizottság mindig remélte azoknak kiegyenlítését és igy a múlt őszre halasztotta a tárgyalások újrafelvételét. Időközben az országgyűlés be lett rekesztve, ennek folytán a tárgyalások fonala megszakadt és igy az országos bizottság nem is tartott már záróülést, zárójelentést nem készített, igy azt a háznak be sem adhatta. Igaza van a t. képviselő urnak abban, hogy nyom nélkül nem tűnhetik el ennek a bizottságnak a működése. Epén azért azt gondolom, hogy miután a múlt országgyűlésnek jelentést nem tett, most pedig az az országos bizottság többé nem létezik, de az az országgyűlés sem létezik, a mely kiküldötte, ugy lehetne a hiányt pótolni, hogy az uj országos bizottság majdan rekapitulálja mindazon dolgokat, a melyek történtek és azokról a maga jelentésével együtt a háznak jelentést tesz. (Helyeslés jóbhfelöl.) De hogy a dolog lényegén is segítve legyen és hogy a t. képviselő ur kívánságának a lényege is teljesüljön, intézkedni fogok, hogy mielőtt az országos bizottság újra megkezdi működését, azon iratok ki legyenek nyomva, szét legyenek osztva és annak a bizottságnak rendelkezésére bocsáttassanak ugy a jegyzőkönyvek, mint a nuncziumok, tehát az egész anyag az összes adatokkal, a mely annak a bizottságnak a rendelkezésére állott. (Helyeslés.) Ez meg fog történni, t. ház, és azt hiszem, hogy ezzel az a czél, a melyet a t. képviselő ur el akar érni, a melyet én teljes mértékben méltányolok és a melyet csakugyan meg is kell valósítani, teljesen el is éretik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: T. képviselőház! Csak egypár szóval leszek bátor a t. miniszterelnök ur felszólalására reflektálni, a. ki szavaimnak értelmét és intenczióját félreértette. Nemcsak az volt felszólalásom czélja, hogy az újonnan megválasztandó regnikoláris bizottság megkapja azokat az iratokat, a melyek a múlt országos bizottság tárgyalásairól készültek, hanem szóvá akartam tenni és fel akartam hívni a háznak a figyelmét arra, hogy nem lehet szó nélkül hagyni egy bizottság eljárását, a mely ugy fejezi be működését, hogy megbizásáról senkinek jelentést nem tesz. (Igaz! a sz&s'óbaloldalon.) En ugy tudom, hogy annak a bizottságnak még most is itt van közöttünk az elnöke, itt van a jegyzője és előadója, semmi sem gátolja tehát azt, hogy az a mulasztás, a mely a múltban elkövettetett, most helyrehozható legyen, hogy ezáltal az eljárás precedensül ne szolgáljon és jövőre ilyen hasonló eset elő ne fordulhasson. Ez volt felszólalásomnak czélja. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! En nem értettem félre a t. képviselő ur felszólalásának ezt a részét sem, de erre nézve azt mondottam, hogy az az országgyűlés, a mely ezt a bizottságot kiküldötte, többé nem létezik, de nem létezik az a bizottság sem, igy a jelentés szerkesztésére sem jöhet össze a régi mandátum alapján, a mely immár megszűnt, hanem ezt pótolni és kiegészíteni akartam azzal a javaslattal, a melyet tettem. Bizonyára meg is tette volna jelentését a bizottság, ha az országgyűlés feloszlatása be nem következik, még pedig a mandátum lejárta előtt nem következik be, a mit a bizottság nem tudhatott előre, mert különben bizonyosan megtette volna jelentését. November 26-ikáig lett volna ideje a jelentését megszerkeszteni, az országgyűlés azonban szeptemberben fel lett oszlatva. Ez volt az oka, hogy a bizottság annak idején jelentését meg nem tehette. Ezt pótoljuk — gondolom — azzal, a mit kijelentettem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik az indítvány- és az interpellácziós-könyv felolvasása.